Prológus 2.

Az ajtó előtt álltam. Már megtettem az utat a kocsim és az ajtó között a szeles New York-i időben és már legalább fél perce fagyoskodom az ajtó előtt, de valahogy nem mertem lenyomni a kilincset. Megkaptam a New York Wizards & Style-nál a divattervezői állást és már két napot bajlódtam a ruhatervekkel, amiknek a nagy részét már el is vitték a varrodába, hogy valójában is a kezemben tarthassam az általam tervezett darabokat, de most a harmadik napnál, amikor már csak mütyürke léptek választanak el a kifutótól nem mertem bemenni a raktárba. Miért vagyok én ennyire gáz? Pedig azt hihettem volna, hogy 25 évesen már megjön az eszem, de még nem így történt. Szerintem csak megy el, én meg integethetek utána. Olly az első munkanapom előtti napon utazott vissza Londonba. Sikerült még időt nyernie. A turnét pedig majd folytatni fogja újév után, de addig a stúdióban fog megöregedni szegény szerencsétlen. Hívtam Perrie-t, hogy beszámoljak neki az állásomról, de nem vette fel, csak valami idős mamika, aki most vette az új telefonját és a segítségemet kérte telefonon keresztül. A többiek pedig nem vették fel. Írtam e-mailt is, de semmi. Nem emlékszem, hogy haragban válltunk volna el, de akkor is. Ez most nem furcsa?
Miközben lélekben és testben is kétszer megfagytam beléptem a raktárba. Bent már sürögtek-forogtak. Az egyik koktélruhám már az egyik modellon volt. Elképesztő, hogy tegnap még papíron láttam az a ruhát, most pedig ott áll tőlem 20 méterre. Az én ruhám. Az a ruha, amit én terveztem.
-Haylie! Szia!-intett az egyik sarokból Melinda.
-Késtem?-kérdeztem, miközben felé indultam. 
-Nem sokat. Voltak kis problémák, de igyekeztem a kezemben tartani a dolgokat.
-Miféle kis problémákról beszélsz?-kérdeztem, miközben levetettem a kabátomat és rátettem az egyik szék támlájára.
-A kék csipkés ruhát át kell tervezni, mivel a varrodában elrontották és szét kellett bontani a csipkés részét, tehát most csipke nélküli, mivel nem lehet csipkés anyagot rendelni. A koktélruha valahogy nem jó, mert a stylistok szerint sehogy sem akar jól mutatni. Ezenkívül elfogyott a fekete és a rózsaszín selyem, valamint még a ruhák elkészülte előtt le kell foglalni a divatbemutatóhoz a termet, mert egy páran is ácsingóznak érte.-tanulmányozta Melinda a mappáját.
-Oké-sóhajtottam.-A koktélruhát megnézem, te pedig légy szíves rendelj selymet és szerezz valahonnan egy rohadt kék csipkét. A termet pedig bízd az irodára. Hívd fel Rachel-t, ha kell.
-Oké.-bólintott.
Melinda volt a személyi asszisztensem, amíg itt vagyok. Kézben tartotta a dolgokat akkor is, amikor a kezemből már kicsúszott az irányítás. A koktélruha volt most az első feladatom. Odasétáltam a stylistokhoz, akik a ruhát vizslatták.
-Hallottam, hogy probléma lépett fel.-kezdtem.
-Szia!-köszönt Clary.-Igen, és még mindig nem sikerült elhárítani. Valahogy egyik kiegészítő sem megy hozzá.-csalódottan csóválta a fejét.
-Mindennel megpróbáltátok?-kérdeztem.
-A fekete nem megy hozzá, mert elüt tőle. A kék rikít, a világosbarna meg szép szóval idiótán mutat.-felsorolta volna a világ összes létező színét is, ha kellett volna.
-És a fehér? Nem rémlik, hogy említetted volna.
-A fehér. Miért nem jut eszembe olyan egyszerű szín, mint a fehér?-nézett rám, mintha rám lenne írva a válasz.
Clary elment keresni valami fehéret. A maga 24 éves korával ugyan nagyon fiatalnak és tapasztalatlannak tűnik, de több ismerettel rendelkezik bárkinél. A nagy izgatottság miatt, azonban néha hajlamos mindent elfelejteni. Egy élmény vele és az egész csapattal együtt dolgozni, ugyan még csak pár napot töltünk együtt. 
Melinda pár órával később belépett, hogy Rachel lefoglaltatta a legtutibb és legelegánsabb helyet New York-ban a divatbemutatóra. Persze Melinda mondta is, hogy valamikor majd be kell egyeztetni, hogy kiket kell meghívni a kollekció bemutatójára. Tehát sztárok, rokonok, ismerősök stb. Abba vagyok biztos, hogy Lott, Chris, Stephanie, Olly és Hayden ott lesznek. A többiben nem vagyok biztos.

~*~*~

Amikor hazaértem már este volt jóval. Hayden amint megtudta, hogy visszaköltöztem rögtön utánam jött, mint egy gondoskodó anyuka. Felajánlotta a segítségét, amit azonban nem fogadtam el, mivel Londonban, amíg együtt laktunk nagyon sokat tett értem, amiért örökre hálás leszek neki. Amint betoppantam a lakásba Chris letámadott.
-Haylie! Kérdezhetek valamit?
-Már megtetted.-vigyorogtam, miközben felakasztottam a kabátomat a fogasra.
-Most komolyan!
-Halljuk.-ültem le a kanapéra.
-Arra jöttem rá, hogy énekesnek kell lennem, hogy csajt szerezzek. Lehetek énekes, hogy csajt szerezzek?
-Mi van? Miért akarsz te énekes lenni?-értetlenkedtem.
-Mert Olly énekes. És az énekesek menők, mert te vagy az intő példa, hogy fel tudott szedni egy ilyen jó nőt.
-Jesszusom! Chris nem lehet énekes. Legyél inkább focista. David Beckham is az és látod, hogy ő is fel tudott szedni egy olyan jó nőt, mint Victoria.....elfelejtettem a vezetéknevét.-magyaráztam.
-Beckham. A neve Victoria Beckham.-javított ki.-Igazad van! Focista leszek! Amúgy meg az egész bulvársajtó rólad és az olly-val való kapcsolatodról trillázik. Na csá!-azzal elhúzott.
-Chris! Mi van velem?-kiáltottam utána, de már nem hallotta meg.
Bementem a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Amint belépett a netbe beírtam a saját nevem a Goggle keresőbe, mert ugye mindenki azt szokta. Egy rakat videót hozott ki rólam, rólam és a Little Mix-ről, valamint rólam és Olly-ról. Megnyitottam az egyetlen értelmes cikket, amibe a következő hírtől kaptam sokkot:

