12. fejezet

Sokáig vártam, de megérte

/Haylie szemszöge/

Most vagy nagyon hülye vagyok, hogy egész nap az estét várom, vagy leejtettek kiskoromban és azért vagyok hülye. Egész nap mozogtam fel-alá, mint egy idióta, fél percre nem tudtam megülni a fenekemen, valamint vigyorogtam, mint a tejbetök.

Este már totál izgatott voltam. Azt sem tudtam, hogy melyik ruhát vegyem fel.

-Választottál már te idióta?-jött be Lott a szobámba.

-Nem, és totál ideges vagyok!-mondtam, ugyanis egy köntösben voltam, a hajam eddig törölközőbe volt csavarva.

-STEPHANIE! DIVAT VÉSZHELYZET!-mondta Lott.
Stephanie fél perc alatt a szobába termett Chris-szel együtt. A húgom csak úgy elkezdett kutakodni a szekrényemben.
-Ez jó lesz!-mondta, majd elővett egy fekete ruhát a szekrényből.
-Olyan, mintha temetésre mennék!-akadtam ki.
-Drága divathiányos nővérkém! Ez a ruha szexi, dögös és irtó jól áll rajtad, ami arra kényszeríti a randipartneredet, hogy hazavigyen magához, hogy aztán lefeküdjetek, ami után összeházasodtok, gyerekitek leszek és...
-ÁLLJ!-állítottam le a képzelgését.-Először is ez csak egy randi, aminek a vége nem fogaz ágyban végződni és nem lesznek belőle gyerekek!
-Akkor átöltöznél?-kérdezte Chris.
-Akkor kifelé!-mutattam az ajtóra, mire kimentek.
Kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam és felvettem a ruhát és egy hozzá illő cipőt. A végén tényleg nem néztem ki úgy, mint aki temetésre menne:

Lementem a nappaliba.
-Te úr anyám!-mondta Lott ugrándozva.
-Szép vagy!-mondta Chris.
-Köszi!-mondtam.
-Hova mentek?-kérdezte Lott.
-Nem tudom, de remélem oda, ahol sok a kaja, mert éhes vagyok!
-Reménytelen eset vagy!-mondta Stephanie.
Nem vagyok reménytelen eset, ugyanis az ebéd utáni fogmosásom miatt nem ettem még semmit. Te Úristen! REMÉNYTELEN ESET VAGYOK!!! Össze-vissza járkáltam, amikor egyszer csak csengettek. 
-Higgadj le, én majd kinyitom.-mondta Lott, majd elment az ajtó felé.
Vettem egy mély levegőt, majd össze sem volt időm kapni magam, mert hirtelen ezzel találtam szemben magam:

-Szia!-nyögtem ki nagy nehezen.
-Elképesztően nézel ki!-mondta mosolyogva.
-Köszönöm!-mondtam, majd éreztem, hogy elpirosodtam.
-Akkor mentek végre?-kérdezte Chris.
-Te komolyan ennyire türelmetlen?-kérdezte Lott.
Miután már Chris szó szerint kifelé tolt minket elindultunk. Beszálltunk a kocsiba, majd csak mentünk. A város éjszaka még elképesztőbb volt, ahogy haladtunk végig rajta....


/Perrie szemszöge/
Vége volt a stúdióbeli próbánknak és a lányokkal megbeszéltük, hogy tolunk egy pizzát ünneplésként. A pizzázóban elénk raktak egy extra nagy húsimádó pizzát,a mit azonnal falni is kezdtünk.
-Nem megyünk át Haylie-hez?-kérdezte Jade.
-Miért akarsz te átmenni Haylie-hez?-kérdezte Jesy.
-Hogy ne azt csinálja minden este.-vonta meg a vállát.
-Menjünk. De hozd a pizzát!-mondtam.
Fizettünk, majd a pizzás dobozzal együtt beszálltunk a kocsiba és elmentünk Haylie-hez. A ház előtt leparkoltunk, amjd az ajtóhoz mentünk és bekopogtunk. Stephanie nyitotta ki az ajtót.
-Mizu csajok?-kérdezte.
-Vagyogatunk. Haylie?-kérdeztem.
-Haylie nincs itthon.
-Miért hol van?-kérdezte Leigh.
Olly-val randizik.-mondta.
-Komolyan?-kérdezte Jade.
-Igen. Tisztára parázott az este miatt egész nap, majdnem minket is kiidegelt, de aztán nem ment neki.-nevetett.-Miért? Ti nem tudtátok?-nézett ránk már kissé értetlenül.
-Nem.-mondtuk egyszerre.
-Kik vannak itt?-jött oda Lott is.-Sziasztok!-mondta, mikor meglátott minket.
-Hali!-mondta Jesy.
-Nem tudták, hogy Haylie randin van.-mondta Stephanie Lott-nak.
-Nem is kéne tudniuk, te agyatlan marha!-mondta Lott, miközben a fejét fogta.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-Haylie megkért minket, hogy ne mondjuk el senkinek, de ez az agyatlan marha nem bírta tartania  száját.  lényeg, hogy ha Tulisa idegesítő fülébe jut kirúgja Haylie-t , amit mi nem akarunk, szóval lécci ne szóljatok róla senkinek.-mondta Lott.
-Oké. -bólogattunk.
-De azért kértek pizzát?-kérdezte Jesy.
-Persze.-bólogattak, majd bementünk.


/Haylie szemszöge/
Elmentünk vacsizni, utána pedig a házához mentünk. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy este legjobb része csak most jön. Amint beértünk elkezdtem körbenézni, egyszer viszont arra lettem figyelmes, hogy nincsen sehol. Lassan kezdtem elindulni és valahogy a konyhában kötöttem ki. A pulthoz érve láttam, hogy nagyon kereshet valamit a szekrényben.
-Segítsek?-kérdeztem, mire rám nézett.
-Nem, köszi. Boldogulok.-mosolygott.
-Biztos?
-Igen.
-Oké.
-Miért? Fura, hogy pasit látsz a konyhában?
-Tudod még apám se tevékenykedett a konyhában, tőled valódi csoda lenne.
-Ms. Scott, ön nagyon félreismer engem, mivel ha nem tudná én egy valódi séf vagyok.-húzta ki magát.-Csak nem találom meg a barna nagy kést.-mondta kicsit franciásan.
-Értem. Nos, Mr. Murs 2 hozzáfűznivalóm lenne ehhez. Az első, hogy a francia nyelv totál nem az ön asztala. A második pedig, hogy innen látom a barna nagykést.-mondtam, majd a pult felé mutattam, amin ott feküdt a barna nagykés.
-Oké, felejtsd el a kést. Tudtam, hogy hova tettem.-vigyorgott.
-Egy idióta vagy.
-Tudok róla.
Odaállt velem szembe és megcsókolt. És bevallom őszintén ez nem szimpla csók volt. Ezután következett a többi. Az idő kiesett, számomra nem létezett múlt és jelen, vagy akár jövő, csak a pillanat.