18. fejezet

Nem várt látogató

/Haylie szemszöge/
Nem tudom meddig bírom ki, hogy nincsen velem. Minden nap videochatelünk, de az nem ugyan az, mint amikor tényleg mellettem van. Legszívesebben azon nyomban odarepülnék hozzá, de tudom, hogy nem tehetem. Egy hete ment el, de úgy érzem néha, hogy már egy éve távol van. Kértem egy hét szabadságot, hogy egy kicsit jobban össze tudjam szedni magam, mert vasárnap még úgy mászkáltam otthon, mint egy zombi. Tulisa nem kérdezett semmit, aminek nagyon örültem, de Perrie egy csomószor felhívott, hogy minden rendben van-e, mert hallott az utazásról. Nem sírtam neki  ódákat a telefonba, csak elejtettem egy kegyes hazugságot, mivel nem mertem neki bevallani a teljes igazságot. Belül azonban éreztem, hogy nem hitte el. Amikor a tesóim suliba voltak a nagy takarítás közbe csengetettek. Kinyitottam az ajtót és a drága Hayden-t pillantottam meg.
-Mit akarsz te itt?-kérdeztem, mert minél hamarabb le akartam koptatni.-Ha ruhával kapcsolatos tanács kell menj a babázó stylistodhoz. 
Nem mondott semmit, csak mosolygott.
-Beszélnem kell veled!-mondta.
-Mondtam, hogy menj a babázó stylistodhoz!
-A babázó stylistomnak a vőlegénye nem a világ másik oldalán van, ráadásul nem tudok róla, hogy 3 hónapos terhes lenne.
Megfagyott bennem a vér, miközben ezt kimondta.
-Ezeket honnét tudod?-kérdeztem, mert kezdte az oldalamat erősen furdalni a kíváncsiság.
-Találkoztam Olly-val New York-ban és beszélgettünk.
-Gyere be.-engedtem befelé.
Belépett a házba, majd egyenesen a nappali felé irányítottam. leült az egyik fotelba én pedig a kanapéra.
-Mikor találkoztatok?-kezdtem el a beszélgetést.
-Úgy 4 napja. Egy sajtótájékoztatón futottunk össze. Tök rendesen beszélt velem, majd egy kávé mellett elmondott nekem mindent, mondjuk kettőtökről már így is volt valami sejtésem, szóval azzal nem okozott nagy meglepetést. Elmondta mennyire fáj neki, hogy egyedül kellett hagynia téged, és legszívesebben magával cipelt volna.
-Mondott mást is?
-Nem.
-Akkor mit keresel itt?
-Gondoltam visszajövök Londonba és segítek neked,a míg ő távol van.
-Mióta foglalkozol te azzal, hogy velem mi van?
-Haylie te mindig rendes voltál velem, csak én ezt sosem értékeltem. Irigyeltelek, mert mindig különleges érzéked volt mindenhez, ezért azzal kárpótoltam azt, hogy nem értek semmihez, hogy másokat zaklattam. Mindig is kedveltelek, de féltem, hogy ha valaha is elkezdek beszélgetni veled, akkor nem viszonzod és ott tartunk, mint az elején. Amikor jelentkeztem a meghallgatásra hatalmas kő esett le a szívemről, mert féltem, hogy nem jutok be. Engedd meg, hogy valahogy jóvá tegyem azt, amit veled műveltem, mert komolyan megérdemled, hogy boldog légy!
Apró sokként ért az, amit Hayden mondott. Kiöntötte nekem a szívét és egyszerűen egy apró betűt nem mertem kinyögni. Csendben felállt és elindult a kijárat felé, de a nappali bejáratánál megállítottam:
-Hayden várj!-megállt és megfordult.-Soha nem hittem, hogy irigykedtél rám, mert bevallom egyfolytában olyan akartam lenni, mint te.-vallottam be, mire teljesen megrökönyödött.
-Olyan akartál lenni, mint én?-kérdezte döbbenten, mire bólintottam.-De miért?
-Mindig utáltam magam azért, mert nem vagyok magabiztos. Nem volt bennem elég önbizalom ahhoz, hogy kiálljak egy színpadra és elénekeljek egy dalt vagy elszavaljak egy verset. Irigyeltelek, mert mindig ki mertél állni és elmondani a saját véleményedet. 
Mindig is olyan akartam lenni te, de amikor befutottál rájöttem, hogy soha nem fogok még a közeledbe se érni.
Látszott rajta, hogy a mondandóm alatt csillogni kezd a szeme, a végére pedig a szemeiből elkezdtek folyni a könnyek. Nem szólt semmit, csak közelebb jött hozzám, majd a végén már csak arra eszméltem fel, hogy megöleltük egymást és sírunk. De ezek nem a bánat könnyei voltak, hanem az örömé. 