Haylie Scott, az ex-stylist divattervezői pályafutásba kezdett, miután a Little Mix stylist váltott. A szőke szépség a szülővárosában lévő divatcégnél, a New York Wizards & Style-nál kezdte meg karrierjét, hogy elkészítse a következő év tavaszi kollekcióját. A főigazgató, Rachel Collins személyesen kérte fel a munkára, amit nagy örömmel vállalt el, és tavasz kezdetével már az elkészült kollekciót is láthatjuk.
A Little Mix tagjai azt mesélték, hogy Haylie nem a divattervezés hagyta ott őket, hanem más miatt.
"Nagyon sajnáljuk, hogy elment, de sajnos nem tudunk mást tenni. Az élet megy tovább. Mi is folytatjuk a karrierünket és ő is a sajátját. Mindenesetre hatalmas sikert kívánunk hozzá neki."-árulta a lánycsapat énekese, Perrie Edwards.
Halyie Scott állítólag azért is hagyta ott a stylisti munkát, mert erős érzelmi szálak fűzik a brit énekeshez, Olly Murs-höz. New York-i szemtanúk állítják, hogy az újdonsült divattervező már kerek pocakkal mászkál. Ez vajon mit jelenthet? További érdekességet találnak az alábbi linken:......

Mi van? Azonnal elővettem a telefonomat és megcsörgettem olly-t, de nem vette fel. Nem hiszem el! Ez nem lehet!

Epilógus

Kinéztem az ablakon. New York utcáit beborította az éjszaka hullott vastag hótakaró. Kinyitottam az ablakot és végigsimítottam a kezemet a párkányon. A hó hideg volt és éreztem, hogy fázik a kezem, de nem húztam vissza, hanem élveztem a frissen hullott hó érzését.
-Haylie!
-Igen.
Megfordultam. Chris állt a nappali ajtajában.
-Hidegem van. Légyszi csukd be az ablakot.
-Hideged?-néztem rá egy kicsit hülyén.
-Fázok! Csukd már be azt az ablakot!
-Oké.
Chris kiment én pedig visszahúztam a kezem és becsuktam az ablakot. Az üvegen keresztül figyeltem tovább a kint zajló életet. Hirtelen éreztem, hogy valaki hátulról átölel. Rátette az állát a vállamra, a kezét pedig a hasamon nyugtatta.
-Gyönyörű igaz?-kérdezte.
-Nagyon.-sóhajtottam.-Meddig maradsz?
-Holnap reggel megyek vissza Londonba.
-Fantasztikus.
-És te mit csinálsz holnap?
-Fagyit eszek  a tévé előtt, ahogy a filmekben szokás.
-Komolyan?-kérdezte nevetve.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
Még egy ideig álltunk ott és néztünk kifelé az ablakon. Hirtelen megcsörrent a nappaliban lévő telefon. Elmentem az ablaktól és felvettem a készüléket.
-Haló!-szóltam bele.
-Haylie Jamison Scott?-kérdezte egy hang.
-Igen, én vagyok.
Olly száján megformálódtak a szavak: Ki az?. Vállat vontam.
-Rachel Collins vagyok a New York Wizards & Style vezérigazgatója. Kerestem Londonban, de mondták, hogy már nem dolgozik ott és megadták az itthoni telefonszámát.
-Igen, már tényleg nem dolgozom Londonban.
-Hallottam a stylist-i pályájáról és engem lenyűgözött. 
-Köszönöm.
-Van az ön számára egy állásajánlatom.
-Miféle állásajánlat?
-A New York Wizards & Style a legrangosabb a divatcégek között. Mi diktáljuk a trendeket. És igaz, hogy december eleje van és a divattervezőnk felmondott, de kell az újévi kollekció. Én egyből magára gondoltam.
-Várjon. Azt akarja, hogy divattervező legyek és állítsak össze egy komplett kollekciót?
-Igen. Nagyon lekötelezne Halyie. Az áráról még beszélgethetünk,d e vállal a cég minden fajta felelősséget és költséget. És ha a kollekció sikeres lesz, szeretném, ha maga lenne a fő divattervezőnk.
-Nem is tudom...
-Kérem Haylie! Maga az egyetlen reményem.
-Rendben, elvállalom.
-Komolyan?-csodálkozott a vonal túlsó végén.
-Igen, elvállalom.
-Remek. Holnap délután 2-re be tudna jönni a szerkesztőségbe, hogy egyeztetni tudjunk.
-Hogyne, természetesen.
-Köszönöm Haylie! További kellemes napot! Viszlát.
-Önnek is! Viszlát!-és letettem.
-Mi történt?-kérdezte Olly.
-Én leszek a New York Wizards & Style új divattervezője.
-Komolyan?-kérdezte csodálkozva.
-Igen!
-Kicsim ez fantasztikus!-rohant oda hozzám és megölelt.-Annyira büszke vagyok rád!
-Köszönöm.-mondtam, majd hosszasan megcsókoltam.
-Mi történt?-rontottak be a tesóim is a nappaliba.
-Én leszek a New York Wizards & Style új divattervezője.-mondtam.
-VIGYÉL MAGADDAL!!!!-ordított Stephanie és rögtön megölelt.
Lott ugrándozni kezdett, Chris pedig furcsa módon belelkesedett.
-Én is megyek.-jelentette ki.
-Miért is?-néztem rá.
-Mert te szexi modellcsajokkal leszel körülvéve. Itt az ideje, hogy végre becsajozzak.
Olly és Stephanie röhögni kezdtek, Lott és én pedig elképedve meredtünk Chris-re.
-Majd holnap megtudakolom jöhettek-e.
-Imádlak!-mondta Chris.
Mindenki megölelt és mindenki gratulált. Fantasztikus érzés volt. Azonban a gondolataim nem a divattervezésen vagy az új kollekción jártak. Hiányérzetem volt. A Litte Mix-es lányok nem lehettek itt. már csak ők hiányoztak az életemből...

20. fejezet

Itt a vége?

