19. fejezet

A fenéket láncfűrészes gyilkos!

/Haylie szemszöge/
Mivel beköszöntött a szép téli évszak(hogy dögölne meg!) az éjszakák is egyre hosszabbak. A hasam szépen növekszik, de szerencsére Tulisa-nak még nem szúrta ki a szemét, mondjuk a kilencedik hónapban nem mondhatom ezt. Perrie lila hajjal virít, ami igazán tetszetős. Azt tervezte, hogy a következő klippet a Change your life-ot is így fogja leforgatni. Nekem nem annyira tetszik, de ha neki igen, akkor egészségére. Jade szerint Zayn miatt festette be lilára a haját, mondjuk nagyon ő se szólhat, mert neki meg kék lett, szóval.... Tulisa kezd megbolondulni az egymást követő hajfestéseket követően, már csak azért imádkozik, hogy én ne jöjjek szivárványszínű hajjal. A hétvégét megkaptam szabadnapnak, mondjuk nem tudom miért, mert az eddig is szabad nap volt... Otthon már 5 órakor sötét volt és Olly pedig nem tudott velem videochatelni, mert az alaksorban nincs térerő (?). Hayden még mindig nálunk lakik és ő volt a programszervező, szóval kitalálta, hogy nézzünk horrorfilmet. Először nem rajongtam az ötletért, de aztán már Chris, Stephanie és Lott is lelkesedtek érte, tehát én idióta beadtam a derekamat. Chris előhozta a Texasi láncfűrészest és egy nagy tál popcorn mellett leültünk a kanapéra filmet nézni. Amikor elkezdődött a film még nem volt semmi bajom, de a végén már egyszerre szorongattam egy párnát és a mellettem ülő Lottot. Mondjuk nem én voltam az egyetlen, aki félt, hanem mindenki szorongatta azt amit ért. Amikor vége lett mindannyian fellélegeztünk. 
-Vége.-mondta Lott, miközben szaporákat lélegzett.
-Hál' Istennek!-sóhajtott Hayden.
-Eleve a te ötleted volt, hogy nézzünk horrort!-mondta Stephanie.
-DE Chris vette elő a texasi láncfűrészest! Én a Horrorra akadvára gondoltam.-mondta Hayden.
-Anyám! Az mióta horror?!-ordított Chris.
-Nyugi!-szóltam közbe.-A lényeg az, hogy vége. tegyük el magunkat holnapra.
-Én nem alszok egyedül!-mondta Lott.
-Én sem.-csatlakozott hozzá Stephanie, Chris és Hayden.
-Oke! Akkor kihúzzuk a kanapét és itt alszunk.-mondtam.
Kihúztuk a kanapét. Mindenki elment az ágyneműjéért és szépen elhelyezkedtünk a kanapén. Épp le akartam kapcsolni a kislámpát, amikor csengettek.
-Ki ez?-kérdezte Lott.
-Én ki nem nyitom!-mondta Chris és bebújt a takaró alá.
-Oké, akkor én. Csak előbb szerzek egy palacsintasütőt!-mondtam.
-Ha a láncfűrészes az, akkor NEM BÁNSZ EL VELE EGY IDIÓTA PALACSINTASÜTŐVEL!!! LEGYEN MÁR ESZED!!!-ordította Stephanie.
-OKé, akkor viszem a láncfűrészt. Ja várjál! NINCS IS LÁNCFŰRÉSZ!!!-mondtam, mire újra csengettek.
-Maradjon a palacsintasütő!-mondta Hayden.-Veled megyek!
Kivettem a palacsintasütőt a szekrényből és Haydennel együtt elindultunk az ajtó felé. Amikor kiértünk a folyosóra ismét megszólalt a csengő.
-Semmi pánik! Semmi pánik! Semmi pánik!-mondogatta Hayden.
-Ezzel nem segítesz.-mondtam, mire újra csengettek.
A kilincs után nyúltam és már felkészültem a legrosszabbra. Kinyitottam az ajtót és sikítottam Haydennel együtt, közben a palacsinta sütőt a fejem felé tartottam. A sikításunk közben észrevettem, hogy nem csak mi ketten sikítunk. Kinyitottam a szememet, majd abbahagyta a sikítást. Észrevettük a Little Mix-es csajokat. Pizsiben, párnával a kezükben.
-Mit kerestek ti itt?-kérdezte Hayden.
-Te mit keresel itt?-kérdzete Perrie.
-Itt lakik. De ti mit ordítoztok?-tudakoltam.
-Egy terhes nő rontott ránk palacsintasütővel a kezében. Szerinted mégis mit csináltunk volna?-kérdezte jade.
-Várj! Te tudod, hogy terhes?-nézett Hayden értetlenkedve Jade-re.
-Nekünk már leesett csak Tulisa-nak még nem.-mondta Jesy.
-Még mindig nem tudom mit kerestek itt.-mondtam.
-Perrie tanácsára megnéztük a Texasi láncfűrészest és nem mertünk egyedül aludni, szóval átjöttünk hozzátok.-mondta Leigh
-Az gáz. Mert mi is megnéztük.-mondtam.
-Bassza meg! Nem mondod komolyan!-mondta Jesy.
-De azért hadd aludjunk itt!-könyörgött Perrie.
-Oké.
Bejöttek, majd kerestünk pár hálózsákot meg matracot és bevittük a nappaliba. Miután beszélgettünk egy jót az istenért is ne újra megszólalt a csengő. Mindannyian felugrottunk és mindenki ott állt, ahol épp tudott.  Újra megszólalt a csengő.
-Ugye nem ismertek mást, aki megnézte a Texasi láncfűrészest?-nézett Lott a lányokra, akik rázták a fejüket.
Újra megszólalt a csengő.
-EZ A LÁNCFŰRÉSZES!!!-sikoltott Stephanie, mire Lott nekivágott egy párnát.
-MODERÁLD MAGAD TE DINKA!
-Nyugi! Biztos csak a szél.-mondta Leigh.
-A szél, hogy tudja megnyomni a csengőt te majom?!-mondta Perrie.
Újra megszólalt a csengő.
-Oké, ezek szerint nem a szél.-mondta Hayden.
-Oké kinyitom az ajtót!-mondtam.
-Haylie eszednél vagy! Ha félbevágnak nem lesz gyerek!-mondta Chris.
-És nem lesz stylist sem!-mondta Jade.
-Imádkozzatok értem.-mondtam.
Kimentem a folyosóra, majd az ajtó felé indultam. Óvatosan lépkedtem. Amint közelebb értem ismét csengettek. Összerezzentem ugyan, de mentem tovább.
-Gyerünk Haylie! Képes vagy rá! ha a láncfűrészes, akkor meg ints búcsút az életednek.-mondtam magamnak.
Újra megszólalt a csengő. Kiemeltem egy esernyőt a tartóból, majd kinyitottam az ajtót, és becsuktam a szemem.
-Oké! Ölj meg ha akarsz!-mondtam és vártam, hogy mi történik, de csak kuncogást hallottam.
Kinyitottam a szemem és azt hittem, hogy megfolytom azt, akit látok.
-Muszáj ennyire rám ijeszeteni? Te is tudod, hogy terhes vagyok!-ripakodtam.
-Nyugi már! Nem öltelek volna meg!
-Ez akkor sem volt szép tőled, Oliver!
-Ki az?-kérdezte Stephanie, aki időközben kinézett a nappaliból.-OLLY!-ordította és letámadta olly-t.
-Szia Stephanie!-köszönt neki.
-Annyira örülök, hogy nem akarsz megölni minket!-mondta Stephanie még mindig Olly-t ölelgetve.
-De mégis mi folyik itt?-kérdezte.
-Gyere, bent elmondom.
Bementünk a nappaliba, ahol midenki üdvözölte Olly-t, akiről kiderült, hogy nem a Texasi láncfűrészes. Elmeséltük neki az egész sztorit és így mesélés közben már mi is röhögtünk. Perrie elmesélte az esetemet a palacsintasütővel, Stephanie Chris-t, amiért bebújt a takaró alá és végtére is mindenki kivette részét a mesélésből.
-Hihetetlenek vagytok!-mondta Olly, miután befejeztük a mesélést.
-De valld be, hogy tök jó volt!-dicsekedett Lott.
-Meghiszem azt!-mondta nevetve.
-Amúgy mit keresel itt? Azt hittem turnéd van-mondta Perrie.
-Igen, de hamarosan karácsony és addig szerettem volna időben elintézni mindent, tehát hazajöttem. Addig is szünetel a turné.
-király! Addig is haylie nem a nyakunkon lóg!-mondta Lott.
-Te lógsz állandóan az én nyakamon!-mondta a húgomnak.
-Nem tök mindegy? Olly visszajött és ez a lényeg!-mondta Lott.