~*~*~

-Örülök annak, hogy stylist lettél. Mindig is nagy lehetőséged volt hozzá.-mondta Hayden.
Már legalább 2 órája lehetett nálam. A kanapén ültünk felhúzott lábakkal és a régi szép időkről beszélgettünk. Annyit nevettünk, hogy ennyit az elmúlt 1 hétben nem mosolyogtam.
-Köszönöm. Amúgy ne mondd el senkinek, de egyfolytában az idióta Telescope című dalodat hallgatom.
Ezen csak röhögni kezdett, ami engem is újabb nevetőgörcsre késztetett.
-Ez vicces, mert én is. De csak akkor ha ideges vagyok.-mondta.
-Én csak úgy.-vontam meg a vállam.
Hirtelen a tesóim léptek be a nappaliba. Teljesen földbe gyökerezett a lábuk, amikor észrevették, hogy a nővérük a gyerekkori riválisával vigyorog a kanapén.
-Ez mi?-kérdezte Lott.
-Hayden itt fog lakni velünk egy darabig.-mondtam.
-Na ide figyelj te szőke cicababa, ha a tesómnak egy haja szála is meggörbül, akkor dutyiba váglak, fogtad?!-tört ki Stephanieból, amin eléggé meglepődtem.
-Nyugi. Nem fogom bántani.-mondta Hayden.
Ezzel a tesóim meg is elégedtek, de Stephanie szeme még mindig villámokat szórt. Felmentek a szobájukba, amivel esélyt adtunk magunknak arra, hogy újra belelendüljünk egy hosszadalmas beszélgetésbe. 
Késő délután Hayden felajánlotta, hogy csinál valami kaját, addig én felvonultam a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. Azonnal jelzett a gép, hogy Olly videochatelni szeretne. Azonnal elfogadtam és a mosolya volt az első, amit megpillantottam.
-Szia!-mondtam.
-Mi az, téged mosolyogni is látni lehet?-kérdezte egy kissé lepődötten.
-Igen.-vigyorogtam.
-El sem hiszed, hogy mennyire örülök neki. De valójában mitől van?
-Ma bekopogott Hayden és elmondta, hogy összefutottatok New York-ban. Elmondott minket és felajánlotta, hogy segít, amíg távol vagy.
-Az jó.
-Azt hittem ennél bőbeszédűbb leszel.
-Nem hinnéd el ennyire bolondok háza van itt. Legszívesebben hazamennék, bevackolnám magam melléd és aludnék egyet.
-És ha én nem akarok aludni?-húztam fel a szemöldökölmet.
-Rávennélek.-kacsintott, mire kitört belőlem a nevetés.
-Azt te csak hiszed.
-Hidd el, hogy nagyon meggyőző tudok lenni.-bizonygatta.
-Képzelem. Amúgy mielőtt bekapcsoltam a gépet unatkoztam neked.
-Na mit?-kérdezte és láttam rajta, hogy nagyon érdekli.
-Küldöm is.-mondtam, majd párat ütöttem a billentyűzeten és elküldtem neki a képet.
Kicsit vártam, amíg megnézi, majd mosoly ült az arcára.
-Ez irtó cuki. Nem tudtam, hogy ilyen fejeket is tudsz vágni.-vigyorgott.
-Ismersz. Mindenre képes vagyok.-húztam ki magam.
-Amúgy megbeszéltem a menedzseremmel, hogy karácsonykor és újévkor hadd utazzak haza és beleegyezett. 
-Áááááááááá! Ez fantasztikus hír!-ujjongtam.
-Igen, szerintem is.-mosolygott.-Nagyon hiányzol!
-Te is nekem! Amúgy tudod mi a legjobb abban, hogy távol vagyok?
-Nem tudom, hogy te mit látsz ebben jónak, mert én személy szerint semmit.
-Az egészben az a jó, hogy a gépen szebb vagy, mint a valóságban.-mondta, majd röhögni kezdett.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy!-mondtam, majd nem bírtam ki, hogy ne nevessek.
-Igen, tudom, hogy én vagyok a legnagyobb marha a világon, de én vagyok az a marha is, aki tiszta szívből szeret téged.
-Eszem a szívedet.
-Azért ne szó szerint!-rémült el az ábrázata.
-Lehetetlen eset vagy!-forgattam a szemeimet.
-Tudok róla.
-Meg kellene néznem, hogy Hayden hogy áll a vacsival.
-Vacsiról szólva nekem is ennem kéne valamit.
-Akkor ezek szerint itt ért véget a videochat.
-Holnap is lesz nap.-mosolygott.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondta, majd intett egyet és kinyomta. 
Gyorsan kinyomtattam fotópapírra unatkozásom eredményét és kitűztem a falra. Elhatároztam, hogy minden boldog emléket kinyomtatok fotópapírra és kiteszem a falamra. Eddig kemény egy képem van, ami a mostani. Mondjuk büszke vagyok magamra, hogy eddig eljutottam.