/Haylie szemszöge/

Habár Olly itthon van, nem maradhatok itthon vele, mert sajnos be kell mennem. Jövő héten karácsony. A pocak szép kerek, szóval oda meg vissza vagyok. Tulisa szerintem tegnap már észrevette, de furcsálltam, hogy egy szót sem szólt. Reggel ez az üzenet várt a hűtőn.

Be kellett mennem. Ott találkozunk :)

Olly xx.

Beültem a pocakommal a volán mögé. Mondhatjuk úgy, hogy inkább betuszkoltam magam, mert alig fértem el. Bementem, majd amikor levetettem a télikabátomat rájöttem, hogy vissza kellene vennem, mert ez a pocak borzasztóan nagy. Vagy lehet, hogy csak nekem tűnik annak? A franc tudja már! Bementem Tulisa irodájába. Amikor beléptem nem ő ült az íróasztal mögött, hanem a nagyfőnök. Megtorpantam az ajtóban.

-Jöjjön beljebb Ms. Scott.-mondta.

Bejöttem és betettem az ajtót magam után.

-Jó reggelt Mr. Harris!-mondtam még mindig az ajtóban ácsorogva.

-Foglaljon helyet.-mutatott az íróasztal előtti székekre én pedig leültem.-Beszélni szeretnék magával Haylie!

-Valami rosszat csináltam?-érdeklődtem.

-Nem mondanám rossznak, csak szabályszegésnek.-mondta komolyan.

-Nem értem mit tettem.

-A itteni szabályok nagyon szigorúak Haylie. Egy rossz lépést sem engedhetünk meg magunknak, mivel ez a stúdió a legrangosabb Európában.-bólintottam.- Az itteni szabályok legszigorúbbja pedig az, hogy egy alkalmazottnak sem szabad sztárral bármilyen kapcsolatot létesíteni és maga megszegte ezt a szabályt. Igaz?

-Igen uram.

-Látom a Mr. Murs-szel való kapcsolatának most érik a gyümölcse.-mutatott a hasamra.

-Nem fogom elvetetni a gyereket, ha erre céloz!-emeltem fel a hangom.

-Nyugodjon meg, Haylie. Semmi ilyenről nem volt szó. A szabályok megszegése kirúgást von maga után és bármennyire is remekül végzi a munkáját fájó szívvel hozom meg ezt a döntést.

-Tehát ki vagyok rúgva?-kérdeztem, miután eljutott a tudatomig.

-Sajnálom, higgye el.-mondta és éreztem a hangján, hogy tényleg együtt érez és nehezen hozta meg a döntést.

-De ha a házat vissza kell adnom, akkor hol fogunk lakni? 

-A szülei lakásást nem sikerült eladni, ezért kérem, hogy haladéktalanul hagyja el Londont úgy, hogy senkinek nem szólnak semmit.

-Hagyjam itt? Ezt nem gondolja komolyan!-akadtam ki.

-Már foglaltunk maguknak jegyet a délután induló gépre. Kérem legyen rajta a testvérivel egyetemben!

-Tudja, hogy tesóimnak milyen nehéz volt megszokni az új környezetet? Most pedig ragadjam ki őket innen?
-Mi mindent elintéztünk. El vannak rendezve az iskolák, az egyetemek, a repülőjegy, minden. Maguknak csak össze kell csomagolni és elhagyni az országot.
-Értem.-mondtam, miközben megtöröltem a szemeimet.
-Tényleg sajnálom, Haylie. Maga a legjobb beosztottam és higgye el, hogy normális körülmények között megtartanám, de nem lehet.
-Akkor viszlát!
Ezzel megfordultam és kiléptem a teremből. Lementem az asztalomhoz és összeszedtem a cuccaimat. Egy papírra írtam egy üzenetet, majd az asztalomra tettem és kimentem az épületből. Szerencsére nem találkoztam senkivel. Beraktam a cuccomat a kocsiba, majd beültem a kocsiba és hazamentem. Otthon voltak a tesóim, és egy kicsit aggódva néztek rám. 
-Mi történt?-kérdezte Lott.
-Ne kérdezzetek semmit. Minden el fogok mondani. De most arra kérlek titeket, hogy egyetlen hang, szó, sírás vagy akármi nélkül menjetek fel a szobátokba és pakoljátok össze a cuccaitokat, mert délután indul a gép New Yorkba.
A tesóim nem mondtak semmit, hanem bólintottak és felmentek összepakolni. Szó szerint visítottam, amikor bele kellett hajigálnom a ruháimat a bőröndömbe. Amikor jött a taxi nagyjából sikerült lenyugodnom, de nem nagyon sikerült. A tesóim nem kérdeztek semmit, még a taxiban is csendben voltak. Láttam rajtuk, hogy tudják, hogy mi a helyzet. A reptérre érve gyorsan sorra kerültünk. Imádkoztam, hogy oylan történjen, mint a filmekben. Szterettem volna, ha Olly utánam fut a reptérre és aztán megölel és elmondja, hogy ezt együtt kell végigcsinálnunk, de nem tette.
A repülőúton csendben voltunk. Nem szóltam semmit, a tesóim meg csak hébe-hóba kérdeztek valamit, de amúgy elfoglaltuk magunkat valahogy. Visszatartottam a könnyeimet, mert nem akartam a repülőn elbőgni magamat mindenki szeme láttára. Így aztán csendben voltam és legalább egymilliószor megálljt parancsoltam a könnyeimnek.
A reptéren kavarodás volt, amikor este 10 fele leszálltunk. Igyekeztem a szememet a tesóimon tartani és közben a giga nagy hasammal utat törni a hatalmas embertömegen. A reptér előtt beszálltunk egy taxiba és egyenesen a házunk felé tartottunk. A taxi megállt és mi kiszálltunk. Fizettem a fuvarért, majd hirtelen észrevettem egy alakot ülni a ház előtti lépcsőn.
-Épp ideje volt. Azt hittem itt fagyok meg.-mondta, majd felállt és elindult felénk. 
A tesóim a hátam mögé húzódtak. persze, ha jön egy gyilkos rögtön a terhes nővérüket kell megöletni előbb. A fekete alak az utcai lámpa világítása alá került és amint megpillantottam az arcát tudtam, hogy nem gyilkos.
-OLLY!-kiáltotta Stephanie és azonnal a nyakába ugrott.
-Sziasztok!-mosolygott.
-Mit csinálsz itt?-kérdeztem, miközben a szememet törölgettem.
-Tudtam, hogy ma ruhapróba lett volna és lementem a lányokhoz, hogy köszönjek neked , de amikor beléptem a szobába nem te rendezgetted a lányokat, hanem valaki más. Perrie mondta, hogy most tudták meg, hogy kirúgtak. Az asztalodon észrevettem a papírt, aztán valami irtó gyors repülőjárattal idejöttem és megvártam, amíg ideértek, hogy elmondjam, hogy amit leírtál az nem igaz.
A papírra, ugyanis csak egyetlenegy szót írtam: "Vége..." . 
-Miért nem így történt?-kérdeztem.
Közelebb jött és a kezei közé fogta az arcomat.
-Nem. Mivel ezt együtt fogjuk átvészelni. Nem kell egyedül végigcsinálnod, mert itt vagyok veled és mindig is veled leszek. Egy pillanatra nem hagylak egyedül. Együtt leszünk. Együtt harcolunk majd a világ ellen. Nem egyedül, hanem együtt.
A mondandója végén már nem tartottam vissza a könnyeimet. Megöleltem, ő pedig közelebb húzott magához. Úgy éreztem soha többé nem akarom elengedni.

