Prológus

/Haylie szemszöge/

-Igyekezz, mert elkésel!-hallottam anya hangját.
-Oké!-kiabáltam vissza, majd fogtam a bőröndömet és lementem a lépcsőn.
A nappalin hamarosan átfutott Chris, az öcsém, akit Stephanie és Charlotte, a húgaim követtek.

Chris:

Stephanie:

Charlotte (Lott):

-Hozod vissza!-ordított Charlotte.

-Melltartó?-kérdeztem.

-Pontosan!-lihegett Stephanie.

Nem futottak tovább Chris után, hanem lehuppantak a kanapéra.

-Mikor hagyja már végre abba?-kérdezte lihegve Charlotte.

-Van egy olyan érzésem, hogy soha.-mondta Stephanie.

-Ezért költözök el.-mondtam mosolyogva.

-Csomaglok!-huppant fel Lott.

-Vigyél magaddal!-csatlakozott Stephanie

-Nem!-nyújtottam ki a nyelvem.

-Kész vagy Haylie?-állított be anya a nappaliba.

Anya:

-Tettre készen.-mondtam.

-Anya nem mehetünk el Haylie-vel Londonba?-kérdezte Stephanie.

-Nem, nem mehettek el! Egy gyereket is elég nehéz elengednem, nemhogy hármat!

-Sarah mi a baj?-állított be apa is.

Apa:

-Semmi csak Stephanie és Lott is el akar menni Haylie-vel Londonba.

-Na még csak az kéne.-mondta apa.

-Menni kéne, mert lekésem a gépet.-mutattam a faliórára.

-Igazad van.-mondta apa, majd megfogta a bőröndöt és elindult vele a lift felé.

-CHRIS! Idulás!-mondta anya.

Öcsikém nagy nehezen levánszorgott, a kezében lévő melltartót pedig a kanapéra dobta. Kimentünk a lifthez, majd ki a kocsihoz és végül ki a reptérre. A váróban a srácok leültek egy padra, anya pedig elkezdte.

-Vigyázz magadra!

-Nyugi anya, már nem vagyok kisbaba.-mondtam mosolyogva.

-Igen tudom, csak még soha nem mentél sehova nélkülünk.

-Sarah, nyugi! Biztos vagyok benne, hogy Haylie állni fogja a sarat és nem történik vele semmi baj.

-Remélem is.-sóhajtott anya.

KÉREM A LONDONI JÁRAT UTASAIT, HOGY FÁRADJANAK A 2-ES KAPUHOZ!-hallatszott.

-Na, akkor itt az idő.-mondtam, majd megöleltem a családomat és a kapu felé indultam. Mielőtt beléptem volna még intettem nekik egy utolsót, majd felszálltam a London-i gépre.

Itt kezdődött az én kis történetem....