12. fejezet

Sokáig vártam, de megérte

/Haylie szemszöge/

Most vagy nagyon hülye vagyok, hogy egész nap az estét várom, vagy leejtettek kiskoromban és azért vagyok hülye. Egész nap mozogtam fel-alá, mint egy idióta, fél percre nem tudtam megülni a fenekemen, valamint vigyorogtam, mint a tejbetök.

Este már totál izgatott voltam. Azt sem tudtam, hogy melyik ruhát vegyem fel.

-Választottál már te idióta?-jött be Lott a szobámba.

-Nem, és totál ideges vagyok!-mondtam, ugyanis egy köntösben voltam, a hajam eddig törölközőbe volt csavarva.

-STEPHANIE! DIVAT VÉSZHELYZET!-mondta Lott.
Stephanie fél perc alatt a szobába termett Chris-szel együtt. A húgom csak úgy elkezdett kutakodni a szekrényemben.
-Ez jó lesz!-mondta, majd elővett egy fekete ruhát a szekrényből.
-Olyan, mintha temetésre mennék!-akadtam ki.
-Drága divathiányos nővérkém! Ez a ruha szexi, dögös és irtó jól áll rajtad, ami arra kényszeríti a randipartneredet, hogy hazavigyen magához, hogy aztán lefeküdjetek, ami után összeházasodtok, gyerekitek leszek és...
-ÁLLJ!-állítottam le a képzelgését.-Először is ez csak egy randi, aminek a vége nem fogaz ágyban végződni és nem lesznek belőle gyerekek!
-Akkor átöltöznél?-kérdezte Chris.
-Akkor kifelé!-mutattam az ajtóra, mire kimentek.
Kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam és felvettem a ruhát és egy hozzá illő cipőt. A végén tényleg nem néztem ki úgy, mint aki temetésre menne:

Lementem a nappaliba.
-Te úr anyám!-mondta Lott ugrándozva.
-Szép vagy!-mondta Chris.
-Köszi!-mondtam.
-Hova mentek?-kérdezte Lott.
-Nem tudom, de remélem oda, ahol sok a kaja, mert éhes vagyok!
-Reménytelen eset vagy!-mondta Stephanie.
Nem vagyok reménytelen eset, ugyanis az ebéd utáni fogmosásom miatt nem ettem még semmit. Te Úristen! REMÉNYTELEN ESET VAGYOK!!! Össze-vissza járkáltam, amikor egyszer csak csengettek. 
-Higgadj le, én majd kinyitom.-mondta Lott, majd elment az ajtó felé.
Vettem egy mély levegőt, majd össze sem volt időm kapni magam, mert hirtelen ezzel találtam szemben magam:

-Szia!-nyögtem ki nagy nehezen.
-Elképesztően nézel ki!-mondta mosolyogva.
-Köszönöm!-mondtam, majd éreztem, hogy elpirosodtam.
-Akkor mentek végre?-kérdezte Chris.
-Te komolyan ennyire türelmetlen?-kérdezte Lott.
Miután már Chris szó szerint kifelé tolt minket elindultunk. Beszálltunk a kocsiba, majd csak mentünk. A város éjszaka még elképesztőbb volt, ahogy haladtunk végig rajta....


/Perrie szemszöge/
Vége volt a stúdióbeli próbánknak és a lányokkal megbeszéltük, hogy tolunk egy pizzát ünneplésként. A pizzázóban elénk raktak egy extra nagy húsimádó pizzát,a mit azonnal falni is kezdtünk.
-Nem megyünk át Haylie-hez?-kérdezte Jade.
-Miért akarsz te átmenni Haylie-hez?-kérdezte Jesy.
-Hogy ne azt csinálja minden este.-vonta meg a vállát.
-Menjünk. De hozd a pizzát!-mondtam.
Fizettünk, majd a pizzás dobozzal együtt beszálltunk a kocsiba és elmentünk Haylie-hez. A ház előtt leparkoltunk, amjd az ajtóhoz mentünk és bekopogtunk. Stephanie nyitotta ki az ajtót.
-Mizu csajok?-kérdezte.
-Vagyogatunk. Haylie?-kérdeztem.
-Haylie nincs itthon.
-Miért hol van?-kérdezte Leigh.
Olly-val randizik.-mondta.
-Komolyan?-kérdezte Jade.
-Igen. Tisztára parázott az este miatt egész nap, majdnem minket is kiidegelt, de aztán nem ment neki.-nevetett.-Miért? Ti nem tudtátok?-nézett ránk már kissé értetlenül.
-Nem.-mondtuk egyszerre.
-Kik vannak itt?-jött oda Lott is.-Sziasztok!-mondta, mikor meglátott minket.
-Hali!-mondta Jesy.
-Nem tudták, hogy Haylie randin van.-mondta Stephanie Lott-nak.
-Nem is kéne tudniuk, te agyatlan marha!-mondta Lott, miközben a fejét fogta.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-Haylie megkért minket, hogy ne mondjuk el senkinek, de ez az agyatlan marha nem bírta tartania  száját.  lényeg, hogy ha Tulisa idegesítő fülébe jut kirúgja Haylie-t , amit mi nem akarunk, szóval lécci ne szóljatok róla senkinek.-mondta Lott.
-Oké. -bólogattunk.
-De azért kértek pizzát?-kérdezte Jesy.
-Persze.-bólogattak, majd bementünk.


/Haylie szemszöge/
Elmentünk vacsizni, utána pedig a házához mentünk. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy este legjobb része csak most jön. Amint beértünk elkezdtem körbenézni, egyszer viszont arra lettem figyelmes, hogy nincsen sehol. Lassan kezdtem elindulni és valahogy a konyhában kötöttem ki. A pulthoz érve láttam, hogy nagyon kereshet valamit a szekrényben.
-Segítsek?-kérdeztem, mire rám nézett.
-Nem, köszi. Boldogulok.-mosolygott.
-Biztos?
-Igen.
-Oké.
-Miért? Fura, hogy pasit látsz a konyhában?
-Tudod még apám se tevékenykedett a konyhában, tőled valódi csoda lenne.
-Ms. Scott, ön nagyon félreismer engem, mivel ha nem tudná én egy valódi séf vagyok.-húzta ki magát.-Csak nem találom meg a barna nagy kést.-mondta kicsit franciásan.
-Értem. Nos, Mr. Murs 2 hozzáfűznivalóm lenne ehhez. Az első, hogy a francia nyelv totál nem az ön asztala. A második pedig, hogy innen látom a barna nagykést.-mondtam, majd a pult felé mutattam, amin ott feküdt a barna nagykés.
-Oké, felejtsd el a kést. Tudtam, hogy hova tettem.-vigyorgott.
-Egy idióta vagy.
-Tudok róla.
Odaállt velem szembe és megcsókolt. És bevallom őszintén ez nem szimpla csók volt. Ezután következett a többi. Az idő kiesett, számomra nem létezett múlt és jelen, vagy akár jövő, csak a pillanat. 