19. fejezet

A fenéket láncfűrészes gyilkos!

/Haylie szemszöge/
Mivel beköszöntött a szép téli évszak(hogy dögölne meg!) az éjszakák is egyre hosszabbak. A hasam szépen növekszik, de szerencsére Tulisa-nak még nem szúrta ki a szemét, mondjuk a kilencedik hónapban nem mondhatom ezt. Perrie lila hajjal virít, ami igazán tetszetős. Azt tervezte, hogy a következő klippet a Change your life-ot is így fogja leforgatni. Nekem nem annyira tetszik, de ha neki igen, akkor egészségére. Jade szerint Zayn miatt festette be lilára a haját, mondjuk nagyon ő se szólhat, mert neki meg kék lett, szóval.... Tulisa kezd megbolondulni az egymást követő hajfestéseket követően, már csak azért imádkozik, hogy én ne jöjjek szivárványszínű hajjal. A hétvégét megkaptam szabadnapnak, mondjuk nem tudom miért, mert az eddig is szabad nap volt... Otthon már 5 órakor sötét volt és Olly pedig nem tudott velem videochatelni, mert az alaksorban nincs térerő (?). Hayden még mindig nálunk lakik és ő volt a programszervező, szóval kitalálta, hogy nézzünk horrorfilmet. Először nem rajongtam az ötletért, de aztán már Chris, Stephanie és Lott is lelkesedtek érte, tehát én idióta beadtam a derekamat. Chris előhozta a Texasi láncfűrészest és egy nagy tál popcorn mellett leültünk a kanapéra filmet nézni. Amikor elkezdődött a film még nem volt semmi bajom, de a végén már egyszerre szorongattam egy párnát és a mellettem ülő Lottot. Mondjuk nem én voltam az egyetlen, aki félt, hanem mindenki szorongatta azt amit ért. Amikor vége lett mindannyian fellélegeztünk. 
-Vége.-mondta Lott, miközben szaporákat lélegzett.
-Hál' Istennek!-sóhajtott Hayden.
-Eleve a te ötleted volt, hogy nézzünk horrort!-mondta Stephanie.
-DE Chris vette elő a texasi láncfűrészest! Én a Horrorra akadvára gondoltam.-mondta Hayden.
-Anyám! Az mióta horror?!-ordított Chris.
-Nyugi!-szóltam közbe.-A lényeg az, hogy vége. tegyük el magunkat holnapra.
-Én nem alszok egyedül!-mondta Lott.
-Én sem.-csatlakozott hozzá Stephanie, Chris és Hayden.
-Oke! Akkor kihúzzuk a kanapét és itt alszunk.-mondtam.
Kihúztuk a kanapét. Mindenki elment az ágyneműjéért és szépen elhelyezkedtünk a kanapén. Épp le akartam kapcsolni a kislámpát, amikor csengettek.
-Ki ez?-kérdezte Lott.
-Én ki nem nyitom!-mondta Chris és bebújt a takaró alá.
-Oké, akkor én. Csak előbb szerzek egy palacsintasütőt!-mondtam.
-Ha a láncfűrészes az, akkor NEM BÁNSZ EL VELE EGY IDIÓTA PALACSINTASÜTŐVEL!!! LEGYEN MÁR ESZED!!!-ordította Stephanie.
-OKé, akkor viszem a láncfűrészt. Ja várjál! NINCS IS LÁNCFŰRÉSZ!!!-mondtam, mire újra csengettek.
-Maradjon a palacsintasütő!-mondta Hayden.-Veled megyek!
Kivettem a palacsintasütőt a szekrényből és Haydennel együtt elindultunk az ajtó felé. Amikor kiértünk a folyosóra ismét megszólalt a csengő.
-Semmi pánik! Semmi pánik! Semmi pánik!-mondogatta Hayden.
-Ezzel nem segítesz.-mondtam, mire újra csengettek.
A kilincs után nyúltam és már felkészültem a legrosszabbra. Kinyitottam az ajtót és sikítottam Haydennel együtt, közben a palacsinta sütőt a fejem felé tartottam. A sikításunk közben észrevettem, hogy nem csak mi ketten sikítunk. Kinyitottam a szememet, majd abbahagyta a sikítást. Észrevettük a Little Mix-es csajokat. Pizsiben, párnával a kezükben.
-Mit kerestek ti itt?-kérdezte Hayden.
-Te mit keresel itt?-kérdzete Perrie.
-Itt lakik. De ti mit ordítoztok?-tudakoltam.
-Egy terhes nő rontott ránk palacsintasütővel a kezében. Szerinted mégis mit csináltunk volna?-kérdezte jade.
-Várj! Te tudod, hogy terhes?-nézett Hayden értetlenkedve Jade-re.
-Nekünk már leesett csak Tulisa-nak még nem.-mondta Jesy.
-Még mindig nem tudom mit kerestek itt.-mondtam.
-Perrie tanácsára megnéztük a Texasi láncfűrészest és nem mertünk egyedül aludni, szóval átjöttünk hozzátok.-mondta Leigh
-Az gáz. Mert mi is megnéztük.-mondtam.
-Bassza meg! Nem mondod komolyan!-mondta Jesy.
-De azért hadd aludjunk itt!-könyörgött Perrie.
-Oké.
Bejöttek, majd kerestünk pár hálózsákot meg matracot és bevittük a nappaliba. Miután beszélgettünk egy jót az istenért is ne újra megszólalt a csengő. Mindannyian felugrottunk és mindenki ott állt, ahol épp tudott.  Újra megszólalt a csengő.
-Ugye nem ismertek mást, aki megnézte a Texasi láncfűrészest?-nézett Lott a lányokra, akik rázták a fejüket.
Újra megszólalt a csengő.
-EZ A LÁNCFŰRÉSZES!!!-sikoltott Stephanie, mire Lott nekivágott egy párnát.
-MODERÁLD MAGAD TE DINKA!
-Nyugi! Biztos csak a szél.-mondta Leigh.
-A szél, hogy tudja megnyomni a csengőt te majom?!-mondta Perrie.
Újra megszólalt a csengő.
-Oké, ezek szerint nem a szél.-mondta Hayden.
-Oké kinyitom az ajtót!-mondtam.
-Haylie eszednél vagy! Ha félbevágnak nem lesz gyerek!-mondta Chris.
-És nem lesz stylist sem!-mondta Jade.
-Imádkozzatok értem.-mondtam.
Kimentem a folyosóra, majd az ajtó felé indultam. Óvatosan lépkedtem. Amint közelebb értem ismét csengettek. Összerezzentem ugyan, de mentem tovább.
-Gyerünk Haylie! Képes vagy rá! ha a láncfűrészes, akkor meg ints búcsút az életednek.-mondtam magamnak.
Újra megszólalt a csengő. Kiemeltem egy esernyőt a tartóból, majd kinyitottam az ajtót, és becsuktam a szemem.
-Oké! Ölj meg ha akarsz!-mondtam és vártam, hogy mi történik, de csak kuncogást hallottam.
Kinyitottam a szemem és azt hittem, hogy megfolytom azt, akit látok.
-Muszáj ennyire rám ijeszeteni? Te is tudod, hogy terhes vagyok!-ripakodtam.
-Nyugi már! Nem öltelek volna meg!
-Ez akkor sem volt szép tőled, Oliver!
-Ki az?-kérdezte Stephanie, aki időközben kinézett a nappaliból.-OLLY!-ordította és letámadta olly-t.
-Szia Stephanie!-köszönt neki.
-Annyira örülök, hogy nem akarsz megölni minket!-mondta Stephanie még mindig Olly-t ölelgetve.
-De mégis mi folyik itt?-kérdezte.
-Gyere, bent elmondom.
Bementünk a nappaliba, ahol midenki üdvözölte Olly-t, akiről kiderült, hogy nem a Texasi láncfűrészes. Elmeséltük neki az egész sztorit és így mesélés közben már mi is röhögtünk. Perrie elmesélte az esetemet a palacsintasütővel, Stephanie Chris-t, amiért bebújt a takaró alá és végtére is mindenki kivette részét a mesélésből.
-Hihetetlenek vagytok!-mondta Olly, miután befejeztük a mesélést.
-De valld be, hogy tök jó volt!-dicsekedett Lott.
-Meghiszem azt!-mondta nevetve.
-Amúgy mit keresel itt? Azt hittem turnéd van-mondta Perrie.
-Igen, de hamarosan karácsony és addig szerettem volna időben elintézni mindent, tehát hazajöttem. Addig is szünetel a turné.
-király! Addig is haylie nem a nyakunkon lóg!-mondta Lott.
-Te lógsz állandóan az én nyakamon!-mondta a húgomnak.
-Nem tök mindegy? Olly visszajött és ez a lényeg!-mondta Lott.