18. fejezet

Nem várt látogató

/Haylie szemszöge/
Nem tudom meddig bírom ki, hogy nincsen velem. Minden nap videochatelünk, de az nem ugyan az, mint amikor tényleg mellettem van. Legszívesebben azon nyomban odarepülnék hozzá, de tudom, hogy nem tehetem. Egy hete ment el, de úgy érzem néha, hogy már egy éve távol van. Kértem egy hét szabadságot, hogy egy kicsit jobban össze tudjam szedni magam, mert vasárnap még úgy mászkáltam otthon, mint egy zombi. Tulisa nem kérdezett semmit, aminek nagyon örültem, de Perrie egy csomószor felhívott, hogy minden rendben van-e, mert hallott az utazásról. Nem sírtam neki  ódákat a telefonba, csak elejtettem egy kegyes hazugságot, mivel nem mertem neki bevallani a teljes igazságot. Belül azonban éreztem, hogy nem hitte el. Amikor a tesóim suliba voltak a nagy takarítás közbe csengetettek. Kinyitottam az ajtót és a drága Hayden-t pillantottam meg.
-Mit akarsz te itt?-kérdeztem, mert minél hamarabb le akartam koptatni.-Ha ruhával kapcsolatos tanács kell menj a babázó stylistodhoz. 
Nem mondott semmit, csak mosolygott.
-Beszélnem kell veled!-mondta.
-Mondtam, hogy menj a babázó stylistodhoz!
-A babázó stylistomnak a vőlegénye nem a világ másik oldalán van, ráadásul nem tudok róla, hogy 3 hónapos terhes lenne.
Megfagyott bennem a vér, miközben ezt kimondta.
-Ezeket honnét tudod?-kérdeztem, mert kezdte az oldalamat erősen furdalni a kíváncsiság.
-Találkoztam Olly-val New York-ban és beszélgettünk.
-Gyere be.-engedtem befelé.
Belépett a házba, majd egyenesen a nappali felé irányítottam. leült az egyik fotelba én pedig a kanapéra.
-Mikor találkoztatok?-kezdtem el a beszélgetést.
-Úgy 4 napja. Egy sajtótájékoztatón futottunk össze. Tök rendesen beszélt velem, majd egy kávé mellett elmondott nekem mindent, mondjuk kettőtökről már így is volt valami sejtésem, szóval azzal nem okozott nagy meglepetést. Elmondta mennyire fáj neki, hogy egyedül kellett hagynia téged, és legszívesebben magával cipelt volna.
-Mondott mást is?
-Nem.
-Akkor mit keresel itt?
-Gondoltam visszajövök Londonba és segítek neked,a míg ő távol van.
-Mióta foglalkozol te azzal, hogy velem mi van?
-Haylie te mindig rendes voltál velem, csak én ezt sosem értékeltem. Irigyeltelek, mert mindig különleges érzéked volt mindenhez, ezért azzal kárpótoltam azt, hogy nem értek semmihez, hogy másokat zaklattam. Mindig is kedveltelek, de féltem, hogy ha valaha is elkezdek beszélgetni veled, akkor nem viszonzod és ott tartunk, mint az elején. Amikor jelentkeztem a meghallgatásra hatalmas kő esett le a szívemről, mert féltem, hogy nem jutok be. Engedd meg, hogy valahogy jóvá tegyem azt, amit veled műveltem, mert komolyan megérdemled, hogy boldog légy!
Apró sokként ért az, amit Hayden mondott. Kiöntötte nekem a szívét és egyszerűen egy apró betűt nem mertem kinyögni. Csendben felállt és elindult a kijárat felé, de a nappali bejáratánál megállítottam:
-Hayden várj!-megállt és megfordult.-Soha nem hittem, hogy irigykedtél rám, mert bevallom egyfolytában olyan akartam lenni, mint te.-vallottam be, mire teljesen megrökönyödött.
-Olyan akartál lenni, mint én?-kérdezte döbbenten, mire bólintottam.-De miért?
-Mindig utáltam magam azért, mert nem vagyok magabiztos. Nem volt bennem elég önbizalom ahhoz, hogy kiálljak egy színpadra és elénekeljek egy dalt vagy elszavaljak egy verset. Irigyeltelek, mert mindig ki mertél állni és elmondani a saját véleményedet. 
Mindig is olyan akartam lenni te, de amikor befutottál rájöttem, hogy soha nem fogok még a közeledbe se érni.
Látszott rajta, hogy a mondandóm alatt csillogni kezd a szeme, a végére pedig a szemeiből elkezdtek folyni a könnyek. Nem szólt semmit, csak közelebb jött hozzám, majd a végén már csak arra eszméltem fel, hogy megöleltük egymást és sírunk. De ezek nem a bánat könnyei voltak, hanem az örömé. 