Haylie falán lévő első fénykép :)

17. fejezet

Nem akarom, hogy elmenj!

/Haylie szemszöge/
Másnap reggel kellemes meglepetésként ért, hogy Tulisa üzenetet küldött, hogy nem kell bemennem egész héten, mivel a céges party annyira jól sikerült a lányokra nézve, hogy kiadta nekem az egész hetet. A tesóim is beleegyeztek abban, hogy itthon maradhatok, mert így legalább nem kell Stephanie-nak megcsillogtatnia a főzőtudását. Reggel már 7-kor fent voltam, emrt a srácokat bevittem a suliba és elmentem bevásárolni. Ebbe a ruhába indultam útnak:

Mikor végre hazaértem egy ismerős autót pillantottam meg a ház előtt. Kiszálltam az autóból és egyszerűen annyira örültem annak, hogy végre láthatom a nyakába ugrottam. 
-Vigyázz, mert egyszer még hátraesünk!-nevetett.
-Bocsi, csak hiányoztál.
-Te is nekem!-mondta, majd megcsókolt.
-Amúgy mi szél hozott?
-Beszélnem kell veled.
-Baj van?-néztem r egy kissé ijedten.
-Nem, de nem lehetne inkább bent?
Bólintottam. A cuccokat segített bevinni a konyhába. Leült a kanapéra, én pedig mellé.
-Még mindig azt sejtem, hogy valami baj van.-törtem meg a kínos csendet.
-Attól függ, hogy mennyire fogod annak nevezni.
-Kezdesz megijeszteni, de most komolyan mondom!
Megfogta a kezem, majd mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy nehezen találja a szavakat.
-Haylie, tudod, hogy szeretlek és szerintem a fél világ ellenezné azt, hogy megkértem a kezed.
-Csak szólj, és nem muszáj elvenned!
-Nem, ezt most felejtsd el!-állított le.
-Akkor meg?
-Világ körüli turnéra megyek.-bökte ki végül.
-Hogy mi?-engedtem el a kezét, bár így utólag belegondolva elég rosszul tettem.
-Jól hallottad.
-Mennyi ideig?-néztem rá már szinte sírógörccsel küzködve.
-Megölsz.
-Mond már el!
-6 hónap.
Kínos csend. Itt tört el nálam a mécses. Felhúztam a lábaimat, átkaroltam a térdemet és zokogni kezdtem, bár legszívesebben ordítottam volna. Simogatni kezdett, de hallottam a saját sírásomon keresztül, hogy szipog. Felemeltem a fejem és ránéztem. 
-Nem akarom, hogy elmenj!
-Nehéz lesz, de megígérem neked, hogy mire a baba megjön én is itt leszek, és végigcsináljuk együtt. Borzasztóan fogsz hiányozni, és én sem akarok elmenni, mert félek, hogy senki sem fog megvédeni, ha én nem leszek itt.
-Megnyugodhatsz valamilyen tekintetben, mert nem leszek egyedül.-mondtam a könnyeimen keresztül.-Itt lesznek a lányok és a tesóim is. Csak te kellenél.
-Mindig veled leszek. Ezért hoztam ezt.
Belenyúlt a zsebébe és kivett belőle egy kis ékszeresdobozt. Kinyitotta és egy csodaszép karkötő tárult a szemeim elé.