11. fejezet

Hali!

Itt vagyok a 11. fejezettel. Szeretnék komikat is kapni :)

Puszi: Lisy

Mozgalmas nap

/Haylie szemszöge/

Másnap reggel épp indultam volna, amikor kaptam egy üzit, hogy ne a raktárépülethez menjek, hanem be az irodába. Még jó, hogy nem akkor kaptam az üzit, amikor már a helyszínen vagyok. Amikor odaértem igyekeztem befelé, amikor hirtelen megállított Perrie.
-Szia!-mondta.

-Miért érzem úgy, hogy akarsz valamit?-néztem rá.

-Lécci, akármit is akarsz, ne készítsd ki Hayden-t!

-Elárulom neked, hogy egész életemben ő készített ki engem. A Hayden mentes életem akkor kezdődött, amikor ő elment arra az idióta válogatásra.

-Értem. Haylie kérdeznem kell tőled valamit.

-Hallgatlak.

-Nem tudom, hogy mennyire vagy otthon a szerelemben, de ha a pasidat tinilányok milliói környékezik meg nap, mint nap, akkor mit csinálsz?

-Mivel a pasimat nap, mint nap tinilányok milliói környékezik meg nem foglalkozok vele. Amúgy sem lenne időm rá, mert a napjaimat lefoglalják a tesóim és a munkám.

-Értem. Táncpróbánk lesz, szóval drukkolj, mert két bal lábas vagyok.

-Drukkolok. Jó szórakozást!-mondtam, majd megöleltem és kettéváltunk. 

Bementem, majd a lifttel fel. Amikor kinyitódott, alig tettem két métert egy rakat tojás hullott a fejemre. Teljesen lesokkoltam.
-HAYDENN!!!!-ordítottam.

Tisztára idegesen mentem Tulisa irodájába.
-Magával meg mi történt?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.

-Maga szerint??? 

-Belefutott egy tojásos kocsiba?

-Nem! A liftből kiszállva alig tettem 2 métert és ez landolt a fejemen! Merre van Hayden?

-Lent az úszómedencénél.

-Tökéletes!

Hátat fordítottam Tulisa-nak, majd kimentem. A lift felé igyekeztem, majd beszálltam és lementem az úszómedencéhez. Az úszómedencéhez érve Hayden épp úszta a köröket. Felvettem egy labdát és fejbe dobtam vele. Erre a feje azonnal kiemelkedett és teljesen rám meredt. A medence mellé mentem, mire odaúszott elém. 

-Veled meg mi történt?-kérdezte vigyorogva.

-Tudod te azt te magadat is megjátszó lotyó!

-Na jó! Valóban az én művem, de nem számítottam arra, hogy ennyire tojásos leszel.-mondta, majd elkezdett röhögni.

-Ha valaha is kijössz abból a vízből én kinyírlak!
Hayden kimászott a vízből és megállt velem szemben. Gúnyos mosoly ült az arcán. Igyekeztem nem félénk arcot mutatni, mert be kell valljam egy kicsikét megijedtem.
-Hát itt vannak!-hallottunk egy hangot.
Az uszoda bejáratánál Tulisa és Hayden menedzsere állt. 
-Mit csinálnak itt?-kérdezte Tulisa, majd közelebb jöttek.
-Semmit. Épp indulni akartam.-mondtam, majd indultam volna, ha Hayden nem szólalna meg.
-Haylie épp le akarta szedni magáról és szóltam, hogy segítenék neki. Szóval Haylie...
Megfogta a kezem, majd egyszerűen berántott a medencébe.
-Te teljesen megőrültél?-kérdeztem, amikor már feljöttem a víz alól.
-Legalább nem tojásos a hajad.-röhögött.
-Idióta!-mondtam, majd kimásztam a medencéből.
Ahogy voltam, se szó, se beszéd nélkül otthagytam mindenkit, majd felmentem az asztalomhoz. Az öltözőszekrényembe még jó, hogy tettem tiszta ruhát, különben most hoppon maradnék. A magammal hozott hajszárítóval az öltözőben szárazra varázsoltam a hajam, majd átöltöztem ebbe:

Lehet, hogy ünnepi és talán épp randira vagy koktélpartira való, de én imádom ezt a ruhát és nem érdekel ki mit mond róla. Az asztalom egyik fiókjában kutakodtam, de valahogy nem találtam meg azt, amit kerestem. Hayden klippjének ruhaterveit kellene megtalálnom és felvinnem a menedzserének, de egyszerűen nem találtam meg sehol. Lehet, hogy otthon hagytam? De nem lehjet, mert felhívtam Stephanie-t és megkértem, hogy forgassa fel az egész házat, de ő se találta meg. Már majdnem kipakoltam az asztalomat, amikor hirtelen Olly jelent meg az asztal túlsó végén a kezében egy mappával.
-Ezt keresed?-kérdezte.
-Igen. Hol találtad meg?
-Reggel ott hagytad és gondoltam kellene.
-De este nem is aludtál nálam.-tettem csípőre a kezem.
-Na jó! Stephanie adta oda!-vallotta be.
-Te el fogod rontani a tesóimat.
-Szerintem téged is elrontalak.-vigyorgott.
-Azt te csak hiszed. Rafináltabb vagyok én annál.
-Ja, amúgy Phil mondta, hogy beszélni akar veled.
-Hol futottál te össze Phil-lel?
-A városban idefele jövet. Megkért, hogy ezt adjam neked.-mondta, majd átnyújtott egy cetlit egy telefonszámmal.
-Ez mi?
-Azt mondta, hogy hívd fel, ha ráérsz.
-Értem. Köszi.-mosolyogtam.
-Akkor szia!-intett, majd elment.
Leültem a székre és egy ideig némán néztem a telefonszámot. Amikor már meguntam, felkaptam a telefont és felhívtam a számot.
-Haló!-szóltak bele a túlsó oldalon.
-Jó napot! Haylie Scott vagyok és Phil Lewis kért meg, hogy hívjam fel önt.
-Maga a sylist?-kérdezte a női hang.
-Igen.
-Értem. Én Phil menyasszonya vagyok, Amy és még nincs ruhám az esküvőre, ezért Phil megadta a számomat magának, miszerint ön segíthet nekem.
-Hát..Remélem.
-Mikor érne rá?
-Akár már most is.
-Rendben. Mi lenne, ha találkoznánk a Beautiful esküvői szalon előtt fél óra múlva?
-Tökéletes! Benne vagyok.
-Rendben! Viszlát Haylie!
-Viszlát!-mondtam, majd letettem.
Felvettem a kistáskámat és a mappát, majd felmentem Tulisa-hoz. 
-Itt vannak a klipp ruhatervei, ha érdekli. Nekem most el kell mennem.
-Haylie várjon!-szólt utánam, mire megfordultam.
-Mit akar?
-Most akkor elvállalja a klippet?
-Mondja meg maga.-mondtam, majd kisétáltam.
Elmentem a Beautiful esküvői szalon elé, és vártam. Egyszer csak egy nő jött oda elém és megszólított:
-Haylie?
-Igen, én vagyok!-mosolyogtam.
-Üdv! Amy vagyok! Velem beszélt telefonon.
-Igen, emlékszem.
-Értem. Mehetünk?-kérdezte, mire bólogattam.
Bementünk. Amy rám bízta a válogatást, de azért nagyjából az ízlését is meg kellett ismernem. Egész szép ruhákat találtam neki:

De hogy a 3 közül melyik lett a tökéletes, azt nem árulom el. Az esküvőn majd úgyis mindenki látja majd. Miután végeztünk szétváltunk és hazamentem. A lábamat feltörte a cipő, szóval már mezítláb vezettem haza. Amikor beértem a házba Stephanie és Lott a nappaliban nézték a tv-t, de Chris-t nem láttam sehol.
-Hol van Chris?-kérdeztem.
-Fent a szobájában.-mondta Lott.
-Olly keresett. Azt mondta, hogy nem tudott elérni és, hogy majd hívd vissza.-mondta Stephanie.
-Oké.-mondtam, majd felmentem a szobámba.
Leültem az ágyra, majd előkerestem a telefonomat és felhívtam Olly-t.
-Szia!-szólt bele.
-Szia! Zavarlak?
-Nem, de hogy! Valami baj van?
-Nem, csak Stephanie mondta, hogy kerestél.
-Ja igen! Azt akartam megkérdezni, hogy holnap este nem lenne-e kedved eljönni velem erre-arra estefelé.
-Estefelé? -kérdeztem.
-Igen.
-Te randizni akarsz?
-Talán még az is kijöhet belőle.-nevetett.
-Akkor nagyon szívesen!
-Oksa. Akkor holnap.
-Rendben.
-De ma este számíts rám.-röhögött.
-Oké.-mosolyogtam.
Már irtóra várom a holnap estefelét :). Remélem jó lesz :)

10. fejezet

Riválisok

/Haylie szemszöge/

Reggel a telefonom ébresztett fel. Kábán megkerestem, majd felvettem.

-Haló!-szóltam bele.

-Haylie, segítség kellene!-szólt a vonal túlsó végéről a kétségbeesett Perrie hangja.

-Mégis mi?

-Gyere be, most!

-Jól van!

-SIESS!-mondta, majd letette.

Összeszedtem magam, majd visszanéztem a nappaliba. mindenki aludt, ott ahol tegnap összeesett. Felmentem a szobámba, amjd gyorsan kerestem valami ruhát:

Óvatosan kiosontam a házból, majd beültem a kocsiba és bementem a stúdióba. Először az asztalomhoz mentem a mappáért, majd csak utána a lányokhoz. Benyitottam az ajtón, ahol már Tulisa is ott volt. Átnyújtottam neki a mappát.

-Meg is van?-nézett rám kérdő tekintettel.

-Igen.-bólintottam. 

-Nagyszerű! Mivel ezzel meg is van, adok magának egy másik feladatot, amivel minden bizonnyal meg fog bírkózni.

-Ezt hogy érti?

-Egy híres énekesnő itt Londonban fogja forgatni következő klippjét és a stylistja épp szülési szabadságon van. Ezért a főnökség magát jelölte ki erre a feladatra.

-Mégis ki ez a sztár?-kérdeztem.

-Ő.-mutatott az ajtóra.

Odanéztem. Az ajtó kinyílt és belépett rajta az a lány, akit reméltem, hogy soha többé nem látok.

-Haylie Scott?-kérdezte, mikor meglátott.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Nem is örülsz, hogy látsz?-kérdezte egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Bevallom őszintén, hogy te voltál az utolsó, akire számítottam.
-Ismeritek egymást?-kérdezte Perrie.
-Sajnos igen.-mondta Hayden.
A titokzatos idegen ugyanis az én gyerekkorom megkeserítője, Hayden Panetierre volt:

