14. fejezet

Már megint egymillió variáció van a fejemben

/Haylie szemszöge/
Amint kimondta, hogy terhes vagyok azt hittem elájulok. A világ legcsodálatosabb érzése fogott el, ugyanakkor valamiért nem is repestem érte. Ne értsetek félre, de ez akkor is így van.
-Minden rendben?-kérdezte a doki, mert senki nem szólt egy szót sem.
-Igen, köszönöm!-szólaltam meg.
-Akkor viszlát!-mondta, majd kiment.
-Most mit csinálsz?-kérdezte Perrie.-Belegondoltál abba, hogy egy gyerek mekkora felelősség? Ráadásul, ha Tulisa megtudja, akkor kinyír. Ha a főnökség meg azt tudja meg, hogy Olly-tól, akkor azok nyírnak ki.
-Honnan tudod te azt, hogy pont tőlem terhes?-kérdezte Olly.
-Együtt jártok, randiztatok és Haylie csak reggel ment haza. Gondolom, hogy nem Gazdálkodj okosan-t játszottatok!
-Lefeküdtünk, de első alkalomra, hogy lehetett belőle gyerek?-kérdeztem.
-Isten útjai kifürkészhetetlenek.-mondta Perrie.
-Mióta lettél te igehirdető?-kérdezte Olly.
-Az nem lényeg. A lényeg az, hogy mi lesz a gyerek sorsa.

~*~*~

Egyedül indultam haza. Ugyan Olly és Perrie ragaszkodott ahhoz, hogy hazakísérjenek, de a kórházi büfénél valahogy leráztam őket. Ahogy sétáltam az őszi Londonban, miközben hullottak le a falevelek elképzeltem, hogy egyszer majd a kislányommal vagy a kisfiammal fogok itt sétálni és játszani. Nem fog érdekelni, hogy Tulisa kirúg, vagy Olly fog tiltakozni akkor is megtartom, mert ő az én babám lesz. Az enyém.
Hazaérve a tesóim már a kanapén nézték a tv-t. Persze, tévézzetek csak nyugodtan a lecke meg majd megíródik magától...
-Hali!-mondtam mosolyogva.
-Neked nem az ágyban kéne feküdnöd?-kérdezte Lott.
-Tulisa behívott, de összeestem a parkolóban és a kórházban kötöttem ki, de nem volt semmi bajom, szóval eljöttem.
-Haylie drága, kérdezhetek valamit?-kezdte el a mondandóját Stephanie.
-Hallgatlak.-mondtam.
-Te nem vagy terhes?-kérdezte.
Mindenre számítottam. Az összes húgom által megtapasztalt lehetőséget felvetettem, de erre pont nem számítottam.
-Ez honnan jutott eszedbe?-néztem rá.
-Tuti gyereke van!-ugrándozott Chris.
-Még nincs. De kb. 6 hónap múlva már lesz.-mondta Stephanie.
-Oké. Nem tudtom, hogy kitől tudtok erről, de örülnék, ha elmondanátok, mert szeretném kitekerni a nyakát!
-Akkor a gyerekednek nem lesz apja.-hallottam egy hangot a hátam mögött.
Megfordultam. 
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Amikor eltűntél Perrie bepánikolt és majdnem szétszedte a recepcióst. Gondoltam, hogy itthon vagy, de a tesóid azt mondták, hogy még nem vagy itthon, ezért arra gondoltam, hogy eljövök és személyesen mondom el azt, amit szeretnék.
-És mit szeretnél?-kérdeztem, mert megint minden kavargott egyszerre a fejemben.
Megfogta a kezem, majd letérdelt elém és csak ennyit mondott:
-Nem volt időm elmenni az ékszerboltba, de hozzám jönnél?
-MI VAN?-kérdezte Chris.
-Mi lenne? Ne szakítsd félbe a szerelem legromantikusabb pillanatát!-ütötte fejbe Stephanie.
-Nem is tudom, hogy mit mondjak....-mondtam,d e ezt is olyan nehezen, hogy azt hittem belehalok.
-Mondj igen és megkíméled Stephanie-t attól, hogy lerágja a körmeit!-mondta Lott.
-Nem akarlak sürgetni, de kezd görcsbe állni a lábam.-mondta Olly, mire csak röhögtem.
-Akkor igen!-mondtam, mire felállt és megcsókolt.
-Süti! Esküvő lesz, Tulisa kinyír, gyereketek lesz, a nagyfőnökség kinyír. Egész jó kis program ígérkezik a közeljövőben.-mondta Stephanie.
-De ha meghalsz is nyugodtan nekem adhatod a ruháidat.-csatlakozott Lott.
-És ha Lott kapja a ruhákat, akkor én kérem a kocsit.-tette hozzá Chris.
-Na azért ennyire ne szeressetek.-forgattam a szemeimet.
Az este hátralévő részében elmentünk moziba, vacsiztunk és otthon még egy jó filmet is megnéztünk. Persze azért a tesóim is megírták a leckét. Amikor Olly elment hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Haylie, itt Tulisa! Zavarhatom egy percre?-hallottam a főnököm hangját.
-Természetesen.
-Hallottam, hogy kórházba került. Jobban van már?
-Igen, csak egy kis betegség, de már itthon is vagyok.
-Rendben. Nagy baj lenne, ha holnap olyan délután 2 fele bejönne. Délután nem kell, de délután mindenképpen. Ugyanis a lányok legújabb klippje, a DNA holnap lesz bemutatva este a cég nagy esti rendezvényén. A lányoknak holnap kell ruha a vörösszőnyegre és maga is hivatalos az estélyre, ráadásul a testvéreinek is szereztem jegyet a partira. 
-Rendben, természetesen bemegyek. És köszönöm!
-Ugyan, semmiség.
Akkor holnap bemegyek.
-Várni foglak!-mondta majd letette.
"Várni foglak?" Eddig mindig magázott. Most hogy-hogy rájött a tegezhetnék. 
-Minden rendben?-kérdezte Chris.
-Persze, csak holnap partira megyünk. Ugye holnap péntek?
-PARTIRA???-kérdezte Stephanie, majd ugrálni kezdett.
-Igen, parira. A cégnél rendezvény lesz, ahol bemutatják a lányok új klippjét és mi is hivatalosak vagyunk rá. Szóval nincs semmi csíny, semmi balhé, és nem ugrunk rá semmilyen helyes sztárra, mert azt mondja, hogy "Szia!". Világos?-kérdeztem, mire bólogattak.-Helyes!
-Conor Maynard ott lesz?-kérdezte Lott.
-Ki?-nézett Chris tátott szájjal.
-Életem szerelme és a leghelyesebb pasi a világon. Akinek még egy koncertjén sem voltam és aki olyan cukin tud mosolyogni a kamerába, hogy az összes lánynak eláll tőle a lélegzete.-álmodozott Lott.
-Száll le a földre Lott! Chris, te meg csukd be a szádat! Nem pasizunk vagy csajozunk a partin, mert nem viszlek el titeket sehova!
-Oké főnökasszony!-mondta Stephanie.
A tesóim lenyugodtak. Chris videójátékozni kezdett, Lott a számítógépet bűvölte, Stephanie a sminkjeit próbálgatta, én pedig egy könyvet kezdtem olvasni. A gondolataim ezerfelé szaladtak és a bulival már megint egymillió volt a fejemben. Rettegtem, hogy mi lesz ott, ráadásul a baba miatt is féltem, mert nem tudtam, hogy mi lesz, ha ez az egész kiderül. De remélem, hogy a partit is és a fejem lecseszését is túlélem.