~*~*~

-Örülök annak, hogy stylist lettél. Mindig is nagy lehetőséged volt hozzá.-mondta Hayden.
Már legalább 2 órája lehetett nálam. A kanapén ültünk felhúzott lábakkal és a régi szép időkről beszélgettünk. Annyit nevettünk, hogy ennyit az elmúlt 1 hétben nem mosolyogtam.
-Köszönöm. Amúgy ne mondd el senkinek, de egyfolytában az idióta Telescope című dalodat hallgatom.
Ezen csak röhögni kezdett, ami engem is újabb nevetőgörcsre késztetett.
-Ez vicces, mert én is. De csak akkor ha ideges vagyok.-mondta.
-Én csak úgy.-vontam meg a vállam.
Hirtelen a tesóim léptek be a nappaliba. Teljesen földbe gyökerezett a lábuk, amikor észrevették, hogy a nővérük a gyerekkori riválisával vigyorog a kanapén.
-Ez mi?-kérdezte Lott.
-Hayden itt fog lakni velünk egy darabig.-mondtam.
-Na ide figyelj te szőke cicababa, ha a tesómnak egy haja szála is meggörbül, akkor dutyiba váglak, fogtad?!-tört ki Stephanieból, amin eléggé meglepődtem.
-Nyugi. Nem fogom bántani.-mondta Hayden.
Ezzel a tesóim meg is elégedtek, de Stephanie szeme még mindig villámokat szórt. Felmentek a szobájukba, amivel esélyt adtunk magunknak arra, hogy újra belelendüljünk egy hosszadalmas beszélgetésbe. 
Késő délután Hayden felajánlotta, hogy csinál valami kaját, addig én felvonultam a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. Azonnal jelzett a gép, hogy Olly videochatelni szeretne. Azonnal elfogadtam és a mosolya volt az első, amit megpillantottam.
-Szia!-mondtam.
-Mi az, téged mosolyogni is látni lehet?-kérdezte egy kissé lepődötten.
-Igen.-vigyorogtam.
-El sem hiszed, hogy mennyire örülök neki. De valójában mitől van?
-Ma bekopogott Hayden és elmondta, hogy összefutottatok New York-ban. Elmondott minket és felajánlotta, hogy segít, amíg távol vagy.
-Az jó.
-Azt hittem ennél bőbeszédűbb leszel.
-Nem hinnéd el ennyire bolondok háza van itt. Legszívesebben hazamennék, bevackolnám magam melléd és aludnék egyet.
-És ha én nem akarok aludni?-húztam fel a szemöldökölmet.
-Rávennélek.-kacsintott, mire kitört belőlem a nevetés.
-Azt te csak hiszed.
-Hidd el, hogy nagyon meggyőző tudok lenni.-bizonygatta.
-Képzelem. Amúgy mielőtt bekapcsoltam a gépet unatkoztam neked.
-Na mit?-kérdezte és láttam rajta, hogy nagyon érdekli.
-Küldöm is.-mondtam, majd párat ütöttem a billentyűzeten és elküldtem neki a képet.
Kicsit vártam, amíg megnézi, majd mosoly ült az arcára.
-Ez irtó cuki. Nem tudtam, hogy ilyen fejeket is tudsz vágni.-vigyorgott.
-Ismersz. Mindenre képes vagyok.-húztam ki magam.
-Amúgy megbeszéltem a menedzseremmel, hogy karácsonykor és újévkor hadd utazzak haza és beleegyezett. 
-Áááááááááá! Ez fantasztikus hír!-ujjongtam.
-Igen, szerintem is.-mosolygott.-Nagyon hiányzol!
-Te is nekem! Amúgy tudod mi a legjobb abban, hogy távol vagyok?
-Nem tudom, hogy te mit látsz ebben jónak, mert én személy szerint semmit.
-Az egészben az a jó, hogy a gépen szebb vagy, mint a valóságban.-mondta, majd röhögni kezdett.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy!-mondtam, majd nem bírtam ki, hogy ne nevessek.
-Igen, tudom, hogy én vagyok a legnagyobb marha a világon, de én vagyok az a marha is, aki tiszta szívből szeret téged.
-Eszem a szívedet.
-Azért ne szó szerint!-rémült el az ábrázata.
-Lehetetlen eset vagy!-forgattam a szemeimet.
-Tudok róla.
-Meg kellene néznem, hogy Hayden hogy áll a vacsival.
-Vacsiról szólva nekem is ennem kéne valamit.
-Akkor ezek szerint itt ért véget a videochat.
-Holnap is lesz nap.-mosolygott.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondta, majd intett egyet és kinyomta. 
Gyorsan kinyomtattam fotópapírra unatkozásom eredményét és kitűztem a falra. Elhatároztam, hogy minden boldog emléket kinyomtatok fotópapírra és kiteszem a falamra. Eddig kemény egy képem van, ami a mostani. Mondjuk büszke vagyok magamra, hogy eddig eljutottam.

Haylie falán lévő első fénykép :)

17. fejezet

Nem akarom, hogy elmenj!