18. fejezet

Nem várt látogató

/Haylie szemszöge/
Nem tudom meddig bírom ki, hogy nincsen velem. Minden nap videochatelünk, de az nem ugyan az, mint amikor tényleg mellettem van. Legszívesebben azon nyomban odarepülnék hozzá, de tudom, hogy nem tehetem. Egy hete ment el, de úgy érzem néha, hogy már egy éve távol van. Kértem egy hét szabadságot, hogy egy kicsit jobban össze tudjam szedni magam, mert vasárnap még úgy mászkáltam otthon, mint egy zombi. Tulisa nem kérdezett semmit, aminek nagyon örültem, de Perrie egy csomószor felhívott, hogy minden rendben van-e, mert hallott az utazásról. Nem sírtam neki  ódákat a telefonba, csak elejtettem egy kegyes hazugságot, mivel nem mertem neki bevallani a teljes igazságot. Belül azonban éreztem, hogy nem hitte el. Amikor a tesóim suliba voltak a nagy takarítás közbe csengetettek. Kinyitottam az ajtót és a drága Hayden-t pillantottam meg.
-Mit akarsz te itt?-kérdeztem, mert minél hamarabb le akartam koptatni.-Ha ruhával kapcsolatos tanács kell menj a babázó stylistodhoz. 
Nem mondott semmit, csak mosolygott.
-Beszélnem kell veled!-mondta.
-Mondtam, hogy menj a babázó stylistodhoz!
-A babázó stylistomnak a vőlegénye nem a világ másik oldalán van, ráadásul nem tudok róla, hogy 3 hónapos terhes lenne.
Megfagyott bennem a vér, miközben ezt kimondta.
-Ezeket honnét tudod?-kérdeztem, mert kezdte az oldalamat erősen furdalni a kíváncsiság.
-Találkoztam Olly-val New York-ban és beszélgettünk.
-Gyere be.-engedtem befelé.
Belépett a házba, majd egyenesen a nappali felé irányítottam. leült az egyik fotelba én pedig a kanapéra.
-Mikor találkoztatok?-kezdtem el a beszélgetést.
-Úgy 4 napja. Egy sajtótájékoztatón futottunk össze. Tök rendesen beszélt velem, majd egy kávé mellett elmondott nekem mindent, mondjuk kettőtökről már így is volt valami sejtésem, szóval azzal nem okozott nagy meglepetést. Elmondta mennyire fáj neki, hogy egyedül kellett hagynia téged, és legszívesebben magával cipelt volna.
-Mondott mást is?
-Nem.
-Akkor mit keresel itt?
-Gondoltam visszajövök Londonba és segítek neked,a míg ő távol van.
-Mióta foglalkozol te azzal, hogy velem mi van?
-Haylie te mindig rendes voltál velem, csak én ezt sosem értékeltem. Irigyeltelek, mert mindig különleges érzéked volt mindenhez, ezért azzal kárpótoltam azt, hogy nem értek semmihez, hogy másokat zaklattam. Mindig is kedveltelek, de féltem, hogy ha valaha is elkezdek beszélgetni veled, akkor nem viszonzod és ott tartunk, mint az elején. Amikor jelentkeztem a meghallgatásra hatalmas kő esett le a szívemről, mert féltem, hogy nem jutok be. Engedd meg, hogy valahogy jóvá tegyem azt, amit veled műveltem, mert komolyan megérdemled, hogy boldog légy!
Apró sokként ért az, amit Hayden mondott. Kiöntötte nekem a szívét és egyszerűen egy apró betűt nem mertem kinyögni. Csendben felállt és elindult a kijárat felé, de a nappali bejáratánál megállítottam:
-Hayden várj!-megállt és megfordult.-Soha nem hittem, hogy irigykedtél rám, mert bevallom egyfolytában olyan akartam lenni, mint te.-vallottam be, mire teljesen megrökönyödött.
-Olyan akartál lenni, mint én?-kérdezte döbbenten, mire bólintottam.-De miért?
-Mindig utáltam magam azért, mert nem vagyok magabiztos. Nem volt bennem elég önbizalom ahhoz, hogy kiálljak egy színpadra és elénekeljek egy dalt vagy elszavaljak egy verset. Irigyeltelek, mert mindig ki mertél állni és elmondani a saját véleményedet. 
Mindig is olyan akartam lenni te, de amikor befutottál rájöttem, hogy soha nem fogok még a közeledbe se érni.
Látszott rajta, hogy a mondandóm alatt csillogni kezd a szeme, a végére pedig a szemeiből elkezdtek folyni a könnyek. Nem szólt semmit, csak közelebb jött hozzám, majd a végén már csak arra eszméltem fel, hogy megöleltük egymást és sírunk. De ezek nem a bánat könnyei voltak, hanem az örömé. 

