2. fejezet

Klippforgatás

/Haylie szemszöge/

Beültem az egyik taxiba és a Perrie által adott címre mentem. A taxi ablakán át néztem a várost. Gyönyörű volt. Még mindig Olly-n járt az eszem. Nem hiszem el, hogy összefutottam egy sztárral, akit szeretek, és nem vettem észre. Én vagyok a világ barma! A taxi megállt és én kiszálltam. A ház, ami előtt megállt valami fantasztikus volt:

Komolyan itt fogok lakni? Nagy és tágas és valami elképesztő! Feleszméltem a csodálatból, majd kinyitottam az ajtót. A ház belseje még csodálatosabb volt.

Előszoba:

Nappali:

Konyha:

Fürdő:

Szoba:

Az emeletre vezető lépcső:

Leültem a kanapéra és végigsimítottam a kezem rajta. Ilyen fantasztikus bőrkanapét még életemben nem láttam! Még New York-ban sem. Nem akartam felkelni a kanapéról, de muszáj volt. Felvittem a bőröndjeimet a szobámba, majd kipakoltam. Mire ezzel végeztem beesteledett. Fürödtem, átöltöztem pizsire, majd felhúztam az órámat reggel 8-re, hogy időben ott legyek, ahol kell. 

1. fejezet

Valóra vált álom

/Hailey szemszöge/

Leszállt a gép. London. Ez is elérkezett. Nagyon sóhajtottam, majd megkerestem a csomagjaimat. Átverekedtem magam a tömegen és kimentem a reptér elé. Na most merre? Egyszer csak odajött a lány és a kezembe nyomott egy szórólapot. Kiakartam dobni, de jól tettem, hogy nem dobtam ki. Ez állt rajta: STYLIST KERES A LITTLE MIX! Ezt nekem találták ki. Gyorsan leállítottam egy taxit és elmentem a címre, ami a szórólapra volt írva.  Útközben átmentünk London belvárosán is. Futólag láttam a Big Ben-t és a London Eye-t. A taxi nagy nehezen feljutott a Tower-hídra is. Istenem, annyira gyönyörű volt az egész. Az utcán emberek mindenfelé. Sétáltak a szerelmespárok, a gyerekek önfeledten játszottak. Mit nem adtam volna érte, ha itt nőhettem volna fel. London nyüzsgő ugyan, de nincs tele hatalmas felhőkarcolókkal. Megőrizték a múlt emlékeit. A taxi elvitt a kívánt helyre. Kiszálltam, fizettem, majd körbenéztem. Egy nagy épület előtt álltam. Gyönyörködtem benne. Isteni volt. A merengésemből egy fiú zökkentett ki:

-Segíthetek?-kérdezte.

Szőkés barna hajú, kék szemű volt. Nagyjából egy fejjel lehetett magasabb, mint én. Az arcán édes mosoly volt. A kezében egy Starbuks Coffee-s pohár.