13. fejezet

Mindig történnie kell valaminek?

*3 hónappal később*

/Haylie szemszöge/
A srácoknak már elkezdődött a suli, aminek örülök, mert nem otthon szedik szét a lakást. A csajokkal már a második videoklippen dolgozunk, Olly baba pedig Flo Rida-val készített nemrég dalt, a Troublemaker-t. Az első randi irtó jól sikerült, reggel pedig elég, ha annyit tudtok, hogy az ágyában ébredtem. Amikor hazaértem Stephanie azt mondta, hogy huncutok voltunk este, de ez így is van :) Ja és leforgattuk Hayden klippjét is, ami sokaknak tetszik, de én hányok tőle. Itt is van...

Azt mondták rá a kritikusok, hogy jó meg minden, de szerintem borzalmas, habár én stylistoltam, aminek ezzel a cikkel meg is lett az eredménye:

A Little Mix stylistja Hayden Panettiere-nek dolgozik?

Az énekes-, és színésznő Hayden Panettiere London-ban forgatta legújabb klippjét. Stylist-nak pedig Haylie Scott-ot kérte fel. 
A két lány között ellenségeskedés van, de a klippet nagyon jól összehozták. 
Hayden menedzsere, Ryan Gosling már el akarta vinni Haylie Scott-ot Hollywood-ba, de Tulisa Contoslavlos, aki egyben a Little Mix menedzsere is kijelentette, hogy ez semmiképpen nem fog megtörténni.
Ez a kis incidens egy ideig akadályozta is a klipp elkészülését, de szerencsére ez nem látszik meg rajta.
Ráadásul nem kell senkinek sem mennie, mert Hayden-nek Hollywood-ban, Haylie-nek pedig a Little Mix mellett, Londonban van a helye.

Hát elég nagy botrány volt belőle. Azért még szerencse, hogy nem kellett Hollywood-ba repülnöm. 
Dióhéjban ennyi történt röpke 3 hónap alatt. Ma reggel, mikor felkeltem irtóra hányingerem volt, szédültem és nem volt kedvem felkelni se, szóval be is szóltam, hogy ma ne számítsanak rám. Az ágyba feküdtem egész délelőtt, amíg meg nem szólalt a telefonom.
-Itt Haylie Testileghalott Scott beszél. Miben segíthetek?-szóltam bele.
-Itt Perrise Mégnemakarunktemetni Edwards.-röhögött.
-Köszi-mosolyogtam.
-Hogy vagy? Nem mintha zavarni akarnálak, csak Olly kérdezi.
-Testileg halott vagyok, amúgy minden oké.
-Frankó. A testileg halott testedet nem tudod bevonszolni hozzánk?
-Miért?-kérdeztem kissé lepődötten.
-Mert Tulisa-nak kellesz.
-Perrie mindjárt elájulok!
-SIESS!-mondta, majd letette.
Nagyon lassan és nyugodtan igyekeztem kikászálódni az ágyból, ami sikerült is, mert még látok. A szekrényemből kivettem egy szürke pulcsit, az egyik fekete farmeromat és egy fehér tornacipőt, majd még vittem a szükséges cuccokat is.

Beszálltam a kocsiba és szép nyugodtam bementem. A parkolóban újra rám jött a hányinger, de aztán valahogy elmúlt.
-Azt hittem otthon vagy.-hallottam a hangot.
Olly volt az. Odajött hozzám, majd megölelt.
-Én is azt hittem. Perrie mondta, hogy Tulisa-nak kellek.
-Értem. Azért eléggé nyúzottnak tűnsz.-nézett végig rajtam.
-Szédülök, hányingerem van és fáj a fejem. Te hogy lennél?
-Kb. így.
-HAYLIE DRÁGA!-láttam Perrie-t.
Odajött hozzánk, majd elkezdte a mondandóját.
-Tulisa már mindenhol téged keres.
-Én meg mindenhol az ágyat keresem.
-Befejeztétek a bájcsevelyt?-kérdezte.
-El fogok ájulni, ha nem megyek haza.-szóltam Perrie-nek.
-Nem azért, mintha utálnálak, de azért szeretném, ha még eszednél lennél egy darabig.
-Már késő....
Csak annyit éreztem, hogy minden elsötétül előttem és zuhanok....

~*~*~

Amikor legelőször kinyitottam a szemem nem tudtam, hogy hol vagyok.
-Minden rendben?-hallottam egy ismerős hangot.
Ránéztem. Gyengéden mosolygott és éreztem, ahogyan fogja a kezem.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Elájultál a parkolóban és Perrie-vel behoztunk a kórházba. 
Ebben a szent minutumban rohant be Perrie a szobába és elkezdte a szentbeszédet:
-Oliver! Mi a francért nem szóltál, hogy Haylie ébren van? Amúgy meg elárulnád, hogy mit mondunk Tulisának, mert a kibebaszott érdeklődése miatt nem tudtam megenni a büfébe egyetlen átkozott szendvicset sem! ÉHEZEM!!!
-Hiszen ott a kezedben.-mondta Olly.
-Ja tényleg!-kapott észbe Perrie.
-Szőke!-állapítottam meg.
Hamarosan bejött a doki. Mindannyian figyeltük, mert amikor én kába voltam a dokika vizsgálatokat végzett rajtam, amiknek most jött meg az eredménye. Perrie a szendvicset ette, de a doki magyarázatánál befejezte a rágást.
-Nos, Ms. Scott, a vizsgálatokkal minden rendben, de van egy fontos hír, amit tudnia kell. Ez sok mindenre hatással lesz a jövőben.
-Mondja, hogy nem vagyok rákos!-ültem fel.-Tudja a szüleim rákban haltak meg és nem szeretnék én is az lenni!
-Nem, erről szó sincs!-mondta, amire fellélegeztem.
-Akkor mi a probléma?-kérdezte Perrie és Olly egyszerre.
-Haylie maga terhes!