-Nos, akkor a közös munka bizonyára egész jó lesz!-mondta Tulisa.
-Közös munka? Vele? Felejtse el!-mondtam, majd kimentem 
Épp a lift felé, amikor összefutottam Olly-val.
-Minden oké?-kérdezte.
-Nem! Várj! A tesóim hol vannak?
-Otthon alszanak. De veled mi történt?
-Ezt nem itt akarom megmondani.
-Gyere, mutatok valamit.
Beszálltunk a liftbe, majd a legfelső emeletre mentünk. Az emeleten lévő lift mellett bementünk egy ajtón, aminek a túloldalán lépcső volt. A lépcsősor tetején egy újabb ajtó volt látható. Az ajtó kinyílt és egy fantasztikus londoni panorámát vélt a szemem felfedezni. A stúdió tetején voltunk. A szél enyhén fújt, de még így is összekócolta a hajamat.
-Mit keressünk itt?-néztem rá.
-Ez itt egy nyugis hely, ahol nyugodtan regélhetsz nekem.-mosolygott.
-Tulisa azt akarja, hogy a gyerekkori riválisommal dolgozzak együtt.
-És ki a gyerekkori riválisod?
-Hayden Panetierre.
-Komolyan?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Miért olyan nehéz ezt elhinni?
-Nem tudom.
-A lényeg, hogy nem akarok Hayden-nel dolgozni!
-Biztos vagy benne? 
-Ti mit csináltok itt?-hallottam egy hangot.
Megfordultam. Perrie volt.
-Relaxálunk?-nézett rá kérdően Olly.-Amúgy is honnan tudtad, hogy itt leszünk?
-Ismerlek, és ahol vagy te, ott van Haylie is.-vigyorgott Perrie.
-Azért ez nem igaz.-mosolyogtam.
-Tulisa téged keres.-mondta.
-Keressen. Meghalok, ha leugrok innen?-néztem Olly-ra.
-Öngyilkos akarsz lenni?-húzott hátra Perrie.
-Ha Hayden nem egy el, akkor igen.
-Praktikus megoldás.-vonta meg a vállát Olly.
-Azért ne akard visszatartani!-szólt rá Perrie.
Olly rám nézett én pedig rá. Bólintott egyet.
-Perrie mondanunk kell valamit.-kezdtem el. 
-Hallgatlak.-mondta Perrie.
-Egy kicsit nehézkes lesz.-kezdtem el.
-Mi együtt vagyunk.-mondta Olly.
-Akkor mégsem lesz nehézkes.-vontam meg a vállam.
-Komolyan?-kérdezte mperrie mosolyogva.
-Igen, de nem mondhatod el senkinek!-mondta Olly.
-Ígérem! De bakter annyira örülök nektek.-mondta mosolyogva.-Nagy ölelés!-mondta.
Tehát csináltunk egy csoportos ölelést. Szerintem mindkettőnk részéről jó döntés volt, hogy elmondtuk Perrie-nek.
-A tesóid tudják?-kérdezte.
-Még jó, hogy tudják.-mosolyogtam.- Lott "szexi énekes pasinak" nevezte Olly-t.
-Az tök cuki.-mondta kicsit olvadozva.
-Komolyan?-kérdezte Olly egy kissé fintori pofit vágva.-Mondjuk ez nem meglepő, mert tudtam, hogy szexi vagyok!-húzta ki magát.
-Egód van azt látom.-mondta Perrie vigyorogva.-Na elvállalod?-nézett újra rám.
-Igen, elvállalja.-mondta helyettem Olly.-Mert ugye elvállalod?
-Miért csináljátok ezt velem?-néztem rájuk.
Nem akartam visszamenni, de Olly és Perrie hajthatatlan volt. Visszamentünk a többiekhez. 
-Mi van? Nem fogadtak be a diliházba?-nézett rám Hayden, mikor beértem.
-Lecsaplak, ha nem fejezed be!-mondtam neki, egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Miért jöttél vissza?-kérdezte.
-Hogy elmondjam, hogy elvállalom az idióta videoklippedben azt, hogy valami normálisat csináljak veled.
-Ez fantasztikus!-mondta Tulisa.-Akkor holnap reggel 10-kor találkozunk a Londoni Raktárépületben. Mindenki pontos legyen, vagy nem lesz klipp!-mondta, majd kiviharzott. 
-Ezt még megbánod Scott!-mondta Hayden.
-Azt csak hiszed Panetirre!-mondtam, majd kimentem.
-Ez mire volt jó?-jöttek ki utánam a csajok és a pasim.
-Hidd el tudom, hogy mit csinálok. 
-És mit csinálsz?-kérdezte Perrie.
-Elérem, hogy ez a pár nap legyen Hayden számára a pokol, mert ki fogom készíteni.

9. fejezet

Sziasztok sütikéim! :)

Itt a kövi rész :) Remélem elnyeri a tetszéseteket és kapok pár komit :)

Jó olvasást! :)

Pusszancs: Lisy :)
UI: A "Részek" menüpont alatt kitettem a részeket, így ha valaki akarja nem kell lapozgatni, hanem előröl tudja olvasni :) + egy meglepi is van ott, amit remélem már észrevettetek :)

Minyon láz :D

/Haylie szemszöge/

Másnap reggel annyira fáradtan keltem, hogy azt hittem képtelen vagyok bemenni. Az órám fél 10-et mutatott. Te jó ég! 10-re ott kell lennem, különben a zsémbes néni kinyír! Gyorsan bekopogtam a tesóim szobájába és utasítottam őket, hogy 10 perc múlva a nappaliban legyenek. Én is gyorsan felöltöztem:

Stephanie ezt vette fel:

Lott ezt:

Chris pedig ezt:

Gyorsan beszálltunk a kocsiba és a stúdió felé vettük az irányt. A fotózás az egyik alaksori nagyteremben lesz. Leparkoltam a kocsit az épület melletti parkolóban. Besiettünk az épületbe, majd lementünk az alaksorba. Megkerestük a csajok öltözőjét, majd bementünk. A lányok már ott voltak.
-Késtem,-kérdeztem, mikor beértünk.
-9 óra 59 perc.-mondta Jesy.
-Komolyan?-nézett rá Lott.
-LITTLE MIX!-ordította Stephanie, majd a csajok nyakába ugrott.
Ebben a pillanatban Tulisa lépett be az ajtón.
-Látom nem késett! De mégis mi folyik itt? -nézett rám.- Öltöztetés és nyomás fotózkodni!-mondta, majd kiment.
Gyorsan kerestem valami ruhát a csajoknak, előtte pedig leimádtam a húgomat róluk. Olyan ruhákat próbáltam keresni, ami nagyjából tükrözi a személyiségüket és ami még a menedzsernek is bejön. Valami ilyesmi volt:

A fotózás elkezdődött. A tesóim végig nézték őket és nagy szerencsémre kussban voltak, ami számomra a legjobb hír. A fotózás irtó jól sikerült, a lemezborító, pedig csodás lett:

Amikor végeztünk a lányokat elrabolta a menedzser, mi pedig elmentünk. De nem haza, hanem a ruhás részlegre. 
-Mit keresünk mi itt? Nem úgy volt, hogy moziba megyünk?-kérdezte Chris.
-De igen, csak van itt egy kis elintéznivalóm.-feleltem.
-És mi mit csináljunk itt addig?-kérdezte Lott.
-Mászkáljatok, beszélgessetek, csak ne zajongjatok, mert engem ki tesznek innen, vili?-néztem rájuk.
A cuccukat letették az asztalom melletti székre. Itt a ruhás részlegen ugyanis minden stylist kap egy kis részleget, ami ilyen irodához hasonlít. Még nem volt időm berendezni, mivel összvissz most járok itt először mióta felvettek. A ruhák közt kezdtem matatni, ami általában a legújabb divatot követte, habár én ezt kötve hiszem. Olyan volt itt, mint a '70-es évek diszkóiban, vagy akár az '50-es évek rock and roll korszaka is lehetett volna. A tesóim nem zavartak, vagyis volt időm sokáig egyedül maradni.
-Haylie!-hallottam Charlotte hangját.
Le kéne kopognom a dolgokat!!!
-Igen?-néztem rá, mikor közelebb jött.
-Képzeld Olly mondta, hogy elvisz minket a moziba. Elmehetünk?
-Oké!-vontam meg a vállam.
Lott elrohant én pedig újra egyedül maradtam. Üzenetet írtam Olly-nak,a mi tömör volt és lényegre törő:

Én annyira szeretlek! <3 puszi: Haylie

Tudtam, hogy Olly bevállalna egy alkalmat, de hogy kettőt! Ezt azért nem néztem volna ki belőle. Ti igen?

~*~

Este fél 9-kor végeztem a ruhákkal, de szerencsére megvannak. Az asztalomra tettem őket és gondoltam, hogy majd csak holnap viszem át Tulisa-nak. Hazamentem taxival. Gondoltam, hogy Olly már hazavitte a srácokat, szóval nem volt okom aggódni. Amikor benyitottam a házba, azt hittem a bolondokhoz kerültem. A tesóim és a pasim röhögtek a kanapén megállás nélkül. 
-Veletek mi történt?-kérdeztem.
-Bí dóó, bí dóó, bí dóó!-mondta Lott egymás után.

-Te hova vitted őket?-kérdeztem Olly-tól, aki annyira röhögött, hogy azt hittem be fog pisilni.-Te jó ég!
-HAYLIE!!!-ordibált Chris.
-Mi az?-néztem rá.-És ne bí dóó-z itt nekem!
-Elmehetek aludni?
-Igen.
-De előtte kapunk jó éjt puszit?-kérdezte Stephanie, majd puszilkodásra csücsörített:

-Hány évesnek képzeled magad?-kérdeztem.
-6?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Kb. Na gyertek, kaptok jó éjt puszit!
Mindhárman körén sereglettek. Kaptak puszit, majd felmentek. Olly végre abbahagyta a röhögést. Leültem mellé a kanapéra.
-Mégis milyen filmre vitted őket?
-Gru 2.-mondta.
-Te szentséges atyám!-fogtam a fejem.
-Akkor én is kapok jó éjt kapok?-kérdezte boci szemekkel és közelebb hajolt.
-Ne is álmodj róla!-toltam el a fejét.
-Azért tök jól szórakoztak.
-Elkaptatok valami vírust?
-Igen, a minyon lázat. és képzeld mellékhatásai is vannak!
-Vajon mi lehet?-kérdeztem és igyekeztem "nem tudom" arcot váni.
-Bí dóó, bí dóó, bí dóó!-kezdte el, de befogtam a száját.
-Csendben maradsz?-kérdeztem, mire bólogatott.
Levettem a kezem a szájáról, mire tátogni kezdte a bí dóó-t. 
-Ez egy alternatív univerzum. Érzem, ahogy elpárolog az IQ-m.-mondtam, majd egy párnába temettem a fejem.
-Szeretsz?-kérdezte egy kis idő után.
-Erre csak egy válaszom lehet.-mondtam, miután kiemeltem a fejem a párnából.
-Mégis mi?-kérdezte.
-Párnát az arcodba!-mondtam, majd arcba vágtam a párnával.
-Szóval így állunk? Rendben, de ne felejtsd el, hogy te kezdted.
-Mit?-kérdeztem, mire kaptam egy párnát a képembe.
-PÁRNACSATA!-ordította Lott az ajtóban.
Chris és Stephanie is velük voltak. Szóval párna csatáztunk. Azért egész jó volt. A "minyon lázat" pedig igyekszem mihamarabb kiverni a fejemből. 

8. fejezet

Hali olvasók!

Egy újabb résszel jelentkezem :) Remélem tetszeni fog :)

puszi: Lisyke :)

Beköltözés, pici szerelmem

/Haylie szemszöge/
6 nap távlatából mondhatni, hogy minden kacifántosabb, mint volt. A New York-i lakásunk tele van dobozokkal. Doboz doboz hátán. nem is tudtam, hogy a tesóimnak ennyi cuccuk van. Alig fértem el. Igen, most költöznek hozzám Londonba. A gép hamarosan indul vissza, mindenki kész van, csak a szállítást intéző faszikám nincs még itt. A srácok tűkön ülnek és én is. Hamarosan érkezik az új menedzser és nem vagyok biztos benne, hogy időben odaérek, ha ilyen csigatempóban haladunk. Hamarosan megjött a hapsikám is. Aláírtam a papírokat, majd ők feltették a cuccokat a kamionra, amik majd csak holnap érnek London-ba. A kocsit is majd akkor hozzák. Így igaz. Anyuék kocsija is hozzám kerül, ezért megkímélem Olly-t egy felesleges költekezéstől. Egy taxival mentünk a reptérre. Felszálltunk a repülőre és úton voltunk London-ba. Egy újabb 6 órás út, amit ki kell bírnom. 
-Haylie, milyen London?-kérdezte Lott.
-Fantasztikus!-magyaráztam meg egyetlen egy szóval.
-Ott van Starbucks?-kérdezte Stephanie.
-Igen van.-mosolyogtam.
-És Mc'Donalds? Meg Burger King? És vidámpark? Mozi?-tette fel a kérdéseket egymás után Chris.
-Minden van ott, nyugi.-mosolyogtam.
-Helyes londoni pasik is?-kérdezett újra Stephanie.
-Biztos.-vontam meg a vállam.
-Én nem akarok új suliba menni!-nyavalygott Charlotte.
-Én sem!-csatlakozott Chris.
-De miért nem?-kérdezte tőlük elképedve.
-Mert nincsenek ott a barátaim.-mondta Chris egy kissé szomorkásan.
-Nyugi. Itt is rengeteg barátod lesz.-simogattam meg a fejét, mire megölelt.

