18. fejezet

Nem várt látogató

/Haylie szemszöge/
Nem tudom meddig bírom ki, hogy nincsen velem. Minden nap videochatelünk, de az nem ugyan az, mint amikor tényleg mellettem van. Legszívesebben azon nyomban odarepülnék hozzá, de tudom, hogy nem tehetem. Egy hete ment el, de úgy érzem néha, hogy már egy éve távol van. Kértem egy hét szabadságot, hogy egy kicsit jobban össze tudjam szedni magam, mert vasárnap még úgy mászkáltam otthon, mint egy zombi. Tulisa nem kérdezett semmit, aminek nagyon örültem, de Perrie egy csomószor felhívott, hogy minden rendben van-e, mert hallott az utazásról. Nem sírtam neki  ódákat a telefonba, csak elejtettem egy kegyes hazugságot, mivel nem mertem neki bevallani a teljes igazságot. Belül azonban éreztem, hogy nem hitte el. Amikor a tesóim suliba voltak a nagy takarítás közbe csengetettek. Kinyitottam az ajtót és a drága Hayden-t pillantottam meg.
-Mit akarsz te itt?-kérdeztem, mert minél hamarabb le akartam koptatni.-Ha ruhával kapcsolatos tanács kell menj a babázó stylistodhoz. 
Nem mondott semmit, csak mosolygott.
-Beszélnem kell veled!-mondta.
-Mondtam, hogy menj a babázó stylistodhoz!
-A babázó stylistomnak a vőlegénye nem a világ másik oldalán van, ráadásul nem tudok róla, hogy 3 hónapos terhes lenne.
Megfagyott bennem a vér, miközben ezt kimondta.
-Ezeket honnét tudod?-kérdeztem, mert kezdte az oldalamat erősen furdalni a kíváncsiság.
-Találkoztam Olly-val New York-ban és beszélgettünk.
-Gyere be.-engedtem befelé.
Belépett a házba, majd egyenesen a nappali felé irányítottam. leült az egyik fotelba én pedig a kanapéra.
-Mikor találkoztatok?-kezdtem el a beszélgetést.
-Úgy 4 napja. Egy sajtótájékoztatón futottunk össze. Tök rendesen beszélt velem, majd egy kávé mellett elmondott nekem mindent, mondjuk kettőtökről már így is volt valami sejtésem, szóval azzal nem okozott nagy meglepetést. Elmondta mennyire fáj neki, hogy egyedül kellett hagynia téged, és legszívesebben magával cipelt volna.
-Mondott mást is?
-Nem.
-Akkor mit keresel itt?
-Gondoltam visszajövök Londonba és segítek neked,a míg ő távol van.
-Mióta foglalkozol te azzal, hogy velem mi van?
-Haylie te mindig rendes voltál velem, csak én ezt sosem értékeltem. Irigyeltelek, mert mindig különleges érzéked volt mindenhez, ezért azzal kárpótoltam azt, hogy nem értek semmihez, hogy másokat zaklattam. Mindig is kedveltelek, de féltem, hogy ha valaha is elkezdek beszélgetni veled, akkor nem viszonzod és ott tartunk, mint az elején. Amikor jelentkeztem a meghallgatásra hatalmas kő esett le a szívemről, mert féltem, hogy nem jutok be. Engedd meg, hogy valahogy jóvá tegyem azt, amit veled műveltem, mert komolyan megérdemled, hogy boldog légy!
Apró sokként ért az, amit Hayden mondott. Kiöntötte nekem a szívét és egyszerűen egy apró betűt nem mertem kinyögni. Csendben felállt és elindult a kijárat felé, de a nappali bejáratánál megállítottam:
-Hayden várj!-megállt és megfordult.-Soha nem hittem, hogy irigykedtél rám, mert bevallom egyfolytában olyan akartam lenni, mint te.-vallottam be, mire teljesen megrökönyödött.
-Olyan akartál lenni, mint én?-kérdezte döbbenten, mire bólintottam.-De miért?
-Mindig utáltam magam azért, mert nem vagyok magabiztos. Nem volt bennem elég önbizalom ahhoz, hogy kiálljak egy színpadra és elénekeljek egy dalt vagy elszavaljak egy verset. Irigyeltelek, mert mindig ki mertél állni és elmondani a saját véleményedet. 
Mindig is olyan akartam lenni te, de amikor befutottál rájöttem, hogy soha nem fogok még a közeledbe se érni.
Látszott rajta, hogy a mondandóm alatt csillogni kezd a szeme, a végére pedig a szemeiből elkezdtek folyni a könnyek. Nem szólt semmit, csak közelebb jött hozzám, majd a végén már csak arra eszméltem fel, hogy megöleltük egymást és sírunk. De ezek nem a bánat könnyei voltak, hanem az örömé. 