/Haylie szemszöge/
Másnap reggel kellemes meglepetésként ért, hogy Tulisa üzenetet küldött, hogy nem kell bemennem egész héten, mivel a céges party annyira jól sikerült a lányokra nézve, hogy kiadta nekem az egész hetet. A tesóim is beleegyeztek abban, hogy itthon maradhatok, mert így legalább nem kell Stephanie-nak megcsillogtatnia a főzőtudását. Reggel már 7-kor fent voltam, emrt a srácokat bevittem a suliba és elmentem bevásárolni. Ebbe a ruhába indultam útnak:

Mikor végre hazaértem egy ismerős autót pillantottam meg a ház előtt. Kiszálltam az autóból és egyszerűen annyira örültem annak, hogy végre láthatom a nyakába ugrottam. 
-Vigyázz, mert egyszer még hátraesünk!-nevetett.
-Bocsi, csak hiányoztál.
-Te is nekem!-mondta, majd megcsókolt.
-Amúgy mi szél hozott?
-Beszélnem kell veled.
-Baj van?-néztem r egy kissé ijedten.
-Nem, de nem lehetne inkább bent?
Bólintottam. A cuccokat segített bevinni a konyhába. Leült a kanapéra, én pedig mellé.
-Még mindig azt sejtem, hogy valami baj van.-törtem meg a kínos csendet.
-Attól függ, hogy mennyire fogod annak nevezni.
-Kezdesz megijeszteni, de most komolyan mondom!
Megfogta a kezem, majd mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy nehezen találja a szavakat.
-Haylie, tudod, hogy szeretlek és szerintem a fél világ ellenezné azt, hogy megkértem a kezed.
-Csak szólj, és nem muszáj elvenned!
-Nem, ezt most felejtsd el!-állított le.
-Akkor meg?
-Világ körüli turnéra megyek.-bökte ki végül.
-Hogy mi?-engedtem el a kezét, bár így utólag belegondolva elég rosszul tettem.
-Jól hallottad.
-Mennyi ideig?-néztem rá már szinte sírógörccsel küzködve.
-Megölsz.
-Mond már el!
-6 hónap.
Kínos csend. Itt tört el nálam a mécses. Felhúztam a lábaimat, átkaroltam a térdemet és zokogni kezdtem, bár legszívesebben ordítottam volna. Simogatni kezdett, de hallottam a saját sírásomon keresztül, hogy szipog. Felemeltem a fejem és ránéztem. 
-Nem akarom, hogy elmenj!
-Nehéz lesz, de megígérem neked, hogy mire a baba megjön én is itt leszek, és végigcsináljuk együtt. Borzasztóan fogsz hiányozni, és én sem akarok elmenni, mert félek, hogy senki sem fog megvédeni, ha én nem leszek itt.
-Megnyugodhatsz valamilyen tekintetben, mert nem leszek egyedül.-mondtam a könnyeimen keresztül.-Itt lesznek a lányok és a tesóim is. Csak te kellenél.
-Mindig veled leszek. Ezért hoztam ezt.
Belenyúlt a zsebébe és kivett belőle egy kis ékszeresdobozt. Kinyitotta és egy csodaszép karkötő tárult a szemeim elé.

Megtöröltem a szemeimet.
-Ezért miért kapom?-néztem rá.
-Ez számomra azt jelképezi, hogy ha viseled, akkor örökké szeretni fogsz. Te vagy a legcsodálatosabb lány a világon és csak hálás vagyok a sorsnak az utamba ejtett. Te vagy az egyetlen, akit valóban megéri szeretni! 
Ami volt sírásom az most újra előjött.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem! Álmaimban sem mertem gondolni, hogy összefutok veled. 
Örülök magamban, hogy ezt a két mondatot ki mertem mondani, mert legbelül apró darabokra zuhantam.


/Stephanie szemszöge/
A mai nap az egyetemen rémes volt. Tesztet írtunk, ami remélem, hogy jó lett, mert nem volt időm a hétvégén olyan sokat tanulni. Ma ráadásul Clara, az idegesítő divatmániás csajszi sem szólt be. Azt mondjuk nem tudja, hogy a nővérem a Little Mix stylistja, de valószínűleg egy ideig nem is fogom elmondani neki. Nem szoktam felvágni soha, de ezt jól a képe alá dörgölném egyszer. Charlotte-tal és Chris-el a buszmegállónál találkoztunk. Hazafelé egymás szavába vágva meséltük, hogy mi történt a suliban. Chris örült, mert ma a fiúk végre beválasztották őt is a fociba, amikor játszottak. Lott pedig velem együtt meg volt lepődve Clara viselkedésén, de azért örült, hogy nem lett rosszabb a helyzet. Már szó szerint nevettünk, amikor beértünk a házba, de a mosoly lefagyott az arcunkról, amikor észrevettünk a nővérünket, miközben egy szerelmes filmet nézett a tévében. Ez még nem is lett volna baj, ha körülötte nem lettek volna műsoros zsebkendők és nem evett volna kannás fagyit.
-Veled meg mi van?-kérdezte Chris.
-Szakítottatok?-kérdezte Charlotte, mire Haylie a fejét rázta.-Akkor?
-Elment.-mondta, majd kifújta az orrát és nekidobta a tévének.
-Ki ment és hova?-kérdeztem, mert bevallom, hogy furdalta az oldalamat a kíváncsiság.
Haylie összeszedte magát és kinyögte:
-Olly 6 hónapos világ körüli turnéra ment.-majd újra bőgni kezdett.
-Az gáz.-mondta Chris.
-Felmegyek a szobámba.-mondta és a fagyival együtt felvánszorgott az emeletre.
-Azt hiszem jobb, hogy ha most nem zavarjuk.-mondtam.
-Szerintetek egy hét alatt kiheveri?-kérdezte Lott.
-Bízzunk benne.-sóhajtottam.
Nagyon sajnáltuk Haylie-t és nem tudtuk, hogy beavassuk-e a lányokat, mert Haylie megtiltotta, hogy bármit is mondjunk nekik. Nehéz lesz ez a 6 hónap, az biztos.

16. fejezet

Ha segítségre szorul a hugi

/Haylie szemszöge/

A szombatot kihevertük, mivel szerintem délután 3-ig ki nem keltünk az ágyból. Irtó jó volt, addig amíg tartott. A vasárnapot már a bemutató cikke indította. Ezeken ugyanis kitárgyalják az egészet, ebbe bele vannak értve a ruhák, a kaják, a zene, vagyis minden. Nos, itt is lenne:

Az idei Video Music Awards élményekkel, és fantasztikus ruhákkal zárult. Cikkünk ezen részében, bemutatjuk az idei rendezvény legszebb ruháit.

A Little Mix tagjai fantasztikus összhangban voltak az idei átadón. A lányok ruhái tökéletesen passzoltak egymáshoz, még ha Perrie Edwards haja egy kicsit világosabb is kelleténél. 

A One Direction öltönyben való megjelenése, nem hogy egységes, de egyben nagyon fess és rendkívül egyszerű volt. A srácok nagyon jól néztek ki, és ezt több millió rajongójuk is tanúsíthatja.

Caroline Flack a hosszú estélyijében nagyon gyönyörűen nézett ki. A műsorvezetőnő hirdette ki az idei Video Music Awards győzteseit is, amihez sokak szerint nagyon passzolt ez a ruha.