~*~*~

Nagy nehezen leszállt a gép. Épp a reptéren vártuk a csomagokat, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Téged nem lehet elérni? merre vagy?-hallottam Olly hangját.
-Neked is szia!-mondtam.-Amúgy a reptéren vagyok és ha nem tudnád szívem a repülőn ki kell kapcsolni a telefonokat.
-Most a reptéren vagy?
-Igen. Várom a csomagokat.
-Rendben. Ne mozdulj!-mondta, majd letette.
Mi van? Miért ne mozduljak?
-Ki volt az?-kérdezte Chris.
-A szexi énekes pasid?-kérdezte Lott.
-Igen, ő. Most boldog vagy?-néztem rá.
-Igen.-vigyorgott.
-Mit mondott?-csatlakozott bele már Stephanie is a beszélgetésbe.
-Azt, hogy ne mozduljak. Szó szerint.
-Haylie!-hallottam ahogy valaki a nevemet ordítozza.
Körbenéztünk mind a négyen, de egyszerűen nem láttunk senkit. Közben a csomagok is megérkeztek. Még mindig azt a személyt kerestem, aki a nevemet ordítozta. Egy pillanatra azt hittem, hogy képzelődöm, de aztán megjelent ő. Ne is kérdezzétek, hogy ki volt, mert szerintem úgyis tudjátok :).
-Te mit keresel itt?-kérdeztem, mikor közelebb jött.
-Szia neked is! Amúgy te mióta szívemezel engem?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Foggalmam sincs! Amúgy ők a tesóim, Lott, Chris és Stephanie. Őt pedig gondolom nem kell bemutatnom.-mutattam Olly-ra.
-Elveszel?-kérdezte Stephanie kutyaszemekkel.
-Majd egyszer.-mondta Olly.-Amúgy van egy kis probléma.-nézett rám.
-Mégis mi?-lepődtem meg.
-Ma jön az új menedzser.
-Mi? Nem úgy volt, hogy csak 1 hét múlva jön?
-Mindenki úgy tudta, de a főnökség meggondolta magát.
-Mikor ér ide?
-Már ott van. 15 perc múlva megy a lányokhoz.
-Akkor miért állunk még itt?-néztem a többiekre.
Gyorsan kirohantunk a kocsihoz, a csomagok szó szerint bedobtuk a csomagtartóba, majd beültünk és Olly eszét vesztetten vezetett. Amint megállt a stúdió előtt én már szálltam is ki, de előtte megbíztam valamivel:
-Ugye elleszel velük.
-Megoldom.-mosolygott.
-Oké. Nektek meg nyugi van, értem?-néztem a tesóimra, mire bólogattak.
Berohantam az épületbe. Egyszerűen nem volt türelmem a lifttel menni, ezért a lépcsőn szaladtam fel. Mire felértem már azt hittem kiköpöm a tüdőmet. Siettem be a csajok szobájába, ahol nagy szerencsétlenségemre már ott volt az új menedzser is.
-Jó napot!-köszöntem.
-Maga lenne Haylie Scott?-nézett végig rajtam szúrós szemekkel.
-Igen.
-Tudja mennyit késett?
-Nem, de ha jól sejtem mindjárt el fogja mondani.
-Maga szórakozik velem?
-Dehogy! Eszem ágában sincs.-mentegetőztem.
-Épp az előbb mondtam a lányoknak, hogy 1 hét múlva koncertet adnak a London-i arénában. Addigra kérem, hogy tegye le az asztalomra a fellépő ruhák összeállítását. Pontosan csütörtökre. És ne felejtse el, hogy holnap a lemez borítói fotózás lesz pontban 10-kor. 
-Rendben.-bólogattam.
-Akkor én ennyi is voltam.-mondta, majd kiment.
-Annyira örülünk, hogy visszajöttél!-mondta Perrie, majd megölelt.
-Ez a nő maga a megtestesült gonoszság.-mondta Leigh.
-Hogy vagy?-nézett rám Jade.
-Megvagyok.-mosolyogtam.
-Te ne hazudj itt nekem!-mondta Jesy.
-Oké, nem vagyok meg.-adtam meg magam.- A szüleim meghaltak, a tesóim ideköltöztek és perpillanat Olly-t boldogítják. Fogalmam sincs arról, hogy adok le fellépőruha terveket csütörtökig, közbe pedig a tesóimmal is tudjak lenni. Annyira reménytelen a helyzetem.
-Ezért vagyunk mi itt. Akármi van, tudnod kell, hogy bennünk megbízhatsz.-mondta Jesy.
-Köszi!-mosolyogtam.
Hamarosan megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia babus! Mikor végzel?-hallottam Olly kétségbeesett hangját.
-Miért? Valami baj van?
-Ja nem, semmi! Csak a tesóid szétszedik a házat.
-Azonnal indulok.
-SIESS!
-Oké! Szia!-mondtam, majd letettem.
-Kitalálom. A tesóid kikészítik Olly-t?-nézett rám Jade.
-Ezt honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Minden hétvégén össze voltam zárva az unokatesóimmal, akik kikészítettek engem is, meg a nagyszüleimet is.
-Akkor érthető.-bólogattam.
-Neked nem úton kéne lenned?-nézett rám Jesy.
-Ó, bassza meg!-kaptam a fejemhez.-Akkor majd holnap.-intettem.
Amilyen hamar csak tudtam siettem is haza, mert nem akartam, hogy a tesóim végleg az őrületbe kergessék a cuki szépfiúmat.