Megtöröltem a szemeimet.
-Ezért miért kapom?-néztem rá.
-Ez számomra azt jelképezi, hogy ha viseled, akkor örökké szeretni fogsz. Te vagy a legcsodálatosabb lány a világon és csak hálás vagyok a sorsnak az utamba ejtett. Te vagy az egyetlen, akit valóban megéri szeretni! 
Ami volt sírásom az most újra előjött.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem! Álmaimban sem mertem gondolni, hogy összefutok veled. 
Örülök magamban, hogy ezt a két mondatot ki mertem mondani, mert legbelül apró darabokra zuhantam.


/Stephanie szemszöge/
A mai nap az egyetemen rémes volt. Tesztet írtunk, ami remélem, hogy jó lett, mert nem volt időm a hétvégén olyan sokat tanulni. Ma ráadásul Clara, az idegesítő divatmániás csajszi sem szólt be. Azt mondjuk nem tudja, hogy a nővérem a Little Mix stylistja, de valószínűleg egy ideig nem is fogom elmondani neki. Nem szoktam felvágni soha, de ezt jól a képe alá dörgölném egyszer. Charlotte-tal és Chris-el a buszmegállónál találkoztunk. Hazafelé egymás szavába vágva meséltük, hogy mi történt a suliban. Chris örült, mert ma a fiúk végre beválasztották őt is a fociba, amikor játszottak. Lott pedig velem együtt meg volt lepődve Clara viselkedésén, de azért örült, hogy nem lett rosszabb a helyzet. Már szó szerint nevettünk, amikor beértünk a házba, de a mosoly lefagyott az arcunkról, amikor észrevettünk a nővérünket, miközben egy szerelmes filmet nézett a tévében. Ez még nem is lett volna baj, ha körülötte nem lettek volna műsoros zsebkendők és nem evett volna kannás fagyit.
-Veled meg mi van?-kérdezte Chris.
-Szakítottatok?-kérdezte Charlotte, mire Haylie a fejét rázta.-Akkor?
-Elment.-mondta, majd kifújta az orrát és nekidobta a tévének.
-Ki ment és hova?-kérdeztem, mert bevallom, hogy furdalta az oldalamat a kíváncsiság.
Haylie összeszedte magát és kinyögte:
-Olly 6 hónapos világ körüli turnéra ment.-majd újra bőgni kezdett.
-Az gáz.-mondta Chris.
-Felmegyek a szobámba.-mondta és a fagyival együtt felvánszorgott az emeletre.
-Azt hiszem jobb, hogy ha most nem zavarjuk.-mondtam.
-Szerintetek egy hét alatt kiheveri?-kérdezte Lott.
-Bízzunk benne.-sóhajtottam.
Nagyon sajnáltuk Haylie-t és nem tudtuk, hogy beavassuk-e a lányokat, mert Haylie megtiltotta, hogy bármit is mondjunk nekik. Nehéz lesz ez a 6 hónap, az biztos.

16. fejezet

Ha segítségre szorul a hugi

/Haylie szemszöge/

A szombatot kihevertük, mivel szerintem délután 3-ig ki nem keltünk az ágyból. Irtó jó volt, addig amíg tartott. A vasárnapot már a bemutató cikke indította. Ezeken ugyanis kitárgyalják az egészet, ebbe bele vannak értve a ruhák, a kaják, a zene, vagyis minden. Nos, itt is lenne:

Az idei Video Music Awards élményekkel, és fantasztikus ruhákkal zárult. Cikkünk ezen részében, bemutatjuk az idei rendezvény legszebb ruháit.

A Little Mix tagjai fantasztikus összhangban voltak az idei átadón. A lányok ruhái tökéletesen passzoltak egymáshoz, még ha Perrie Edwards haja egy kicsit világosabb is kelleténél. 

A One Direction öltönyben való megjelenése, nem hogy egységes, de egyben nagyon fess és rendkívül egyszerű volt. A srácok nagyon jól néztek ki, és ezt több millió rajongójuk is tanúsíthatja.

Caroline Flack a hosszú estélyijében nagyon gyönyörűen nézett ki. A műsorvezetőnő hirdette ki az idei Video Music Awards győzteseit is, amihez sokak szerint nagyon passzolt ez a ruha.

A The Wanted-a One Direction-höz hasonlóan- az egyszerű, öltönyös megoldást választotta. Hiszen, a jó megjelenéshez nem is kell más, csak egy fess öltöny, és máris minden lány a lábuk előtt hever.