~*~*~

-Örülök annak, hogy stylist lettél. Mindig is nagy lehetőséged volt hozzá.-mondta Hayden.
Már legalább 2 órája lehetett nálam. A kanapén ültünk felhúzott lábakkal és a régi szép időkről beszélgettünk. Annyit nevettünk, hogy ennyit az elmúlt 1 hétben nem mosolyogtam.
-Köszönöm. Amúgy ne mondd el senkinek, de egyfolytában az idióta Telescope című dalodat hallgatom.
Ezen csak röhögni kezdett, ami engem is újabb nevetőgörcsre késztetett.
-Ez vicces, mert én is. De csak akkor ha ideges vagyok.-mondta.
-Én csak úgy.-vontam meg a vállam.
Hirtelen a tesóim léptek be a nappaliba. Teljesen földbe gyökerezett a lábuk, amikor észrevették, hogy a nővérük a gyerekkori riválisával vigyorog a kanapén.
-Ez mi?-kérdezte Lott.
-Hayden itt fog lakni velünk egy darabig.-mondtam.
-Na ide figyelj te szőke cicababa, ha a tesómnak egy haja szála is meggörbül, akkor dutyiba váglak, fogtad?!-tört ki Stephanieból, amin eléggé meglepődtem.
-Nyugi. Nem fogom bántani.-mondta Hayden.
Ezzel a tesóim meg is elégedtek, de Stephanie szeme még mindig villámokat szórt. Felmentek a szobájukba, amivel esélyt adtunk magunknak arra, hogy újra belelendüljünk egy hosszadalmas beszélgetésbe. 
Késő délután Hayden felajánlotta, hogy csinál valami kaját, addig én felvonultam a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. Azonnal jelzett a gép, hogy Olly videochatelni szeretne. Azonnal elfogadtam és a mosolya volt az első, amit megpillantottam.
-Szia!-mondtam.
-Mi az, téged mosolyogni is látni lehet?-kérdezte egy kissé lepődötten.
-Igen.-vigyorogtam.
-El sem hiszed, hogy mennyire örülök neki. De valójában mitől van?
-Ma bekopogott Hayden és elmondta, hogy összefutottatok New York-ban. Elmondott minket és felajánlotta, hogy segít, amíg távol vagy.
-Az jó.
-Azt hittem ennél bőbeszédűbb leszel.
-Nem hinnéd el ennyire bolondok háza van itt. Legszívesebben hazamennék, bevackolnám magam melléd és aludnék egyet.
-És ha én nem akarok aludni?-húztam fel a szemöldökölmet.
-Rávennélek.-kacsintott, mire kitört belőlem a nevetés.
-Azt te csak hiszed.
-Hidd el, hogy nagyon meggyőző tudok lenni.-bizonygatta.
-Képzelem. Amúgy mielőtt bekapcsoltam a gépet unatkoztam neked.
-Na mit?-kérdezte és láttam rajta, hogy nagyon érdekli.
-Küldöm is.-mondtam, majd párat ütöttem a billentyűzeten és elküldtem neki a képet.
Kicsit vártam, amíg megnézi, majd mosoly ült az arcára.
-Ez irtó cuki. Nem tudtam, hogy ilyen fejeket is tudsz vágni.-vigyorgott.
-Ismersz. Mindenre képes vagyok.-húztam ki magam.
-Amúgy megbeszéltem a menedzseremmel, hogy karácsonykor és újévkor hadd utazzak haza és beleegyezett. 
-Áááááááááá! Ez fantasztikus hír!-ujjongtam.
-Igen, szerintem is.-mosolygott.-Nagyon hiányzol!
-Te is nekem! Amúgy tudod mi a legjobb abban, hogy távol vagyok?
-Nem tudom, hogy te mit látsz ebben jónak, mert én személy szerint semmit.
-Az egészben az a jó, hogy a gépen szebb vagy, mint a valóságban.-mondta, majd röhögni kezdett.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy!-mondtam, majd nem bírtam ki, hogy ne nevessek.
-Igen, tudom, hogy én vagyok a legnagyobb marha a világon, de én vagyok az a marha is, aki tiszta szívből szeret téged.
-Eszem a szívedet.
-Azért ne szó szerint!-rémült el az ábrázata.
-Lehetetlen eset vagy!-forgattam a szemeimet.
-Tudok róla.
-Meg kellene néznem, hogy Hayden hogy áll a vacsival.
-Vacsiról szólva nekem is ennem kéne valamit.
-Akkor ezek szerint itt ért véget a videochat.
-Holnap is lesz nap.-mosolygott.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondta, majd intett egyet és kinyomta. 
Gyorsan kinyomtattam fotópapírra unatkozásom eredményét és kitűztem a falra. Elhatároztam, hogy minden boldog emléket kinyomtatok fotópapírra és kiteszem a falamra. Eddig kemény egy képem van, ami a mostani. Mondjuk büszke vagyok magamra, hogy eddig eljutottam.