-Az állásinterjúra jöttem.-mondtam, majd megmutattam neki a szórólapot.
-A 2. emeleten találod.-mosolygott.
-Köszi!-mondtam, majd bementem az épület ajtaján.
Hatalmas nagy belső tere volt. A plafon tetejét sem lehetett látni. Na jó azért láttam, de nagyon magas volt. Nagy nehezen megkerestem a liftet, majd felmentem a második emeletre. Végigmentem a folyosón. A recepciónál megmondták, hogy melyik terembe kell menni. A csomagjaimat letettem a recepció mellé, majd bementem a terembe. Egy szék volt, amit először megláttam. A tekintetem ezután jobbra irányult, ahol egy asztal állt. Az asztal mögött négy lány, akik bizonnyal a Little Mix lánycsapat voltak. A lányok mellett egy 30 körüli férfi állt, feltehetőleg a menedzserük. Félénken csuktam be magam mögött az ajtót. A férfi rám nézett, majd a szék felé mutatott.
-Ülj le!-mondta, én pedig a szék felé vettem az irányt.
Leültem a székre és még levegőt sem tudtam venni az izgalomtól. Az egyik lány, aztán elkezdte feltenni a kérdéseit.
-Hogy hívnak?
-Haylie Jamison Scott a teljes nevem.-válaszoltam félénken.
-Mikor születtél és hol?-kérdezte egy másik lány.
-1986. augusztus 20.-án születtem San Francisco-ban.
-Ott is laksz?
-Nem, New York-ban lakom.
-Akkor mit keresel London-ban?
-London az a hely, ahol az álmok valóra válnak. Azért jöttem ide, hogy az én álmom is valóra váljon.
-És mi a leghőbb vágyad?
-Stylist szeretnék lenni.
-Mióta érdekel téged ez a munka?
-10 éves korom óta. Akkor anyukám először vitt el egy divatbemutatóra, de akkor is csak a munkája miatt. Anyukám ugyanis fotós, az egyik New York-i lapnál. Azon a napon éppen azt kérték, hogy menjen el és készítsen képeket egy spanyol divattervező munkáiról. Anya persze rögtön belement és engem is magával vitt. Elámultam a sok szép fantasztikusan gyönyörű ruhától. Akkor megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad és stylist szeretnék lenni
-Na mit gondoltok?-kérdezte a pasi a lányoktól.
-Nekem bejön.-mondta az egyik lány.
-Jöhet!-csatlakozott a másik.
-Hibátlan!.-hallatszott a harmadik.
-Felvéve!-helyeselt a negyedik.
-Hát akkor Haylie téged ért a megtiszteltetés, hogy te legyél a Little Mix lánycsapat stylist-ja.-mondta a pasi, majd nyomkodott a telefonján és kiment.
-Gratulálunk!-mondta az egyik, majd odajött és megölelt.-Egyébként Perrie vagyok. Ő pedig Jade, Jesy és Leigh-Anne.
-Örvendek!-mondtam mosolyogva, majd végigöleltem a lányokat.
-A menedzserünk ad neked egy lakást, mivel gondolom még nincs szállásod.-mondta Jade.
-Igen, tényleg nincs még lakásom.-mondtam kissé félénken.
-Van egy olyan érzésem, hogy holnapra már kipihentnek kell lenned, mert holnap forgatjuk a Wings című dalt.-mondta Jesy.
-Pontosan! A menedzserünk megadja a címet, hogy hova kell jönnöd holnap.-mondta Leigh.
-Köszönöm lányok!-mondtam hálálkodva.
-Hálálkodni szerintem még ráérsz.-mondta Perrie.
A pasi hamarosan visszatért egy cetlivel a kezében, majd odaadta nekem.
-Ide kell jönnöd holnap reggel pontban 10-re. Ne késs!
-Ott leszek.-mondtam.
-Remélem is!-mondta, majd kiment.
-Köszönöm, de most ne haragudjatok, de mennem kell.-mondtam.
-Persze. De ez a tied.-mondta Perrie, majd egy cetlit és egy kulcsot nyújtott át.
-Köszönöm! Sziasztok!-mondtam, majd kimentem.
Felvettem a csomagjaimat, majd a lift felé vettem az irányt. Kinyílt az ajtó, beszálltam, majd megnyomtam a földszint gombját. Az ajtó bezárult, de hirtelen újra kinyílt. A fiú szállt be a liftbe, akivel az épület előtt találkoztam.
-Szia!-köszönt, majd megnyomta a gombot és a lift ajtaja újra bezárult.
-Szia!-mondtam.
-Na, hogy ment,
-Miért érdekel?
-Csak beszélgetni próbálok.
-Akkor igen, elég jól ment.
-Különben az egész emelet erről zeng, hogy a Little Mix végre megtalálta a tökéletes embert.
-Ezt, hogy érted?
-Ez a keresgélés már legalább 2 hónapja zajlik. Előtted már egy csomó embert elküldtek, szóval szerencsésnek mondhatod magad.
-Kössz.
-Mióta vagy Londonban?-kérdezte.
-Ma érkeztem.
-Holnap ráérsz?
-Nem.
-Hogy-hogy?
-Videóklippet forgatunk.
-Értem. Mikor érsz rá?
-Nem tudom.
-Ha ráérsz hívj fel.-mondta, majd egy kártyát nyújtott át nekem.
A lift ajtaja kinyílt, ő pedig kiszállt, majd eltűnt, mint a kámfor. Én is kiszálltam a liftből, majd megnéztem a kártyát. A telefonszáma volt ráírva és egy név: OLLY MURS. Az az Olly Murs? Összefutottam Olly Murs-szal? Most komolyan? Hogy lehettem ennyire vak?

Prológus

/Haylie szemszöge/

-Igyekezz, mert elkésel!-hallottam anya hangját.
-Oké!-kiabáltam vissza, majd fogtam a bőröndömet és lementem a lépcsőn.
A nappalin hamarosan átfutott Chris, az öcsém, akit Stephanie és Charlotte, a húgaim követtek.

Chris:

Stephanie:

Charlotte (Lott):

-Hozod vissza!-ordított Charlotte.

-Melltartó?-kérdeztem.

-Pontosan!-lihegett Stephanie.

Nem futottak tovább Chris után, hanem lehuppantak a kanapéra.

-Mikor hagyja már végre abba?-kérdezte lihegve Charlotte.

-Van egy olyan érzésem, hogy soha.-mondta Stephanie.

-Ezért költözök el.-mondtam mosolyogva.

-Csomaglok!-huppant fel Lott.

-Vigyél magaddal!-csatlakozott Stephanie

-Nem!-nyújtottam ki a nyelvem.

-Kész vagy Haylie?-állított be anya a nappaliba.

Anya:

-Tettre készen.-mondtam.

-Anya nem mehetünk el Haylie-vel Londonba?-kérdezte Stephanie.

-Nem, nem mehettek el! Egy gyereket is elég nehéz elengednem, nemhogy hármat!

-Sarah mi a baj?-állított be apa is.

Apa:

-Semmi csak Stephanie és Lott is el akar menni Haylie-vel Londonba.

-Na még csak az kéne.-mondta apa.

-Menni kéne, mert lekésem a gépet.-mutattam a faliórára.

-Igazad van.-mondta apa, majd megfogta a bőröndöt és elindult vele a lift felé.

-CHRIS! Idulás!-mondta anya.

Öcsikém nagy nehezen levánszorgott, a kezében lévő melltartót pedig a kanapéra dobta. Kimentünk a lifthez, majd ki a kocsihoz és végül ki a reptérre. A váróban a srácok leültek egy padra, anya pedig elkezdte.

-Vigyázz magadra!

-Nyugi anya, már nem vagyok kisbaba.-mondtam mosolyogva.

-Igen tudom, csak még soha nem mentél sehova nélkülünk.

-Sarah, nyugi! Biztos vagyok benne, hogy Haylie állni fogja a sarat és nem történik vele semmi baj.

-Remélem is.-sóhajtott anya.

KÉREM A LONDONI JÁRAT UTASAIT, HOGY FÁRADJANAK A 2-ES KAPUHOZ!-hallatszott.

-Na, akkor itt az idő.-mondtam, majd megöleltem a családomat és a kapu felé indultam. Mielőtt beléptem volna még intettem nekik egy utolsót, majd felszálltam a London-i gépre.

Itt kezdődött az én kis történetem....