A The Wanted-a One Direction-höz hasonlóan- az egyszerű, öltönyös megoldást választotta. Hiszen, a jó megjelenéshez nem is kell más, csak egy fess öltöny, és máris minden lány a lábuk előtt hever.

Olly Murs is az egyszerű megoldás mellett döntött. Az énekest az este több lány is megkörnyékezte, aminek lehet, hogy a fess kinézet volt az egyik támogatója.

A stylistokat nem csak az jellemzi, hogy a banda/énekes, akikhez tartoznak jól nézzen ki, hanem az is, hogy a saját maguk megjelenése is fantasztikus legyen. Az idei Video Music Awards-on, ezt a mércét, csak egy stylist tudta teljesíteni, aki nem más, mint Haylie Scott. A fiatalé stylist sokakhoz hasonlóan az egyszerű fekete koktélruhánál döntött, aminek a vállán az arany szegecsek tökéletes illenek. Az aranyóra és a táska csak még elegánsabbá tette a választást.

-Azta de jó vagyok!-mondtam csak úgy a semmibe, amikor elolvastam az egészet.
-De hogy tudod mindig ennyire összehangolni a ruhákat?-kérdezte Stephanie.
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.-Csak próbálgatom a fejemben, hogy mi mivel lenne jó, és a véglegeset elővarázsolom. Miért kérdezed?
-Semmi, nem érdekes. Csak kíváncsi voltam rá.
Tudtam, hogy valami nem stimmel a húgommal. Leültem mellé, átkaroltam a vállát és szép óvatosan megkérdeztem.
-Step, nekem elmondhatsz akármit.
-Nem fogsz kiröhögni?-nézett rám a jellegzetes boci szemeivel.
-Eskü.-tettem a szívemre a kezem.
-Van egy csaj az egyetemen, aki nem bír. Nem tudom miért, de akárhányszor belép az előadóba mindenki úgy megrezzen tőle. Az egyik csaj azt mondta, hogy senki nem mer ránézni és kerülik a tekintetét is, mert az anyja egy menő divatcég igazgatója és a csaj mindig a legújabb divat szerint öltözködik.
-És ezzel mi a baj?-kapcsolódott bele Chris is a beszélgetésbe.
-Véletlen ráborítottam az ebédemet, mert megcsúsztam és a csaj letámadt. Azt mondta, hogy biztos a turiból öltözködöm, és a narancslevet ráöntötte a fejemre.
-Azért volt akkor narancssárga egyik nap a fehér  pulcsid.-emlékezett vissza Lott.
-Az lényeg, hogy nem akarom, hogy drága és márkás cuccokat vegyél nekem, de meg akarom mutatni, hogy egy pár trendi kiegészítővel is lehetek csinos.
-Ezen könnyen segíthetünk.-mosolyogtam rá.
-Hogyan? kérdezték egyszerre mindhárman.
-Az első az, hogy nekem van egy csomó régi sálam, ruhám, karkötőm, nyakláncom és mindenféle kis csecsebecsém. A másik pedig az, hogy egy jó hobbiboltból bevásárolva és egy kis fantáziával bármit újjá lehet varázsolni.
-Elkezdhetjük már ma? Szeretnék egyszerűen trendi lenni.-mondta Stephanie.
-Én is akarok ilyet!-ujjongott Lott.
-Én nem akarok ilyet, de segítek.-mondta Chris mosolyogva.
-Akkor nyomás.
Gyorsan átöltöztünk a pizsiről, majd a kocsival bementünk a városba, ott pedig kerestünk ey pár hobbiboltot és elmentünk pár boltba is, hogy új cuccokat vásároljunk a srácoknak. Nagyon sokáig időztünk a városba, de azért az ebédet is elfogyasztottunk egy étteremben. Amikor hazaértünk a lányok már be voltak zsongva. Így hát szabaddá tettük az étkezőt ésa konyhát is a felesleges cuccoktól és ékszergyártásba valamint ruhafeldobásba kezdtünk. Ahhoz képest , hogy miket találtunk a hobbiboltban a tesóim egész ügyesen alkottak mindenfélét.

Stephanie és Lott nagyon sok mindennel gazdagodott, no meg persze én is, Chris pedig nagyon büszke volt magára, hogy képes volt csajos ékszereket alkotni. Volt persze olyan is, amit vettünk és volt oylan is, amit csak egy kicsit feldobtunk. Este 11 fele már azért észrevettem, hogy a tesóim fáradtak ráadásul másnap suli. 

15. fejezet

HAPPY NEW YEAR!!!!

Ruhák, party, bosszankodás, hajváltás...csak nem ebben a sorrendben

/Haylie szemszöge/

Másnap délelőtt aludtam volna, ha a tesóim nem hívtak volna fel minden iskolai szünetben, hogy mi van a party-val, van-e már ruhájuk, kik lesznek ott. 11 óra körül meguntam, hogy egyfolytában hivogatnak és kikapcsoltam a telefonomat, de visszaaludni nem tudtam. Mivel otthon nagyon nem tudtam semmit sem csinálni, ezért felöltöztem, majd bementem.

Egyesen Tulisa irodájába mentem, aki meg volt lepődve, hogy a kis stylistja előbb bejött. Hát, ha tudná, hogy a kis stylistját nem hagyták aludni, akkor minden bizonnyal megértené. 

-Délutánra vártalak.-mondta, miközben alaposan végigmért.

Már megint letegezett. Mi van vele?

-Gondoltam jobb, ha előbb bejövök.

-Értem. A lányok ruhája az öltözőben van, addig keresgélhetsz.

-Rendben. Köszönöm!-mondtam, majd kimentem.

Lementem az öltözőbe és válogatni kezdtem, amikor hirtelen megjelent Jade és Jesy.

-Hali!-mondtam, majd megöleltem őket.

-Szia! Csak délutánra vártunk.--mondta Jade.

-Tudom, csak a tesóim óránként hívtak a party miatt, visszaaludni nem tudtam, ezért inkább bejöttem.-magyaráztam.

-Amúgy jó, hogy itt vagy, mert felkészítünk Perrie hajára.-mondta Jesy, majd alig bírta ki, hogy ne röhögjön.

-Mi van?-kérdeztem, mert nem tudtam mit akarnak magyarázni a lányok.

-A lényeg, hogy ne akadj kis, ha meglátod Perrie haját.-mondta Jade.

-Ha te mondod.-vontam meg a vállam és tovább keresgéltem.