~*~*~

-Örülök annak, hogy stylist lettél. Mindig is nagy lehetőséged volt hozzá.-mondta Hayden.
Már legalább 2 órája lehetett nálam. A kanapén ültünk felhúzott lábakkal és a régi szép időkről beszélgettünk. Annyit nevettünk, hogy ennyit az elmúlt 1 hétben nem mosolyogtam.
-Köszönöm. Amúgy ne mondd el senkinek, de egyfolytában az idióta Telescope című dalodat hallgatom.
Ezen csak röhögni kezdett, ami engem is újabb nevetőgörcsre késztetett.
-Ez vicces, mert én is. De csak akkor ha ideges vagyok.-mondta.
-Én csak úgy.-vontam meg a vállam.
Hirtelen a tesóim léptek be a nappaliba. Teljesen földbe gyökerezett a lábuk, amikor észrevették, hogy a nővérük a gyerekkori riválisával vigyorog a kanapén.
-Ez mi?-kérdezte Lott.
-Hayden itt fog lakni velünk egy darabig.-mondtam.
-Na ide figyelj te szőke cicababa, ha a tesómnak egy haja szála is meggörbül, akkor dutyiba váglak, fogtad?!-tört ki Stephanieból, amin eléggé meglepődtem.
-Nyugi. Nem fogom bántani.-mondta Hayden.
Ezzel a tesóim meg is elégedtek, de Stephanie szeme még mindig villámokat szórt. Felmentek a szobájukba, amivel esélyt adtunk magunknak arra, hogy újra belelendüljünk egy hosszadalmas beszélgetésbe. 
Késő délután Hayden felajánlotta, hogy csinál valami kaját, addig én felvonultam a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. Azonnal jelzett a gép, hogy Olly videochatelni szeretne. Azonnal elfogadtam és a mosolya volt az első, amit megpillantottam.
-Szia!-mondtam.
-Mi az, téged mosolyogni is látni lehet?-kérdezte egy kissé lepődötten.
-Igen.-vigyorogtam.
-El sem hiszed, hogy mennyire örülök neki. De valójában mitől van?
-Ma bekopogott Hayden és elmondta, hogy összefutottatok New York-ban. Elmondott minket és felajánlotta, hogy segít, amíg távol vagy.
-Az jó.
-Azt hittem ennél bőbeszédűbb leszel.
-Nem hinnéd el ennyire bolondok háza van itt. Legszívesebben hazamennék, bevackolnám magam melléd és aludnék egyet.
-És ha én nem akarok aludni?-húztam fel a szemöldökölmet.
-Rávennélek.-kacsintott, mire kitört belőlem a nevetés.
-Azt te csak hiszed.
-Hidd el, hogy nagyon meggyőző tudok lenni.-bizonygatta.
-Képzelem. Amúgy mielőtt bekapcsoltam a gépet unatkoztam neked.
-Na mit?-kérdezte és láttam rajta, hogy nagyon érdekli.
-Küldöm is.-mondtam, majd párat ütöttem a billentyűzeten és elküldtem neki a képet.
Kicsit vártam, amíg megnézi, majd mosoly ült az arcára.
-Ez irtó cuki. Nem tudtam, hogy ilyen fejeket is tudsz vágni.-vigyorgott.
-Ismersz. Mindenre képes vagyok.-húztam ki magam.
-Amúgy megbeszéltem a menedzseremmel, hogy karácsonykor és újévkor hadd utazzak haza és beleegyezett. 
-Áááááááááá! Ez fantasztikus hír!-ujjongtam.
-Igen, szerintem is.-mosolygott.-Nagyon hiányzol!
-Te is nekem! Amúgy tudod mi a legjobb abban, hogy távol vagyok?
-Nem tudom, hogy te mit látsz ebben jónak, mert én személy szerint semmit.
-Az egészben az a jó, hogy a gépen szebb vagy, mint a valóságban.-mondta, majd röhögni kezdett.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy!-mondtam, majd nem bírtam ki, hogy ne nevessek.
-Igen, tudom, hogy én vagyok a legnagyobb marha a világon, de én vagyok az a marha is, aki tiszta szívből szeret téged.
-Eszem a szívedet.
-Azért ne szó szerint!-rémült el az ábrázata.
-Lehetetlen eset vagy!-forgattam a szemeimet.
-Tudok róla.
-Meg kellene néznem, hogy Hayden hogy áll a vacsival.
-Vacsiról szólva nekem is ennem kéne valamit.
-Akkor ezek szerint itt ért véget a videochat.
-Holnap is lesz nap.-mosolygott.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondta, majd intett egyet és kinyomta. 
Gyorsan kinyomtattam fotópapírra unatkozásom eredményét és kitűztem a falra. Elhatároztam, hogy minden boldog emléket kinyomtatok fotópapírra és kiteszem a falamra. Eddig kemény egy képem van, ami a mostani. Mondjuk büszke vagyok magamra, hogy eddig eljutottam.

Haylie falán lévő első fénykép :)