12. fejezet

Sokáig vártam, de megérte

/Haylie szemszöge/

Most vagy nagyon hülye vagyok, hogy egész nap az estét várom, vagy leejtettek kiskoromban és azért vagyok hülye. Egész nap mozogtam fel-alá, mint egy idióta, fél percre nem tudtam megülni a fenekemen, valamint vigyorogtam, mint a tejbetök.

Este már totál izgatott voltam. Azt sem tudtam, hogy melyik ruhát vegyem fel.

-Választottál már te idióta?-jött be Lott a szobámba.

-Nem, és totál ideges vagyok!-mondtam, ugyanis egy köntösben voltam, a hajam eddig törölközőbe volt csavarva.

-STEPHANIE! DIVAT VÉSZHELYZET!-mondta Lott.
Stephanie fél perc alatt a szobába termett Chris-szel együtt. A húgom csak úgy elkezdett kutakodni a szekrényemben.
-Ez jó lesz!-mondta, majd elővett egy fekete ruhát a szekrényből.
-Olyan, mintha temetésre mennék!-akadtam ki.
-Drága divathiányos nővérkém! Ez a ruha szexi, dögös és irtó jól áll rajtad, ami arra kényszeríti a randipartneredet, hogy hazavigyen magához, hogy aztán lefeküdjetek, ami után összeházasodtok, gyerekitek leszek és...
-ÁLLJ!-állítottam le a képzelgését.-Először is ez csak egy randi, aminek a vége nem fogaz ágyban végződni és nem lesznek belőle gyerekek!
-Akkor átöltöznél?-kérdezte Chris.
-Akkor kifelé!-mutattam az ajtóra, mire kimentek.
Kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam és felvettem a ruhát és egy hozzá illő cipőt. A végén tényleg nem néztem ki úgy, mint aki temetésre menne:

Lementem a nappaliba.
-Te úr anyám!-mondta Lott ugrándozva.
-Szép vagy!-mondta Chris.
-Köszi!-mondtam.
-Hova mentek?-kérdezte Lott.
-Nem tudom, de remélem oda, ahol sok a kaja, mert éhes vagyok!
-Reménytelen eset vagy!-mondta Stephanie.
Nem vagyok reménytelen eset, ugyanis az ebéd utáni fogmosásom miatt nem ettem még semmit. Te Úristen! REMÉNYTELEN ESET VAGYOK!!! Össze-vissza járkáltam, amikor egyszer csak csengettek. 
-Higgadj le, én majd kinyitom.-mondta Lott, majd elment az ajtó felé.
Vettem egy mély levegőt, majd össze sem volt időm kapni magam, mert hirtelen ezzel találtam szemben magam:

-Szia!-nyögtem ki nagy nehezen.
-Elképesztően nézel ki!-mondta mosolyogva.
-Köszönöm!-mondtam, majd éreztem, hogy elpirosodtam.
-Akkor mentek végre?-kérdezte Chris.
-Te komolyan ennyire türelmetlen?-kérdezte Lott.
Miután már Chris szó szerint kifelé tolt minket elindultunk. Beszálltunk a kocsiba, majd csak mentünk. A város éjszaka még elképesztőbb volt, ahogy haladtunk végig rajta....


/Perrie szemszöge/
Vége volt a stúdióbeli próbánknak és a lányokkal megbeszéltük, hogy tolunk egy pizzát ünneplésként. A pizzázóban elénk raktak egy extra nagy húsimádó pizzát,a mit azonnal falni is kezdtünk.
-Nem megyünk át Haylie-hez?-kérdezte Jade.
-Miért akarsz te átmenni Haylie-hez?-kérdezte Jesy.
-Hogy ne azt csinálja minden este.-vonta meg a vállát.
-Menjünk. De hozd a pizzát!-mondtam.
Fizettünk, majd a pizzás dobozzal együtt beszálltunk a kocsiba és elmentünk Haylie-hez. A ház előtt leparkoltunk, amjd az ajtóhoz mentünk és bekopogtunk. Stephanie nyitotta ki az ajtót.
-Mizu csajok?-kérdezte.
-Vagyogatunk. Haylie?-kérdeztem.
-Haylie nincs itthon.
-Miért hol van?-kérdezte Leigh.
Olly-val randizik.-mondta.
-Komolyan?-kérdezte Jade.
-Igen. Tisztára parázott az este miatt egész nap, majdnem minket is kiidegelt, de aztán nem ment neki.-nevetett.-Miért? Ti nem tudtátok?-nézett ránk már kissé értetlenül.
-Nem.-mondtuk egyszerre.
-Kik vannak itt?-jött oda Lott is.-Sziasztok!-mondta, mikor meglátott minket.
-Hali!-mondta Jesy.
-Nem tudták, hogy Haylie randin van.-mondta Stephanie Lott-nak.
-Nem is kéne tudniuk, te agyatlan marha!-mondta Lott, miközben a fejét fogta.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-Haylie megkért minket, hogy ne mondjuk el senkinek, de ez az agyatlan marha nem bírta tartania  száját.  lényeg, hogy ha Tulisa idegesítő fülébe jut kirúgja Haylie-t , amit mi nem akarunk, szóval lécci ne szóljatok róla senkinek.-mondta Lott.
-Oké. -bólogattunk.
-De azért kértek pizzát?-kérdezte Jesy.
-Persze.-bólogattak, majd bementünk.


/Haylie szemszöge/
Elmentünk vacsizni, utána pedig a házához mentünk. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy este legjobb része csak most jön. Amint beértünk elkezdtem körbenézni, egyszer viszont arra lettem figyelmes, hogy nincsen sehol. Lassan kezdtem elindulni és valahogy a konyhában kötöttem ki. A pulthoz érve láttam, hogy nagyon kereshet valamit a szekrényben.
-Segítsek?-kérdeztem, mire rám nézett.
-Nem, köszi. Boldogulok.-mosolygott.
-Biztos?
-Igen.
-Oké.
-Miért? Fura, hogy pasit látsz a konyhában?
-Tudod még apám se tevékenykedett a konyhában, tőled valódi csoda lenne.
-Ms. Scott, ön nagyon félreismer engem, mivel ha nem tudná én egy valódi séf vagyok.-húzta ki magát.-Csak nem találom meg a barna nagy kést.-mondta kicsit franciásan.
-Értem. Nos, Mr. Murs 2 hozzáfűznivalóm lenne ehhez. Az első, hogy a francia nyelv totál nem az ön asztala. A második pedig, hogy innen látom a barna nagykést.-mondtam, majd a pult felé mutattam, amin ott feküdt a barna nagykés.
-Oké, felejtsd el a kést. Tudtam, hogy hova tettem.-vigyorgott.
-Egy idióta vagy.
-Tudok róla.
Odaállt velem szembe és megcsókolt. És bevallom őszintén ez nem szimpla csók volt. Ezután következett a többi. Az idő kiesett, számomra nem létezett múlt és jelen, vagy akár jövő, csak a pillanat. 