Olly Murs is az egyszerű megoldás mellett döntött. Az énekest az este több lány is megkörnyékezte, aminek lehet, hogy a fess kinézet volt az egyik támogatója.

A stylistokat nem csak az jellemzi, hogy a banda/énekes, akikhez tartoznak jól nézzen ki, hanem az is, hogy a saját maguk megjelenése is fantasztikus legyen. Az idei Video Music Awards-on, ezt a mércét, csak egy stylist tudta teljesíteni, aki nem más, mint Haylie Scott. A fiatalé stylist sokakhoz hasonlóan az egyszerű fekete koktélruhánál döntött, aminek a vállán az arany szegecsek tökéletes illenek. Az aranyóra és a táska csak még elegánsabbá tette a választást.

-Azta de jó vagyok!-mondtam csak úgy a semmibe, amikor elolvastam az egészet.
-De hogy tudod mindig ennyire összehangolni a ruhákat?-kérdezte Stephanie.
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.-Csak próbálgatom a fejemben, hogy mi mivel lenne jó, és a véglegeset elővarázsolom. Miért kérdezed?
-Semmi, nem érdekes. Csak kíváncsi voltam rá.
Tudtam, hogy valami nem stimmel a húgommal. Leültem mellé, átkaroltam a vállát és szép óvatosan megkérdeztem.
-Step, nekem elmondhatsz akármit.
-Nem fogsz kiröhögni?-nézett rám a jellegzetes boci szemeivel.
-Eskü.-tettem a szívemre a kezem.
-Van egy csaj az egyetemen, aki nem bír. Nem tudom miért, de akárhányszor belép az előadóba mindenki úgy megrezzen tőle. Az egyik csaj azt mondta, hogy senki nem mer ránézni és kerülik a tekintetét is, mert az anyja egy menő divatcég igazgatója és a csaj mindig a legújabb divat szerint öltözködik.
-És ezzel mi a baj?-kapcsolódott bele Chris is a beszélgetésbe.
-Véletlen ráborítottam az ebédemet, mert megcsúsztam és a csaj letámadt. Azt mondta, hogy biztos a turiból öltözködöm, és a narancslevet ráöntötte a fejemre.
-Azért volt akkor narancssárga egyik nap a fehér  pulcsid.-emlékezett vissza Lott.
-Az lényeg, hogy nem akarom, hogy drága és márkás cuccokat vegyél nekem, de meg akarom mutatni, hogy egy pár trendi kiegészítővel is lehetek csinos.
-Ezen könnyen segíthetünk.-mosolyogtam rá.
-Hogyan? kérdezték egyszerre mindhárman.
-Az első az, hogy nekem van egy csomó régi sálam, ruhám, karkötőm, nyakláncom és mindenféle kis csecsebecsém. A másik pedig az, hogy egy jó hobbiboltból bevásárolva és egy kis fantáziával bármit újjá lehet varázsolni.
-Elkezdhetjük már ma? Szeretnék egyszerűen trendi lenni.-mondta Stephanie.
-Én is akarok ilyet!-ujjongott Lott.
-Én nem akarok ilyet, de segítek.-mondta Chris mosolyogva.
-Akkor nyomás.
Gyorsan átöltöztünk a pizsiről, majd a kocsival bementünk a városba, ott pedig kerestünk ey pár hobbiboltot és elmentünk pár boltba is, hogy új cuccokat vásároljunk a srácoknak. Nagyon sokáig időztünk a városba, de azért az ebédet is elfogyasztottunk egy étteremben. Amikor hazaértünk a lányok már be voltak zsongva. Így hát szabaddá tettük az étkezőt ésa konyhát is a felesleges cuccoktól és ékszergyártásba valamint ruhafeldobásba kezdtünk. Ahhoz képest , hogy miket találtunk a hobbiboltban a tesóim egész ügyesen alkottak mindenfélét.

Stephanie és Lott nagyon sok mindennel gazdagodott, no meg persze én is, Chris pedig nagyon büszke volt magára, hogy képes volt csajos ékszereket alkotni. Volt persze olyan is, amit vettünk és volt oylan is, amit csak egy kicsit feldobtunk. Este 11 fele már azért észrevettem, hogy a tesóim fáradtak ráadásul másnap suli.