Hamarosan egy hatalmas sikoltást hallottunk. Mindenki hallgatózni kezdett, de hirtelen Leigh nyitott be és az asztal alá bújt. Ez még oké, de ekkor Perrie nyitott be ezzel a hajjal:

Csak néztem egy nagyot.

-Te miért vagy ősz?-kérdezte Jesy.

-Nem vagyok ősz! Csak halványszőke!-mondta Perrie.

-A nagymamám lehetnél.-röhögött Jade.

-Mondom, hogy ez halványszőke!-mondta Perrie.

Kivettem a táskámból a kistükrömet és Perrie orra alá nyomtam. Amint meglátta az apró tükörben önmagát azt hittem sírva fakadt, mert olyan fancsali képet, mint aki szellemet lát.
-Vissza kell mennem a fodrászhoz!-mondta kisvártatva.
-Perrie, a fodrász hazament, és este sem lesz elérhető.-mondta Jesy.
-Mi van???-fakadt ki.-Halványszőkét kértem, erre én lettem a lápi boszorka!
-Nyugi, biztos nem veszik észre.-mondta Leigh, aki közben kibújt az asztal alól.
-Persze, mert a szőke és az ősz között nincs olyan sok különbség! -Mondta Perrie, majd a fejét fogta.-Ki fognak röhögni.
-Keresek neked egy nagyon tuti kis ruhát, amibe az ősz hajad ellenére is káprázatosan fogsz kinézni.-mosolyogtam.
Mivel keresgéltem elkezdődött a stylistolás. Agyonkerestem mindent. Igazából Perrie-vel végeztem a leghamarabb, mert elsőre sikerült olyan ruhát találnom, amibe tényleg varázslatosan nézett ki. Azt mondta, hogy ez még Zayn-nek is tetszeni fog, mivel ő is ott lesz, mert a One Direction a Live while we're young című klippet mutatja be. Perrie azt mondta, hogy rohadt jó az a klipp, és mivel Lott nevezetű hugim hatalmas 1D fan, ezért sejtem, hogy meg fogok süketülni, ha a dal alatt ordibálni fog. 
Nagy szerencsémre hamar végeztem a lányokkal, így haza is mentem, hogy elkészüljek. Hazaérve a tesómék már otthon voltam. Stephanie köntösbe és a haján lévő törölközővel jött le az emeletről.
-Te hova igyekszel? Csak 6-kor indulunk, most pedig 2 óra van.-néztem rá tisztára értetlenül-Ennek most mi a lényege?
-A lényeg lényege lényegében lényegtelen.-mondta.
-Ha te mondod.-vontam meg a vállamat, majd tök lazán levágódtam a kanapéra.
-Haylieeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!-jött be Lott ordítva.
-Mi van már?-kérdeztem.
-Hol a ruhám? Ja és Stephanie-nak is kéne a sajátja.-magyarázta.
-Nem érdekel! Majd fél 5-kor megkaptok mindent, addig nem! Ezzel téma lezárva!
Lott nem szólt semmit, csak visszament. Akármennyire is nyöszörögtek Stephanie-val, fél 5 előtt nem adtam oda nekik a ruhát. Közbe addig én is lezuhanyoztam, hajat mostam, de sminkelni majd csak akkor fogok, ha majd a ruha is rajtam lesz. Amikor már rajtam volt a ruha gyorsan tettem magamra egy totál átlagos sminket, majd megnéztem magam a szobámban lévő nagytükörben. Oldalrafordultam, hogy megnézzem mekkora hasam van, mert azért nő az a gyerek ott bent, de olyan, mintha semmi sem történt volna. Felvettem a cipőmet, majd elővettem a kistáskámat és lementem a nappaliba. A tesóim totálisan felöltöztek, ráadásul nem paráztak a ruhák miatt se.

Amikor minden kész volt, beültünk a kocsiba és elindultunk. A hátsó bejárathoz mentem, ahol leállítottam a kocsit. 

-Nos. Itt vannak a V.I.P.-k, amikkel a V.I.P. bejáratnál tudtok bemenni. Nekem sajnos végig kell vonulnom azon az átkozott vörösszőnyegen. Amikor szabad leszek, odamegyek, ahol ti lesztek. Addig is ne csináljatok semmi gázosat! Oké?-kérdeztem, miután befejeztem a szentbeszédet.

Csak bólogatással feletek rá. 

-Oké. Stephanie, amíg én nem vagyok ott te vagy a főnök!-Na sipirc!

Kiszálltunk a kocsiból. A bejárathoz érve már annyian voltak ott, mint az oroszok. A tesóim a V.I.P. bejárathoz mentek. A kamerák kattogtak én pedig vettem egy nagy levegőt és végigsétáltam a vörösszőnyegen. Közbe persze hagytam, hogy képet is csináljanak rólam. A közepe felé a riporter pasika el is kapott.

-És most ér ide hozzám a Little Mix stylistja, Haylie Scott!-tegyük hozzá, hogy a nevemet már szinte ordította, mire egy csomóan sikítozni meg tapsolni kezdtek.-Haylie, elárulnád, hogy milyen érzés, hogy itt lehetsz?-és ekkor a számhoz tartotta a mikrofont.

-Bevallom őszintén nagyon örülök, hogy itt lehetek, és fantasztikus érzés.

-Milyen végigvonulni a vörösszőnyegen?

-Először paráztam, de végigmennék rajta mégegyszer.-mosolyogtam.

-Tovább is engedlek. Köszönöm!-mondta.

Megöleltük egymást és még puszit is kaptam. Ez a pasi mindenkivel ezt csinálja, vagy csak velem? Na mindegy is. Tovább sétáltam, majd mikor nem voltak kamerák összefutottam a lányokkal.

-Na milyen volt?-kérdezte Jade.

-Végigmennék rajta mégegyszer.-mosolyogtam.

-Ezekszerint tetszett.-mondta aközben odaérő Tulisa.

-Igen, nagyon.

-Amúgy, ha ennek az estének vége, ezt a ruhát nekem kell adnod! Fantasztikusan nézel ki!-mondta Perrie.

-Köszönöm!

A lányok mentek is tovább, én pedig megkerestem a tesóimat és a büféasztalnál meg is találtam őket.

-Ti mit csináltok?

-Eszünk. Miért, minek látszik?-kérdezte Lott.

-De mégis mit?-néztem körbe.

-Kóstold meg, tök fincsi!-mondta Chris.