Haylie falán lévő első fénykép :)

17. fejezet

Nem akarom, hogy elmenj!

/Haylie szemszöge/
Másnap reggel kellemes meglepetésként ért, hogy Tulisa üzenetet küldött, hogy nem kell bemennem egész héten, mivel a céges party annyira jól sikerült a lányokra nézve, hogy kiadta nekem az egész hetet. A tesóim is beleegyeztek abban, hogy itthon maradhatok, mert így legalább nem kell Stephanie-nak megcsillogtatnia a főzőtudását. Reggel már 7-kor fent voltam, emrt a srácokat bevittem a suliba és elmentem bevásárolni. Ebbe a ruhába indultam útnak:

Mikor végre hazaértem egy ismerős autót pillantottam meg a ház előtt. Kiszálltam az autóból és egyszerűen annyira örültem annak, hogy végre láthatom a nyakába ugrottam. 
-Vigyázz, mert egyszer még hátraesünk!-nevetett.
-Bocsi, csak hiányoztál.
-Te is nekem!-mondta, majd megcsókolt.
-Amúgy mi szél hozott?
-Beszélnem kell veled.
-Baj van?-néztem r egy kissé ijedten.
-Nem, de nem lehetne inkább bent?
Bólintottam. A cuccokat segített bevinni a konyhába. Leült a kanapéra, én pedig mellé.
-Még mindig azt sejtem, hogy valami baj van.-törtem meg a kínos csendet.
-Attól függ, hogy mennyire fogod annak nevezni.
-Kezdesz megijeszteni, de most komolyan mondom!
Megfogta a kezem, majd mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy nehezen találja a szavakat.
-Haylie, tudod, hogy szeretlek és szerintem a fél világ ellenezné azt, hogy megkértem a kezed.
-Csak szólj, és nem muszáj elvenned!
-Nem, ezt most felejtsd el!-állított le.
-Akkor meg?
-Világ körüli turnéra megyek.-bökte ki végül.
-Hogy mi?-engedtem el a kezét, bár így utólag belegondolva elég rosszul tettem.
-Jól hallottad.
-Mennyi ideig?-néztem rá már szinte sírógörccsel küzködve.
-Megölsz.
-Mond már el!
-6 hónap.
Kínos csend. Itt tört el nálam a mécses. Felhúztam a lábaimat, átkaroltam a térdemet és zokogni kezdtem, bár legszívesebben ordítottam volna. Simogatni kezdett, de hallottam a saját sírásomon keresztül, hogy szipog. Felemeltem a fejem és ránéztem. 
-Nem akarom, hogy elmenj!
-Nehéz lesz, de megígérem neked, hogy mire a baba megjön én is itt leszek, és végigcsináljuk együtt. Borzasztóan fogsz hiányozni, és én sem akarok elmenni, mert félek, hogy senki sem fog megvédeni, ha én nem leszek itt.
-Megnyugodhatsz valamilyen tekintetben, mert nem leszek egyedül.-mondtam a könnyeimen keresztül.-Itt lesznek a lányok és a tesóim is. Csak te kellenél.
-Mindig veled leszek. Ezért hoztam ezt.
Belenyúlt a zsebébe és kivett belőle egy kis ékszeresdobozt. Kinyitotta és egy csodaszép karkötő tárult a szemeim elé.

Megtöröltem a szemeimet.
-Ezért miért kapom?-néztem rá.
-Ez számomra azt jelképezi, hogy ha viseled, akkor örökké szeretni fogsz. Te vagy a legcsodálatosabb lány a világon és csak hálás vagyok a sorsnak az utamba ejtett. Te vagy az egyetlen, akit valóban megéri szeretni! 
Ami volt sírásom az most újra előjött.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem! Álmaimban sem mertem gondolni, hogy összefutok veled. 
Örülök magamban, hogy ezt a két mondatot ki mertem mondani, mert legbelül apró darabokra zuhantam.


/Stephanie szemszöge/
A mai nap az egyetemen rémes volt. Tesztet írtunk, ami remélem, hogy jó lett, mert nem volt időm a hétvégén olyan sokat tanulni. Ma ráadásul Clara, az idegesítő divatmániás csajszi sem szólt be. Azt mondjuk nem tudja, hogy a nővérem a Little Mix stylistja, de valószínűleg egy ideig nem is fogom elmondani neki. Nem szoktam felvágni soha, de ezt jól a képe alá dörgölném egyszer. Charlotte-tal és Chris-el a buszmegállónál találkoztunk. Hazafelé egymás szavába vágva meséltük, hogy mi történt a suliban. Chris örült, mert ma a fiúk végre beválasztották őt is a fociba, amikor játszottak. Lott pedig velem együtt meg volt lepődve Clara viselkedésén, de azért örült, hogy nem lett rosszabb a helyzet. Már szó szerint nevettünk, amikor beértünk a házba, de a mosoly lefagyott az arcunkról, amikor észrevettünk a nővérünket, miközben egy szerelmes filmet nézett a tévében. Ez még nem is lett volna baj, ha körülötte nem lettek volna műsoros zsebkendők és nem evett volna kannás fagyit.
-Veled meg mi van?-kérdezte Chris.
-Szakítottatok?-kérdezte Charlotte, mire Haylie a fejét rázta.-Akkor?
-Elment.-mondta, majd kifújta az orrát és nekidobta a tévének.
-Ki ment és hova?-kérdeztem, mert bevallom, hogy furdalta az oldalamat a kíváncsiság.
Haylie összeszedte magát és kinyögte:
-Olly 6 hónapos világ körüli turnéra ment.-majd újra bőgni kezdett.
-Az gáz.-mondta Chris.
-Felmegyek a szobámba.-mondta és a fagyival együtt felvánszorgott az emeletre.
-Azt hiszem jobb, hogy ha most nem zavarjuk.-mondtam.
-Szerintetek egy hét alatt kiheveri?-kérdezte Lott.
-Bízzunk benne.-sóhajtottam.
Nagyon sajnáltuk Haylie-t és nem tudtuk, hogy beavassuk-e a lányokat, mert Haylie megtiltotta, hogy bármit is mondjunk nekik. Nehéz lesz ez a 6 hónap, az biztos.