11. fejezet

Hali!

Itt vagyok a 11. fejezettel. Szeretnék komikat is kapni :)

Puszi: Lisy

Mozgalmas nap

/Haylie szemszöge/

Másnap reggel épp indultam volna, amikor kaptam egy üzit, hogy ne a raktárépülethez menjek, hanem be az irodába. Még jó, hogy nem akkor kaptam az üzit, amikor már a helyszínen vagyok. Amikor odaértem igyekeztem befelé, amikor hirtelen megállított Perrie.
-Szia!-mondta.

-Miért érzem úgy, hogy akarsz valamit?-néztem rá.

-Lécci, akármit is akarsz, ne készítsd ki Hayden-t!

-Elárulom neked, hogy egész életemben ő készített ki engem. A Hayden mentes életem akkor kezdődött, amikor ő elment arra az idióta válogatásra.

-Értem. Haylie kérdeznem kell tőled valamit.

-Hallgatlak.

-Nem tudom, hogy mennyire vagy otthon a szerelemben, de ha a pasidat tinilányok milliói környékezik meg nap, mint nap, akkor mit csinálsz?

-Mivel a pasimat nap, mint nap tinilányok milliói környékezik meg nem foglalkozok vele. Amúgy sem lenne időm rá, mert a napjaimat lefoglalják a tesóim és a munkám.

-Értem. Táncpróbánk lesz, szóval drukkolj, mert két bal lábas vagyok.

-Drukkolok. Jó szórakozást!-mondtam, majd megöleltem és kettéváltunk. 

Bementem, majd a lifttel fel. Amikor kinyitódott, alig tettem két métert egy rakat tojás hullott a fejemre. Teljesen lesokkoltam.
-HAYDENN!!!!-ordítottam.

Tisztára idegesen mentem Tulisa irodájába.
-Magával meg mi történt?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.

-Maga szerint??? 

-Belefutott egy tojásos kocsiba?

-Nem! A liftből kiszállva alig tettem 2 métert és ez landolt a fejemen! Merre van Hayden?

-Lent az úszómedencénél.

-Tökéletes!

Hátat fordítottam Tulisa-nak, majd kimentem. A lift felé igyekeztem, majd beszálltam és lementem az úszómedencéhez. Az úszómedencéhez érve Hayden épp úszta a köröket. Felvettem egy labdát és fejbe dobtam vele. Erre a feje azonnal kiemelkedett és teljesen rám meredt. A medence mellé mentem, mire odaúszott elém. 

-Veled meg mi történt?-kérdezte vigyorogva.

-Tudod te azt te magadat is megjátszó lotyó!

-Na jó! Valóban az én művem, de nem számítottam arra, hogy ennyire tojásos leszel.-mondta, majd elkezdett röhögni.

-Ha valaha is kijössz abból a vízből én kinyírlak!
Hayden kimászott a vízből és megállt velem szemben. Gúnyos mosoly ült az arcán. Igyekeztem nem félénk arcot mutatni, mert be kell valljam egy kicsikét megijedtem.
-Hát itt vannak!-hallottunk egy hangot.
Az uszoda bejáratánál Tulisa és Hayden menedzsere állt. 
-Mit csinálnak itt?-kérdezte Tulisa, majd közelebb jöttek.
-Semmit. Épp indulni akartam.-mondtam, majd indultam volna, ha Hayden nem szólalna meg.
-Haylie épp le akarta szedni magáról és szóltam, hogy segítenék neki. Szóval Haylie...
Megfogta a kezem, majd egyszerűen berántott a medencébe.
-Te teljesen megőrültél?-kérdeztem, amikor már feljöttem a víz alól.
-Legalább nem tojásos a hajad.-röhögött.
-Idióta!-mondtam, majd kimásztam a medencéből.
Ahogy voltam, se szó, se beszéd nélkül otthagytam mindenkit, majd felmentem az asztalomhoz. Az öltözőszekrényembe még jó, hogy tettem tiszta ruhát, különben most hoppon maradnék. A magammal hozott hajszárítóval az öltözőben szárazra varázsoltam a hajam, majd átöltöztem ebbe:

Lehet, hogy ünnepi és talán épp randira vagy koktélpartira való, de én imádom ezt a ruhát és nem érdekel ki mit mond róla. Az asztalom egyik fiókjában kutakodtam, de valahogy nem találtam meg azt, amit kerestem. Hayden klippjének ruhaterveit kellene megtalálnom és felvinnem a menedzserének, de egyszerűen nem találtam meg sehol. Lehet, hogy otthon hagytam? De nem lehjet, mert felhívtam Stephanie-t és megkértem, hogy forgassa fel az egész házat, de ő se találta meg. Már majdnem kipakoltam az asztalomat, amikor hirtelen Olly jelent meg az asztal túlsó végén a kezében egy mappával.
-Ezt keresed?-kérdezte.
-Igen. Hol találtad meg?
-Reggel ott hagytad és gondoltam kellene.
-De este nem is aludtál nálam.-tettem csípőre a kezem.
-Na jó! Stephanie adta oda!-vallotta be.
-Te el fogod rontani a tesóimat.
-Szerintem téged is elrontalak.-vigyorgott.
-Azt te csak hiszed. Rafináltabb vagyok én annál.
-Ja, amúgy Phil mondta, hogy beszélni akar veled.
-Hol futottál te össze Phil-lel?
-A városban idefele jövet. Megkért, hogy ezt adjam neked.-mondta, majd átnyújtott egy cetlit egy telefonszámmal.
-Ez mi?
-Azt mondta, hogy hívd fel, ha ráérsz.
-Értem. Köszi.-mosolyogtam.
-Akkor szia!-intett, majd elment.
Leültem a székre és egy ideig némán néztem a telefonszámot. Amikor már meguntam, felkaptam a telefont és felhívtam a számot.
-Haló!-szóltak bele a túlsó oldalon.
-Jó napot! Haylie Scott vagyok és Phil Lewis kért meg, hogy hívjam fel önt.
-Maga a sylist?-kérdezte a női hang.
-Igen.
-Értem. Én Phil menyasszonya vagyok, Amy és még nincs ruhám az esküvőre, ezért Phil megadta a számomat magának, miszerint ön segíthet nekem.
-Hát..Remélem.
-Mikor érne rá?
-Akár már most is.
-Rendben. Mi lenne, ha találkoznánk a Beautiful esküvői szalon előtt fél óra múlva?
-Tökéletes! Benne vagyok.
-Rendben! Viszlát Haylie!
-Viszlát!-mondtam, majd letettem.
Felvettem a kistáskámat és a mappát, majd felmentem Tulisa-hoz. 
-Itt vannak a klipp ruhatervei, ha érdekli. Nekem most el kell mennem.
-Haylie várjon!-szólt utánam, mire megfordultam.
-Mit akar?
-Most akkor elvállalja a klippet?
-Mondja meg maga.-mondtam, majd kisétáltam.
Elmentem a Beautiful esküvői szalon elé, és vártam. Egyszer csak egy nő jött oda elém és megszólított:
-Haylie?
-Igen, én vagyok!-mosolyogtam.
-Üdv! Amy vagyok! Velem beszélt telefonon.
-Igen, emlékszem.
-Értem. Mehetünk?-kérdezte, mire bólogattam.
Bementünk. Amy rám bízta a válogatást, de azért nagyjából az ízlését is meg kellett ismernem. Egész szép ruhákat találtam neki:

De hogy a 3 közül melyik lett a tökéletes, azt nem árulom el. Az esküvőn majd úgyis mindenki látja majd. Miután végeztünk szétváltunk és hazamentem. A lábamat feltörte a cipő, szóval már mezítláb vezettem haza. Amikor beértem a házba Stephanie és Lott a nappaliban nézték a tv-t, de Chris-t nem láttam sehol.
-Hol van Chris?-kérdeztem.
-Fent a szobájában.-mondta Lott.
-Olly keresett. Azt mondta, hogy nem tudott elérni és, hogy majd hívd vissza.-mondta Stephanie.
-Oké.-mondtam, majd felmentem a szobámba.
Leültem az ágyra, majd előkerestem a telefonomat és felhívtam Olly-t.
-Szia!-szólt bele.
-Szia! Zavarlak?
-Nem, de hogy! Valami baj van?
-Nem, csak Stephanie mondta, hogy kerestél.
-Ja igen! Azt akartam megkérdezni, hogy holnap este nem lenne-e kedved eljönni velem erre-arra estefelé.
-Estefelé? -kérdeztem.
-Igen.
-Te randizni akarsz?
-Talán még az is kijöhet belőle.-nevetett.
-Akkor nagyon szívesen!
-Oksa. Akkor holnap.
-Rendben.
-De ma este számíts rám.-röhögött.
-Oké.-mosolyogtam.
Már irtóra várom a holnap estefelét :). Remélem jó lesz :)

10. fejezet

Riválisok

/Haylie szemszöge/

Reggel a telefonom ébresztett fel. Kábán megkerestem, majd felvettem.

-Haló!-szóltam bele.

-Haylie, segítség kellene!-szólt a vonal túlsó végéről a kétségbeesett Perrie hangja.

-Mégis mi?

-Gyere be, most!

-Jól van!

-SIESS!-mondta, majd letette.

Összeszedtem magam, majd visszanéztem a nappaliba. mindenki aludt, ott ahol tegnap összeesett. Felmentem a szobámba, amjd gyorsan kerestem valami ruhát:

Óvatosan kiosontam a házból, majd beültem a kocsiba és bementem a stúdióba. Először az asztalomhoz mentem a mappáért, majd csak utána a lányokhoz. Benyitottam az ajtón, ahol már Tulisa is ott volt. Átnyújtottam neki a mappát.

-Meg is van?-nézett rám kérdő tekintettel.

-Igen.-bólintottam. 

-Nagyszerű! Mivel ezzel meg is van, adok magának egy másik feladatot, amivel minden bizonnyal meg fog bírkózni.

-Ezt hogy érti?

-Egy híres énekesnő itt Londonban fogja forgatni következő klippjét és a stylistja épp szülési szabadságon van. Ezért a főnökség magát jelölte ki erre a feladatra.

-Mégis ki ez a sztár?-kérdeztem.

-Ő.-mutatott az ajtóra.

Odanéztem. Az ajtó kinyílt és belépett rajta az a lány, akit reméltem, hogy soha többé nem látok.

-Haylie Scott?-kérdezte, mikor meglátott.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Nem is örülsz, hogy látsz?-kérdezte egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Bevallom őszintén, hogy te voltál az utolsó, akire számítottam.
-Ismeritek egymást?-kérdezte Perrie.
-Sajnos igen.-mondta Hayden.
A titokzatos idegen ugyanis az én gyerekkorom megkeserítője, Hayden Panetierre volt:

-Nos, akkor a közös munka bizonyára egész jó lesz!-mondta Tulisa.
-Közös munka? Vele? Felejtse el!-mondtam, majd kimentem 
Épp a lift felé, amikor összefutottam Olly-val.
-Minden oké?-kérdezte.
-Nem! Várj! A tesóim hol vannak?
-Otthon alszanak. De veled mi történt?
-Ezt nem itt akarom megmondani.
-Gyere, mutatok valamit.
Beszálltunk a liftbe, majd a legfelső emeletre mentünk. Az emeleten lévő lift mellett bementünk egy ajtón, aminek a túloldalán lépcső volt. A lépcsősor tetején egy újabb ajtó volt látható. Az ajtó kinyílt és egy fantasztikus londoni panorámát vélt a szemem felfedezni. A stúdió tetején voltunk. A szél enyhén fújt, de még így is összekócolta a hajamat.
-Mit keressünk itt?-néztem rá.
-Ez itt egy nyugis hely, ahol nyugodtan regélhetsz nekem.-mosolygott.
-Tulisa azt akarja, hogy a gyerekkori riválisommal dolgozzak együtt.
-És ki a gyerekkori riválisod?
-Hayden Panetierre.
-Komolyan?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Miért olyan nehéz ezt elhinni?
-Nem tudom.
-A lényeg, hogy nem akarok Hayden-nel dolgozni!
-Biztos vagy benne? 
-Ti mit csináltok itt?-hallottam egy hangot.
Megfordultam. Perrie volt.
-Relaxálunk?-nézett rá kérdően Olly.-Amúgy is honnan tudtad, hogy itt leszünk?
-Ismerlek, és ahol vagy te, ott van Haylie is.-vigyorgott Perrie.
-Azért ez nem igaz.-mosolyogtam.
-Tulisa téged keres.-mondta.
-Keressen. Meghalok, ha leugrok innen?-néztem Olly-ra.
-Öngyilkos akarsz lenni?-húzott hátra Perrie.
-Ha Hayden nem egy el, akkor igen.
-Praktikus megoldás.-vonta meg a vállát Olly.
-Azért ne akard visszatartani!-szólt rá Perrie.
Olly rám nézett én pedig rá. Bólintott egyet.
-Perrie mondanunk kell valamit.-kezdtem el. 
-Hallgatlak.-mondta Perrie.
-Egy kicsit nehézkes lesz.-kezdtem el.
-Mi együtt vagyunk.-mondta Olly.
-Akkor mégsem lesz nehézkes.-vontam meg a vállam.
-Komolyan?-kérdezte mperrie mosolyogva.
-Igen, de nem mondhatod el senkinek!-mondta Olly.
-Ígérem! De bakter annyira örülök nektek.-mondta mosolyogva.-Nagy ölelés!-mondta.
Tehát csináltunk egy csoportos ölelést. Szerintem mindkettőnk részéről jó döntés volt, hogy elmondtuk Perrie-nek.
-A tesóid tudják?-kérdezte.
-Még jó, hogy tudják.-mosolyogtam.- Lott "szexi énekes pasinak" nevezte Olly-t.
-Az tök cuki.-mondta kicsit olvadozva.
-Komolyan?-kérdezte Olly egy kissé fintori pofit vágva.-Mondjuk ez nem meglepő, mert tudtam, hogy szexi vagyok!-húzta ki magát.
-Egód van azt látom.-mondta Perrie vigyorogva.-Na elvállalod?-nézett újra rám.
-Igen, elvállalja.-mondta helyettem Olly.-Mert ugye elvállalod?
-Miért csináljátok ezt velem?-néztem rájuk.
Nem akartam visszamenni, de Olly és Perrie hajthatatlan volt. Visszamentünk a többiekhez. 
-Mi van? Nem fogadtak be a diliházba?-nézett rám Hayden, mikor beértem.
-Lecsaplak, ha nem fejezed be!-mondtam neki, egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Miért jöttél vissza?-kérdezte.
-Hogy elmondjam, hogy elvállalom az idióta videoklippedben azt, hogy valami normálisat csináljak veled.
-Ez fantasztikus!-mondta Tulisa.-Akkor holnap reggel 10-kor találkozunk a Londoni Raktárépületben. Mindenki pontos legyen, vagy nem lesz klipp!-mondta, majd kiviharzott. 
-Ezt még megbánod Scott!-mondta Hayden.
-Azt csak hiszed Panetirre!-mondtam, majd kimentem.
-Ez mire volt jó?-jöttek ki utánam a csajok és a pasim.
-Hidd el tudom, hogy mit csinálok. 
-És mit csinálsz?-kérdezte Perrie.
-Elérem, hogy ez a pár nap legyen Hayden számára a pokol, mert ki fogom készíteni.

9. fejezet

Sziasztok sütikéim! :)

Itt a kövi rész :) Remélem elnyeri a tetszéseteket és kapok pár komit :)

Jó olvasást! :)

Pusszancs: Lisy :)
UI: A "Részek" menüpont alatt kitettem a részeket, így ha valaki akarja nem kell lapozgatni, hanem előröl tudja olvasni :) + egy meglepi is van ott, amit remélem már észrevettetek :)

Minyon láz :D

/Haylie szemszöge/

Másnap reggel annyira fáradtan keltem, hogy azt hittem képtelen vagyok bemenni. Az órám fél 10-et mutatott. Te jó ég! 10-re ott kell lennem, különben a zsémbes néni kinyír! Gyorsan bekopogtam a tesóim szobájába és utasítottam őket, hogy 10 perc múlva a nappaliban legyenek. Én is gyorsan felöltöztem:

Stephanie ezt vette fel:

Lott ezt:

Chris pedig ezt:

Gyorsan beszálltunk a kocsiba és a stúdió felé vettük az irányt. A fotózás az egyik alaksori nagyteremben lesz. Leparkoltam a kocsit az épület melletti parkolóban. Besiettünk az épületbe, majd lementünk az alaksorba. Megkerestük a csajok öltözőjét, majd bementünk. A lányok már ott voltak.
-Késtem,-kérdeztem, mikor beértünk.
-9 óra 59 perc.-mondta Jesy.
-Komolyan?-nézett rá Lott.
-LITTLE MIX!-ordította Stephanie, majd a csajok nyakába ugrott.
Ebben a pillanatban Tulisa lépett be az ajtón.
-Látom nem késett! De mégis mi folyik itt? -nézett rám.- Öltöztetés és nyomás fotózkodni!-mondta, majd kiment.
Gyorsan kerestem valami ruhát a csajoknak, előtte pedig leimádtam a húgomat róluk. Olyan ruhákat próbáltam keresni, ami nagyjából tükrözi a személyiségüket és ami még a menedzsernek is bejön. Valami ilyesmi volt:

A fotózás elkezdődött. A tesóim végig nézték őket és nagy szerencsémre kussban voltak, ami számomra a legjobb hír. A fotózás irtó jól sikerült, a lemezborító, pedig csodás lett:

Amikor végeztünk a lányokat elrabolta a menedzser, mi pedig elmentünk. De nem haza, hanem a ruhás részlegre. 
-Mit keresünk mi itt? Nem úgy volt, hogy moziba megyünk?-kérdezte Chris.
-De igen, csak van itt egy kis elintéznivalóm.-feleltem.
-És mi mit csináljunk itt addig?-kérdezte Lott.
-Mászkáljatok, beszélgessetek, csak ne zajongjatok, mert engem ki tesznek innen, vili?-néztem rájuk.
A cuccukat letették az asztalom melletti székre. Itt a ruhás részlegen ugyanis minden stylist kap egy kis részleget, ami ilyen irodához hasonlít. Még nem volt időm berendezni, mivel összvissz most járok itt először mióta felvettek. A ruhák közt kezdtem matatni, ami általában a legújabb divatot követte, habár én ezt kötve hiszem. Olyan volt itt, mint a '70-es évek diszkóiban, vagy akár az '50-es évek rock and roll korszaka is lehetett volna. A tesóim nem zavartak, vagyis volt időm sokáig egyedül maradni.
-Haylie!-hallottam Charlotte hangját.
Le kéne kopognom a dolgokat!!!
-Igen?-néztem rá, mikor közelebb jött.
-Képzeld Olly mondta, hogy elvisz minket a moziba. Elmehetünk?
-Oké!-vontam meg a vállam.
Lott elrohant én pedig újra egyedül maradtam. Üzenetet írtam Olly-nak,a mi tömör volt és lényegre törő:

Én annyira szeretlek! <3 puszi: Haylie

Tudtam, hogy Olly bevállalna egy alkalmat, de hogy kettőt! Ezt azért nem néztem volna ki belőle. Ti igen?