-Szóval amíg én a vörösszőnyegen parádéztam, addig ti itt tömtétek a fejeteket.

-Igen.-mondták totál egyszerre.

-Gyertek mindjárt kezdődik. És ne hozzatok semmilyen kaját, mert a végén még kiderült, hogy éheztetlek titeket otthon.

Megkerestük a helyünket, ami valahol az első 10 sorban volt, de már nem emlékszem hol. A színpadra feljött egy nő, aki beszélt mindenről. Szerintem még környezetvédelemről is volt szó. Aztán rátért a klippbemutatásokra.

-Az első bemutatott klipp egy sikeres fiúbanda műve. A világ összes lánya szereti ezt az 5 srácot. Szerintem mindenki tudja, hogy kikről beszélek. Jöjjön tehát a One Direction és a Live while we're young!

A nő elhúzott a színpadról és a kivetítőn megjelent a klipp.

Nagyon jó klipp lett és a végén hatalmas taps volt. Aztán meg jött még egy rakat klipp, amiknek a feléről azt sem tudtam, hogy ki fia borja. Chris az egyik lassú zene alatt még be is aludt a vállamon. Mondjuk nem hibáztatok, mart azt hittem én is elalszok. Amikor már tényleg azt hittem itt alszok el, a nőci megtörte a jeget.

-Az este utolsó bemutatott klippje pedig nem más, mint a Little Mix és a DNA. További kellemes estét! Sziasztok!

A végén még talán a One Direction-nél is nagyobb tapsot kaptak a lányok. Irtóra büszke voltam rájuk, mert erre talán még ők sem számítottak. Amikor vége volt hirtelen megjelent Justin Timberlake a színpadon. Ez amolyan koncertszerűség volt, mert sokan mentek erre-arra, így gondoltam, amíg a tesómék buliznak, addig én sétálok egyet. Összefutottam mindenféle hírességgel, de azt akivel akartam, vele pont nem, ráadásul a lányokat sem láttam egy idő után. Nem mondom, hogy kétségbe voltam esve, mert nem igaz, csak aggódtam, mert a tesóimat sem láttam sehol. Várjunk! Most akkor kétségbe voltam esve? A franc tudja! 
-Te miért vágsz ilyen fancsali képet?
Felnéztem és akkor vettem észre.
-Ha tudni akarod nem vágok fancsali képet, csak nem látok semmit és senkit.
-A tesóid az előbb támadtak le, hogy elhagytad őket. Amúgy meg fantasztikusan nézel ki!-nézett végig rajtam.
-Köszi!
-Ez a tiéd.-nyújtott oda nekem egy kis dobozt, majd köddé vált.
Megvontam a vállam, majd úgy, hogy senki ne lássa kinyitottam. Egy csodaszép gyémántgyűrű volt benne.

a doboz belsejébe pedig ez volt írva: "Örökké szeretni foglak!" Majdnem a könnyeim folytak. Hirtelen a tesóim jöttek oda.
-Mit kaptál a hercegedtől?-kérdezte Lott.
-Neked ahhoz semmi közöd!-mondtam, majd eltettem a kistáskámba a dobozt.
-Értem.-mondta Lott.
-Mikor megyünk haza,-kérdezte Stephanie.-Fáradt vagyok!
-Komolyan? Pedig eleve te siettél ide a legjobban!-néztem rá egy kicsit lepődötten.
-Tudom, de aztán kiderült, hogy ezek az egómánias sztárpalánták csak magukkal foglalkoznak! Menjünk haza!
-Jól van.-mondtam.
Szóval hazamentünk. Otthon rendeltünk pizzát és megnéztünk egy irtó jó filmet, ami bevallom sokkal jobb szórakozás volt, mint egy sztárokkal teli buliban unatkozni. A tesóim már a kanapén bealudtak, szóval betakartam őket egy paplannal, majd a kistáskámhoz mentem és kivettem belőle a dobozt. A gyűrűt nézegettem egyfolytában. Annyira tetszett, hogy egyszerűen nem volt szívem felhúzni az ujjamra. De aztán csak felhúztam. Jajj, basszátok meg, annyira tetszett még így is! Amíg én a gyűrűben gyönyörködtem, addig megcsörrent a telefonom. Na, itt ért véget Haylie álomvilága. Felvettem.
-Haló!
-Halyie! Jade vagyok. Perrie ruhája elszakadt, és segítened kellene.
-Stylist vagyok, nem varrónő.
-Tudom, de keresni kéne neki egy másik ruhát.
-Oké, mindjárt megyek.
A fekete ruhámban, újra elmentem a csajokhoz. Az öltözők leghátsó részlegén voltak.  Jesy szerintem már lerágta az összes körmét is, mert Perrie helyett ő volt a legidegesebb. Kerestem Perrie-nek, aki boldogan ment vissza Zayn-hez, aki már legalább fél órája várta. Leigh és Jes yis elmentek,e gyedül Jade maradt velem.
-Hogy-hogy hazamentél?-kérdezte.
-Chris rosszul lett.-kegyes hazugság, de ez van.-Utána pedig nem akartam már visszajönni. 
-Értem.-bólintott.
-Szerintem haza is megyek, mert egyedül hagytam őket.
-Oké, menj csak.
Elbúcsúztam Jade-től, majd a kijárat felé mentem és szépen hazakocsikáztam, újra. Hazaérve ruhástól befeküdtem az ágyba és eltettem magam holnapra.

14. fejezet

Már megint egymillió variáció van a fejemben

/Haylie szemszöge/
Amint kimondta, hogy terhes vagyok azt hittem elájulok. A világ legcsodálatosabb érzése fogott el, ugyanakkor valamiért nem is repestem érte. Ne értsetek félre, de ez akkor is így van.
-Minden rendben?-kérdezte a doki, mert senki nem szólt egy szót sem.
-Igen, köszönöm!-szólaltam meg.
-Akkor viszlát!-mondta, majd kiment.
-Most mit csinálsz?-kérdezte Perrie.-Belegondoltál abba, hogy egy gyerek mekkora felelősség? Ráadásul, ha Tulisa megtudja, akkor kinyír. Ha a főnökség meg azt tudja meg, hogy Olly-tól, akkor azok nyírnak ki.
-Honnan tudod te azt, hogy pont tőlem terhes?-kérdezte Olly.
-Együtt jártok, randiztatok és Haylie csak reggel ment haza. Gondolom, hogy nem Gazdálkodj okosan-t játszottatok!
-Lefeküdtünk, de első alkalomra, hogy lehetett belőle gyerek?-kérdeztem.
-Isten útjai kifürkészhetetlenek.-mondta Perrie.
-Mióta lettél te igehirdető?-kérdezte Olly.
-Az nem lényeg. A lényeg az, hogy mi lesz a gyerek sorsa.