16. fejezet

Ha segítségre szorul a hugi

/Haylie szemszöge/

A szombatot kihevertük, mivel szerintem délután 3-ig ki nem keltünk az ágyból. Irtó jó volt, addig amíg tartott. A vasárnapot már a bemutató cikke indította. Ezeken ugyanis kitárgyalják az egészet, ebbe bele vannak értve a ruhák, a kaják, a zene, vagyis minden. Nos, itt is lenne:

Az idei Video Music Awards élményekkel, és fantasztikus ruhákkal zárult. Cikkünk ezen részében, bemutatjuk az idei rendezvény legszebb ruháit.

A Little Mix tagjai fantasztikus összhangban voltak az idei átadón. A lányok ruhái tökéletesen passzoltak egymáshoz, még ha Perrie Edwards haja egy kicsit világosabb is kelleténél. 

A One Direction öltönyben való megjelenése, nem hogy egységes, de egyben nagyon fess és rendkívül egyszerű volt. A srácok nagyon jól néztek ki, és ezt több millió rajongójuk is tanúsíthatja.

Caroline Flack a hosszú estélyijében nagyon gyönyörűen nézett ki. A műsorvezetőnő hirdette ki az idei Video Music Awards győzteseit is, amihez sokak szerint nagyon passzolt ez a ruha.

A The Wanted-a One Direction-höz hasonlóan- az egyszerű, öltönyös megoldást választotta. Hiszen, a jó megjelenéshez nem is kell más, csak egy fess öltöny, és máris minden lány a lábuk előtt hever.

Olly Murs is az egyszerű megoldás mellett döntött. Az énekest az este több lány is megkörnyékezte, aminek lehet, hogy a fess kinézet volt az egyik támogatója.

A stylistokat nem csak az jellemzi, hogy a banda/énekes, akikhez tartoznak jól nézzen ki, hanem az is, hogy a saját maguk megjelenése is fantasztikus legyen. Az idei Video Music Awards-on, ezt a mércét, csak egy stylist tudta teljesíteni, aki nem más, mint Haylie Scott. A fiatalé stylist sokakhoz hasonlóan az egyszerű fekete koktélruhánál döntött, aminek a vállán az arany szegecsek tökéletes illenek. Az aranyóra és a táska csak még elegánsabbá tette a választást.

-Azta de jó vagyok!-mondtam csak úgy a semmibe, amikor elolvastam az egészet.
-De hogy tudod mindig ennyire összehangolni a ruhákat?-kérdezte Stephanie.
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.-Csak próbálgatom a fejemben, hogy mi mivel lenne jó, és a véglegeset elővarázsolom. Miért kérdezed?
-Semmi, nem érdekes. Csak kíváncsi voltam rá.
Tudtam, hogy valami nem stimmel a húgommal. Leültem mellé, átkaroltam a vállát és szép óvatosan megkérdeztem.
-Step, nekem elmondhatsz akármit.
-Nem fogsz kiröhögni?-nézett rám a jellegzetes boci szemeivel.
-Eskü.-tettem a szívemre a kezem.
-Van egy csaj az egyetemen, aki nem bír. Nem tudom miért, de akárhányszor belép az előadóba mindenki úgy megrezzen tőle. Az egyik csaj azt mondta, hogy senki nem mer ránézni és kerülik a tekintetét is, mert az anyja egy menő divatcég igazgatója és a csaj mindig a legújabb divat szerint öltözködik.
-És ezzel mi a baj?-kapcsolódott bele Chris is a beszélgetésbe.
-Véletlen ráborítottam az ebédemet, mert megcsúsztam és a csaj letámadt. Azt mondta, hogy biztos a turiból öltözködöm, és a narancslevet ráöntötte a fejemre.
-Azért volt akkor narancssárga egyik nap a fehér  pulcsid.-emlékezett vissza Lott.
-Az lényeg, hogy nem akarom, hogy drága és márkás cuccokat vegyél nekem, de meg akarom mutatni, hogy egy pár trendi kiegészítővel is lehetek csinos.
-Ezen könnyen segíthetünk.-mosolyogtam rá.
-Hogyan? kérdezték egyszerre mindhárman.
-Az első az, hogy nekem van egy csomó régi sálam, ruhám, karkötőm, nyakláncom és mindenféle kis csecsebecsém. A másik pedig az, hogy egy jó hobbiboltból bevásárolva és egy kis fantáziával bármit újjá lehet varázsolni.
-Elkezdhetjük már ma? Szeretnék egyszerűen trendi lenni.-mondta Stephanie.
-Én is akarok ilyet!-ujjongott Lott.
-Én nem akarok ilyet, de segítek.-mondta Chris mosolyogva.
-Akkor nyomás.
Gyorsan átöltöztünk a pizsiről, majd a kocsival bementünk a városba, ott pedig kerestünk ey pár hobbiboltot és elmentünk pár boltba is, hogy új cuccokat vásároljunk a srácoknak. Nagyon sokáig időztünk a városba, de azért az ebédet is elfogyasztottunk egy étteremben. Amikor hazaértünk a lányok már be voltak zsongva. Így hát szabaddá tettük az étkezőt ésa konyhát is a felesleges cuccoktól és ékszergyártásba valamint ruhafeldobásba kezdtünk. Ahhoz képest , hogy miket találtunk a hobbiboltban a tesóim egész ügyesen alkottak mindenfélét.

Stephanie és Lott nagyon sok mindennel gazdagodott, no meg persze én is, Chris pedig nagyon büszke volt magára, hogy képes volt csajos ékszereket alkotni. Volt persze olyan is, amit vettünk és volt oylan is, amit csak egy kicsit feldobtunk. Este 11 fele már azért észrevettem, hogy a tesóim fáradtak ráadásul másnap suli.