~*~

Este fél 9-kor végeztem a ruhákkal, de szerencsére megvannak. Az asztalomra tettem őket és gondoltam, hogy majd csak holnap viszem át Tulisa-nak. Hazamentem taxival. Gondoltam, hogy Olly már hazavitte a srácokat, szóval nem volt okom aggódni. Amikor benyitottam a házba, azt hittem a bolondokhoz kerültem. A tesóim és a pasim röhögtek a kanapén megállás nélkül. 
-Veletek mi történt?-kérdeztem.
-Bí dóó, bí dóó, bí dóó!-mondta Lott egymás után.

-Te hova vitted őket?-kérdeztem Olly-tól, aki annyira röhögött, hogy azt hittem be fog pisilni.-Te jó ég!
-HAYLIE!!!-ordibált Chris.
-Mi az?-néztem rá.-És ne bí dóó-z itt nekem!
-Elmehetek aludni?
-Igen.
-De előtte kapunk jó éjt puszit?-kérdezte Stephanie, majd puszilkodásra csücsörített:

-Hány évesnek képzeled magad?-kérdeztem.
-6?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Kb. Na gyertek, kaptok jó éjt puszit!
Mindhárman körén sereglettek. Kaptak puszit, majd felmentek. Olly végre abbahagyta a röhögést. Leültem mellé a kanapéra.
-Mégis milyen filmre vitted őket?
-Gru 2.-mondta.
-Te szentséges atyám!-fogtam a fejem.
-Akkor én is kapok jó éjt kapok?-kérdezte boci szemekkel és közelebb hajolt.
-Ne is álmodj róla!-toltam el a fejét.
-Azért tök jól szórakoztak.
-Elkaptatok valami vírust?
-Igen, a minyon lázat. és képzeld mellékhatásai is vannak!
-Vajon mi lehet?-kérdeztem és igyekeztem "nem tudom" arcot váni.
-Bí dóó, bí dóó, bí dóó!-kezdte el, de befogtam a száját.
-Csendben maradsz?-kérdeztem, mire bólogatott.
Levettem a kezem a szájáról, mire tátogni kezdte a bí dóó-t. 
-Ez egy alternatív univerzum. Érzem, ahogy elpárolog az IQ-m.-mondtam, majd egy párnába temettem a fejem.
-Szeretsz?-kérdezte egy kis idő után.
-Erre csak egy válaszom lehet.-mondtam, miután kiemeltem a fejem a párnából.
-Mégis mi?-kérdezte.
-Párnát az arcodba!-mondtam, majd arcba vágtam a párnával.
-Szóval így állunk? Rendben, de ne felejtsd el, hogy te kezdted.
-Mit?-kérdeztem, mire kaptam egy párnát a képembe.
-PÁRNACSATA!-ordította Lott az ajtóban.
Chris és Stephanie is velük voltak. Szóval párna csatáztunk. Azért egész jó volt. A "minyon lázat" pedig igyekszem mihamarabb kiverni a fejemből. 

8. fejezet

Hali olvasók!

Egy újabb résszel jelentkezem :) Remélem tetszeni fog :)

puszi: Lisyke :)

Beköltözés, pici szerelmem

/Haylie szemszöge/
6 nap távlatából mondhatni, hogy minden kacifántosabb, mint volt. A New York-i lakásunk tele van dobozokkal. Doboz doboz hátán. nem is tudtam, hogy a tesóimnak ennyi cuccuk van. Alig fértem el. Igen, most költöznek hozzám Londonba. A gép hamarosan indul vissza, mindenki kész van, csak a szállítást intéző faszikám nincs még itt. A srácok tűkön ülnek és én is. Hamarosan érkezik az új menedzser és nem vagyok biztos benne, hogy időben odaérek, ha ilyen csigatempóban haladunk. Hamarosan megjött a hapsikám is. Aláírtam a papírokat, majd ők feltették a cuccokat a kamionra, amik majd csak holnap érnek London-ba. A kocsit is majd akkor hozzák. Így igaz. Anyuék kocsija is hozzám kerül, ezért megkímélem Olly-t egy felesleges költekezéstől. Egy taxival mentünk a reptérre. Felszálltunk a repülőre és úton voltunk London-ba. Egy újabb 6 órás út, amit ki kell bírnom. 
-Haylie, milyen London?-kérdezte Lott.
-Fantasztikus!-magyaráztam meg egyetlen egy szóval.
-Ott van Starbucks?-kérdezte Stephanie.
-Igen van.-mosolyogtam.
-És Mc'Donalds? Meg Burger King? És vidámpark? Mozi?-tette fel a kérdéseket egymás után Chris.
-Minden van ott, nyugi.-mosolyogtam.
-Helyes londoni pasik is?-kérdezett újra Stephanie.
-Biztos.-vontam meg a vállam.
-Én nem akarok új suliba menni!-nyavalygott Charlotte.
-Én sem!-csatlakozott Chris.
-De miért nem?-kérdezte tőlük elképedve.
-Mert nincsenek ott a barátaim.-mondta Chris egy kissé szomorkásan.
-Nyugi. Itt is rengeteg barátod lesz.-simogattam meg a fejét, mire megölelt.