~*~*~

Benyitottam a házba. A folyosón szanaszét hevertek a párnák, a ruhák. Az egész előtér olyan volt, mintha a gettóban lettem volna. Óvatosan beljebb mentem. A nappali az volt csak a kész katasztrófa. Mit csináltak ezek itt? Felakartam menni az emeletre, de hirtelen Olly jött le róla, csakhogy nem egyedül. Rajta csimpaszkodott Chris és Lott.
-Szia!-mondta Olly.
-Ez itt mi?-néztem rájuk.
-Csak játszunk.-mondta Lott.
-Akkor szálljatok le róla, kérlek!-mondtam, mire a tesóim lemásztak Olly-ról.- Stephanie Hol van?
-Az előbb még itt volt.-mondta Lott.
-Itt vagyok!-jött le az emeletről Stephanie.
-Amúgy milyen az új menedzser?-kérdezte Olly.
-Borzalmas.-mondtam, majd leültem a kanapéra.
-Akkor azzal is meggyűlhet a bajod.-mondta Stephanie.
-Haylie, holnap elmegyünk moziba?-kérdezte Chris.
-Holnap lemezborító fotózás lesz, de után ígérem elviszlek.-mondtam.
-Little Mix koncertjegyet nem tudsz szerezni?-kérdezte Lott.
Összenéztünk Olly-val.
-Nem, de tudok egy sokkal jobbat.-mondtam egy sejtelmes mosoly kíséretében.
-Mégis mit?-nézett rám Lott.
-Holnap mind bejöttök velem dolgozni.-mondtam.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!-mondták a tesóim lehangolóan.
-Most mi van? Tök jó lesz!-mondtam.
Hirtelen csöngettek. Felemeltem a hátsómat a kanapéról, majd kinyitottam az ajtót. A kamionos pasi volt, aki rendezte a csomagokat.
-Haylie Scott?-kérdezte.
-igen.-mondtam.
-megjöttek a csomagok.-mondta.
-De nem úgy volt, hogy csak holnap jönnek meg?-kérdeztem.
-Elméletileg úgy lett volna, de sikerült feltennünk egy másik teherszállító gépre, ami előbb idehozta.
-Értem.
-Akkor ha ezt aláírná, már el is kezdhetnénk kipakolni a csomagokat.
Aláírtam a szállítási papírokat, meg az ahhoz hasonlókat a pasi pedig egy másik pasival elkezdte behozni a kupis lakásba a dobozokat. Bő 2 óra alatt mindent behoztak a házba és minden újra tele lett dobozokkal.
-na, akkor nekikezdünk?-nézett ránk Olly.
-Te is pakolgatni akarsz?-kérdeztem.
-Miért ne?
-Akkor pakoljunk már!-mondta Lott.
Elkezdtük kipakolni a csomagokat. Ahhoz képest, hogy délelőtt 11-kor kezdtük el, csak este 9-kor lettünk kész vele. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a srácok szobáját is berendeztük.

Lotté:

Stephanié:

Chrisé:

-Kész van!-mondtam.

-Azért egész jó lett.-mondta Lott.

-Elmehetünk aludni?-kérdezte Stephanie.

-Menjetek csak.-mondtam.

Erre a tesóim mind felhúztam az emeletre.

-Köszi, hogy segítettél.-mondtam Olly-nak.

-Ez csak természetes.-mondta mosolyogva.-Húzós lesz a holnap?

-Inkább nem mondok semmit.

-Szerintem is jobban teszed.

-Ezt meg, hogy értsem?-tettem csípőre a kezem.

-Én nem mondtam semmit!-mentegetőzött.

-Persze, én is ezt mondanám.

Közelebb jött hozzám, majd megfogta a derekamat és megcsókolt.

-Te azt hiszed, hogy ez mindenre jó?-kérdeztem.

-Reménykedtem benne.

-Azt jól teszed.-mondtam, majd megöleltem.-Szeretlek!
-Én is, pici szerelmem!-mondta.
-Ez hogy jött ide?-kérdeztem.
-Hát ha te szívemezel, akkor én pici szerelmemezek.-mondta mosolyogva.
Ezen csak én is mosolyogni tudtam. 

7. fejezet

Sziasztok Kedves Olvasók! :)

Sajnálom, hogy ilyen későn hozom az új részt, csak megkaptam az első kritikámat, ami egy picit kiverte nálam a biztosítékot.... A "Critisc" menüpontban ti is elolvashatjátok. Igyekeztem a résszel, de nem tudom mennyire lett jó.....

puszi: Lisyke :)

Ég veletek!