~*~*~

Egyedül indultam haza. Ugyan Olly és Perrie ragaszkodott ahhoz, hogy hazakísérjenek, de a kórházi büfénél valahogy leráztam őket. Ahogy sétáltam az őszi Londonban, miközben hullottak le a falevelek elképzeltem, hogy egyszer majd a kislányommal vagy a kisfiammal fogok itt sétálni és játszani. Nem fog érdekelni, hogy Tulisa kirúg, vagy Olly fog tiltakozni akkor is megtartom, mert ő az én babám lesz. Az enyém.
Hazaérve a tesóim már a kanapén nézték a tv-t. Persze, tévézzetek csak nyugodtan a lecke meg majd megíródik magától...
-Hali!-mondtam mosolyogva.
-Neked nem az ágyban kéne feküdnöd?-kérdezte Lott.
-Tulisa behívott, de összeestem a parkolóban és a kórházban kötöttem ki, de nem volt semmi bajom, szóval eljöttem.
-Haylie drága, kérdezhetek valamit?-kezdte el a mondandóját Stephanie.
-Hallgatlak.-mondtam.
-Te nem vagy terhes?-kérdezte.
Mindenre számítottam. Az összes húgom által megtapasztalt lehetőséget felvetettem, de erre pont nem számítottam.
-Ez honnan jutott eszedbe?-néztem rá.
-Tuti gyereke van!-ugrándozott Chris.
-Még nincs. De kb. 6 hónap múlva már lesz.-mondta Stephanie.
-Oké. Nem tudtom, hogy kitől tudtok erről, de örülnék, ha elmondanátok, mert szeretném kitekerni a nyakát!
-Akkor a gyerekednek nem lesz apja.-hallottam egy hangot a hátam mögött.
Megfordultam. 
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Amikor eltűntél Perrie bepánikolt és majdnem szétszedte a recepcióst. Gondoltam, hogy itthon vagy, de a tesóid azt mondták, hogy még nem vagy itthon, ezért arra gondoltam, hogy eljövök és személyesen mondom el azt, amit szeretnék.
-És mit szeretnél?-kérdeztem, mert megint minden kavargott egyszerre a fejemben.
Megfogta a kezem, majd letérdelt elém és csak ennyit mondott:
-Nem volt időm elmenni az ékszerboltba, de hozzám jönnél?
-MI VAN?-kérdezte Chris.
-Mi lenne? Ne szakítsd félbe a szerelem legromantikusabb pillanatát!-ütötte fejbe Stephanie.
-Nem is tudom, hogy mit mondjak....-mondtam,d e ezt is olyan nehezen, hogy azt hittem belehalok.
-Mondj igen és megkíméled Stephanie-t attól, hogy lerágja a körmeit!-mondta Lott.
-Nem akarlak sürgetni, de kezd görcsbe állni a lábam.-mondta Olly, mire csak röhögtem.
-Akkor igen!-mondtam, mire felállt és megcsókolt.
-Süti! Esküvő lesz, Tulisa kinyír, gyereketek lesz, a nagyfőnökség kinyír. Egész jó kis program ígérkezik a közeljövőben.-mondta Stephanie.
-De ha meghalsz is nyugodtan nekem adhatod a ruháidat.-csatlakozott Lott.
-És ha Lott kapja a ruhákat, akkor én kérem a kocsit.-tette hozzá Chris.
-Na azért ennyire ne szeressetek.-forgattam a szemeimet.
Az este hátralévő részében elmentünk moziba, vacsiztunk és otthon még egy jó filmet is megnéztünk. Persze azért a tesóim is megírták a leckét. Amikor Olly elment hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Haylie, itt Tulisa! Zavarhatom egy percre?-hallottam a főnököm hangját.
-Természetesen.
-Hallottam, hogy kórházba került. Jobban van már?
-Igen, csak egy kis betegség, de már itthon is vagyok.
-Rendben. Nagy baj lenne, ha holnap olyan délután 2 fele bejönne. Délután nem kell, de délután mindenképpen. Ugyanis a lányok legújabb klippje, a DNA holnap lesz bemutatva este a cég nagy esti rendezvényén. A lányoknak holnap kell ruha a vörösszőnyegre és maga is hivatalos az estélyre, ráadásul a testvéreinek is szereztem jegyet a partira. 
-Rendben, természetesen bemegyek. És köszönöm!
-Ugyan, semmiség.
Akkor holnap bemegyek.
-Várni foglak!-mondta majd letette.
"Várni foglak?" Eddig mindig magázott. Most hogy-hogy rájött a tegezhetnék. 
-Minden rendben?-kérdezte Chris.
-Persze, csak holnap partira megyünk. Ugye holnap péntek?
-PARTIRA???-kérdezte Stephanie, majd ugrálni kezdett.
-Igen, parira. A cégnél rendezvény lesz, ahol bemutatják a lányok új klippjét és mi is hivatalosak vagyunk rá. Szóval nincs semmi csíny, semmi balhé, és nem ugrunk rá semmilyen helyes sztárra, mert azt mondja, hogy "Szia!". Világos?-kérdeztem, mire bólogattak.-Helyes!
-Conor Maynard ott lesz?-kérdezte Lott.
-Ki?-nézett Chris tátott szájjal.
-Életem szerelme és a leghelyesebb pasi a világon. Akinek még egy koncertjén sem voltam és aki olyan cukin tud mosolyogni a kamerába, hogy az összes lánynak eláll tőle a lélegzete.-álmodozott Lott.
-Száll le a földre Lott! Chris, te meg csukd be a szádat! Nem pasizunk vagy csajozunk a partin, mert nem viszlek el titeket sehova!
-Oké főnökasszony!-mondta Stephanie.
A tesóim lenyugodtak. Chris videójátékozni kezdett, Lott a számítógépet bűvölte, Stephanie a sminkjeit próbálgatta, én pedig egy könyvet kezdtem olvasni. A gondolataim ezerfelé szaladtak és a bulival már megint egymillió volt a fejemben. Rettegtem, hogy mi lesz ott, ráadásul a baba miatt is féltem, mert nem tudtam, hogy mi lesz, ha ez az egész kiderül. De remélem, hogy a partit is és a fejem lecseszését is túlélem.