/Haylie szemszöge/

6 óra hosszú volt a repülőút. Igyekeztetem elfoglalni magam, vagy esetleg nem gondolni anyáékra, de ez lehetetlen volt. Borzalmas volt. Átgondoltam a helyzetemet. Ha anyáék végleg elmennek, akkor a tesóim az én felügyeletem alá kerülnek, mivel már felnőttnek számítok. Akaratuk ellenére is kénytelenek hozzám költözni. Nem hiszem, hogy képes lennék ügyelni a tesóimra, közben pedig a munkámra is koncentrálni. A kettő együtt számomra lehetetlen.
A gép nagy nehezen leszállt. Mint a hülye rohantam le, majd a csomagjaimat kerestem. Nagy nehezen megérkeztek, amikkel már siettem is kifelé taxit vadászni. Hamar sikerült taxit találnom, ami egyenesen a kórházhoz repített. Kitett a kórház előtt, majd bementem.  Mint az eszét vesztett rohantam a nővérpulthoz, ahol meg is mondták, hogy hol vannak anyáék. Felsiettem az emeletre, ahol észre is vettem Lott-ot és Chris-t.
-Haylie!-ugrottak a nyakamba.
-Sziasztok!-mondtam.-Hol van Stephanie és anyáék?
-Stephanie épp az orvossal dumál, de már legalább negyed órája.-magyarázta Lott.-Anya amúgy megvan, de apa...-itt elcsuklott a hangja.
-Mi....Mi van apával?-kérdeztem kissé ijedten.
-Apa...-kezdte, de már szinte a könnyeivel küszködött.
-Apa az este meghalt.-mondta Chris.
-Komolyan?-kérdeztem és éreztem, hogy kezd eltörni a mécses.
A srácok csak bólogattak. Ehhez nem tudtam mit hozzáfűzni. Apa elment és hamarosan anya is el fog. A könnyeimet törölgettem, de nem jutottam sokra. Egyszerűen nem hiszem el, hogy elkéstem. Nem fogtam fel, hogy apa elment. Stephanie is közelebb jött.
-Szia Haylie!-ölelt meg.
-Szia! Hol van anya? Beszélnem kell vele.-mondtam.
-Gyere, elviszlek hozzá.-mondta, majd elindultunk.
Végigmentünk a folyosón, majd Stephanie bevezetett egy szobába, ahol anya feküdt.
-Én itt is hagylak titeket, mert a srácokra ügyelni kell.-mondta, majd kiment.
Nem tudtam mit tenni, csak odafutottam anyához és jó szorosan átöleltem.
-Semmi baj, kincsem!-simogatta a hajam és közben próbált nyugtatni.
-Anya...én....-kezdtem, de egyszerűen nem bírtam a könnyeimet visszatartani.
-Hidd el, hogy én sem így terveztem. De ezek szerint elért hozzád a levelem.
Leültem az ágy melletti székre.
-Igen, el.-próbáltam mosolyogni egy kicsit.
-Aztán mesélj valamit.
-Mit mondhatnék?
-Mesélj a munkádról. Miután Lott elvitte a postára utána láttam a tv-ben, hogy te lettél a Little Mix stylist-ja.
-Igen, tényleg én.
-Jaj kicsem, el sem tudod képzelni, hogy mennyire büszke vagyok rád. Hiszen mindig is stylist szerettél volna lenni. Ezek szerint London valóra váltotta az álmodat.
-Igen, valóra váltotta. Sőt néha már úgy érzem, hogy a legmerészebb álmaimat is túlszárnyaltam.
-Aztán van ott valami helyes énekes fiú?-kérdezte.
Ezen csak mosolyogtam. Anya a gimiben és az egyetemi tanulmányaim alatt is abban reménykedett, hogy egyszer összefutok egy kedves, okos, szeretnivaló fiúval, aki aztán majd részesíti anyáékat abban a csodában, hogy unokákat "hoz" nekik. Akárhányszor előhozta ezt én csak mosolyogtam. Úgy, ahogy most is.
-Igen, van.-mondtam, majd éreztem, hogy elpirultam.
-Neve is van?-kérdezősködött tovább.
-Van. Olly-nak hívják.-nyögtem ki nagy nehezen.
Nem tudom miért, de valahogy félek anyának Olly-ról beszélni.
-Kitalálom.-gondolkozott el egy pillanatra.-Olly Murs az?
-Igen.-adtam meg a lényegre törő választ.
-Kicsim, hiszen te odavagy Olly Murs-ért.-mondta anya.
Nos, ez a másik dolog. Amióta Olly befutott, azóta gyűjtöm a posztereket, újságkivágásokat, pólókat stb. Mindig arról álmodtam, hogy elmegyek egy Olly Murs koncertre, ahol majd észrevesz és találkozgatunk párszor és a végén hozzámegyek. Lehet, hogy ez valóra fog válni. Azt nem tudom miért, de valahogy érzem.
-Min gondolkozol?-kérdezte.
-Semmin.-eszméltem fel.
-Amúgy beszédem van veled.-mondta egy kicsit szigorúan.
-Mi?-kérdeztem meglepődötten.
-Nem azt írtam, hogy ne gyere ide?
-De azt.
-Akkor? Beszélhetek én neked, akkor sem vagy képes szót fogadni. Nem is tudom, hogy kire ütöttél.
-Lehet, hogy rád ütöttem. Nem gondolod?-vetettem fel a kérdést, mire csak mosolygott.
-Elnézést kisasszony!-szólalt meg az ajtón belépő doki.
-Igen.-álltam fel.
-Bocsánat, de ki kellene mennie.
-Rendben.-mondtam, majd kimentem a teremből.
Megkerestem a srácokat. Visszamentem oda, ahol összefutottam Lott-tal és Chris-szel. Most Stephanie is ott volt velük. Éppen beszélgettek. 
-Na mi volt?-kérdezte Stephanie.
-Semmi. Bejött a doki és mondta, hogy egy picit ki kéne mennem.
-Te tényleg Olly Murs-szel jársz?-kérdezte Lott.
-Ezt honnan veszed?-kérdeztem.
-Sehonnan, csak a kistáskádban megszólalt a telefonod, Lott pedig felvette és azt mondta, hogy Olly Murs volt az.-mondta Chris. 
-Valójában Chris vette fel.-mondta Lott.
-Amúgy nem tudom.-mondtam.
-Mit nem tudsz?-nézett rám Stepanie kérdően.
-Azt, hogy járunk-e vagy nem.
-Közösültetek már?-kérdezte Chris.
-Mi bajod van?-néztem rá.
-Tudod. Te meg ő egy ágyban és...
-Oké, oké, értem!-állítottam le, mert a végén még engem akar kioktatni arról.-És nem.
-Kár. Amúgy tudtad, hogy abból lesz a baba?-kérdezte ismét az öcsém.
-Oké, melyik idióta engedte neki, hogy Amerikai pitét nézzen?-néztem a húgaimra.
-Az én voltam.-emelte fel Lott a kezét.
A következő 10 perc elég csendesen telt. Írtam SMS-t Olly-nak, hogy épségben földet értem és majd később felhívom. A kínos csendet egy liftből kiszálló doki törte meg. Ez nem is lett volna olyan vészes, ha nem anya szobája felé tartott volna. Mindannyian anya szobája elé rohantunk. Stephanie be is akart menni, de egy nővér visszatartotta. Már legalább negyed órája bent lehettek anyánál. Hiába kérdeztük a nővéreket, hogy mi történt, csak annyit mondtak, hogy nyugodjunk meg és, hogy anya jó kezekben van. A várakozás mindannyiunkat kikészített. Felváltva járkáltunk fel-alá a folyosón. A várakozást az egyik teremből kilépő doki törte meg. Azonnal letámadtuk:
-Mi történt?-kérdezte Lott.
-Nos, a vizsgálatokkal minden rendben volt. De a rák sajnos elég gyorsan terjedt a szervezetében és az egyik teszt során valahogy elpattant egy ér az édesanyjuk agyában és sajnos nem tudtuk megmenteni. Részvétünk!-mondta, majd elment.

-Be akarok menni anyához!-kezdte el Chris.
Majdnem be is rohant, de elkaptam és jó szorosan magamhoz öleltem. Olyan szorosan ölelt, mintha sosem akarna elengedni. Anya tehát elment. És most tört el végleg a mécses. Ez volt az a pillanat, amikor tényleg ki tudtam volna nyírni magam, vagy legalább kiüvölteni magamból az egészet.

Miért velem történik ez? Miért épp őket kellett elvenni tőlünk? Egyszer tudtuk, hogy eljön ez pillanat, de nem egy nap akartuk elengedni mindkettőjüket.