~*~*~

Nagy nehezen leszállt a gép. Épp a reptéren vártuk a csomagokat, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Téged nem lehet elérni? merre vagy?-hallottam Olly hangját.
-Neked is szia!-mondtam.-Amúgy a reptéren vagyok és ha nem tudnád szívem a repülőn ki kell kapcsolni a telefonokat.
-Most a reptéren vagy?
-Igen. Várom a csomagokat.
-Rendben. Ne mozdulj!-mondta, majd letette.
Mi van? Miért ne mozduljak?
-Ki volt az?-kérdezte Chris.
-A szexi énekes pasid?-kérdezte Lott.
-Igen, ő. Most boldog vagy?-néztem rá.
-Igen.-vigyorgott.
-Mit mondott?-csatlakozott bele már Stephanie is a beszélgetésbe.
-Azt, hogy ne mozduljak. Szó szerint.
-Haylie!-hallottam ahogy valaki a nevemet ordítozza.
Körbenéztünk mind a négyen, de egyszerűen nem láttunk senkit. Közben a csomagok is megérkeztek. Még mindig azt a személyt kerestem, aki a nevemet ordítozta. Egy pillanatra azt hittem, hogy képzelődöm, de aztán megjelent ő. Ne is kérdezzétek, hogy ki volt, mert szerintem úgyis tudjátok :).
-Te mit keresel itt?-kérdeztem, mikor közelebb jött.
-Szia neked is! Amúgy te mióta szívemezel engem?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Foggalmam sincs! Amúgy ők a tesóim, Lott, Chris és Stephanie. Őt pedig gondolom nem kell bemutatnom.-mutattam Olly-ra.
-Elveszel?-kérdezte Stephanie kutyaszemekkel.
-Majd egyszer.-mondta Olly.-Amúgy van egy kis probléma.-nézett rám.
-Mégis mi?-lepődtem meg.
-Ma jön az új menedzser.
-Mi? Nem úgy volt, hogy csak 1 hét múlva jön?
-Mindenki úgy tudta, de a főnökség meggondolta magát.
-Mikor ér ide?
-Már ott van. 15 perc múlva megy a lányokhoz.
-Akkor miért állunk még itt?-néztem a többiekre.
Gyorsan kirohantunk a kocsihoz, a csomagok szó szerint bedobtuk a csomagtartóba, majd beültünk és Olly eszét vesztetten vezetett. Amint megállt a stúdió előtt én már szálltam is ki, de előtte megbíztam valamivel:
-Ugye elleszel velük.
-Megoldom.-mosolygott.
-Oké. Nektek meg nyugi van, értem?-néztem a tesóimra, mire bólogattak.
Berohantam az épületbe. Egyszerűen nem volt türelmem a lifttel menni, ezért a lépcsőn szaladtam fel. Mire felértem már azt hittem kiköpöm a tüdőmet. Siettem be a csajok szobájába, ahol nagy szerencsétlenségemre már ott volt az új menedzser is.
-Jó napot!-köszöntem.
-Maga lenne Haylie Scott?-nézett végig rajtam szúrós szemekkel.
-Igen.
-Tudja mennyit késett?
-Nem, de ha jól sejtem mindjárt el fogja mondani.
-Maga szórakozik velem?
-Dehogy! Eszem ágában sincs.-mentegetőztem.
-Épp az előbb mondtam a lányoknak, hogy 1 hét múlva koncertet adnak a London-i arénában. Addigra kérem, hogy tegye le az asztalomra a fellépő ruhák összeállítását. Pontosan csütörtökre. És ne felejtse el, hogy holnap a lemez borítói fotózás lesz pontban 10-kor. 
-Rendben.-bólogattam.
-Akkor én ennyi is voltam.-mondta, majd kiment.
-Annyira örülünk, hogy visszajöttél!-mondta Perrie, majd megölelt.
-Ez a nő maga a megtestesült gonoszság.-mondta Leigh.
-Hogy vagy?-nézett rám Jade.
-Megvagyok.-mosolyogtam.
-Te ne hazudj itt nekem!-mondta Jesy.
-Oké, nem vagyok meg.-adtam meg magam.- A szüleim meghaltak, a tesóim ideköltöztek és perpillanat Olly-t boldogítják. Fogalmam sincs arról, hogy adok le fellépőruha terveket csütörtökig, közbe pedig a tesóimmal is tudjak lenni. Annyira reménytelen a helyzetem.
-Ezért vagyunk mi itt. Akármi van, tudnod kell, hogy bennünk megbízhatsz.-mondta Jesy.
-Köszi!-mosolyogtam.
Hamarosan megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia babus! Mikor végzel?-hallottam Olly kétségbeesett hangját.
-Miért? Valami baj van?
-Ja nem, semmi! Csak a tesóid szétszedik a házat.
-Azonnal indulok.
-SIESS!
-Oké! Szia!-mondtam, majd letettem.
-Kitalálom. A tesóid kikészítik Olly-t?-nézett rám Jade.
-Ezt honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Minden hétvégén össze voltam zárva az unokatesóimmal, akik kikészítettek engem is, meg a nagyszüleimet is.
-Akkor érthető.-bólogattam.
-Neked nem úton kéne lenned?-nézett rám Jesy.
-Ó, bassza meg!-kaptam a fejemhez.-Akkor majd holnap.-intettem.
Amilyen hamar csak tudtam siettem is haza, mert nem akartam, hogy a tesóim végleg az őrületbe kergessék a cuki szépfiúmat.

~*~*~

Benyitottam a házba. A folyosón szanaszét hevertek a párnák, a ruhák. Az egész előtér olyan volt, mintha a gettóban lettem volna. Óvatosan beljebb mentem. A nappali az volt csak a kész katasztrófa. Mit csináltak ezek itt? Felakartam menni az emeletre, de hirtelen Olly jött le róla, csakhogy nem egyedül. Rajta csimpaszkodott Chris és Lott.
-Szia!-mondta Olly.
-Ez itt mi?-néztem rájuk.
-Csak játszunk.-mondta Lott.
-Akkor szálljatok le róla, kérlek!-mondtam, mire a tesóim lemásztak Olly-ról.- Stephanie Hol van?
-Az előbb még itt volt.-mondta Lott.
-Itt vagyok!-jött le az emeletről Stephanie.
-Amúgy milyen az új menedzser?-kérdezte Olly.
-Borzalmas.-mondtam, majd leültem a kanapéra.
-Akkor azzal is meggyűlhet a bajod.-mondta Stephanie.
-Haylie, holnap elmegyünk moziba?-kérdezte Chris.
-Holnap lemezborító fotózás lesz, de után ígérem elviszlek.-mondtam.
-Little Mix koncertjegyet nem tudsz szerezni?-kérdezte Lott.
Összenéztünk Olly-val.
-Nem, de tudok egy sokkal jobbat.-mondtam egy sejtelmes mosoly kíséretében.
-Mégis mit?-nézett rám Lott.
-Holnap mind bejöttök velem dolgozni.-mondtam.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!-mondták a tesóim lehangolóan.
-Most mi van? Tök jó lesz!-mondtam.
Hirtelen csöngettek. Felemeltem a hátsómat a kanapéról, majd kinyitottam az ajtót. A kamionos pasi volt, aki rendezte a csomagokat.
-Haylie Scott?-kérdezte.
-igen.-mondtam.
-megjöttek a csomagok.-mondta.
-De nem úgy volt, hogy csak holnap jönnek meg?-kérdeztem.
-Elméletileg úgy lett volna, de sikerült feltennünk egy másik teherszállító gépre, ami előbb idehozta.
-Értem.
-Akkor ha ezt aláírná, már el is kezdhetnénk kipakolni a csomagokat.
Aláírtam a szállítási papírokat, meg az ahhoz hasonlókat a pasi pedig egy másik pasival elkezdte behozni a kupis lakásba a dobozokat. Bő 2 óra alatt mindent behoztak a házba és minden újra tele lett dobozokkal.
-na, akkor nekikezdünk?-nézett ránk Olly.
-Te is pakolgatni akarsz?-kérdeztem.
-Miért ne?
-Akkor pakoljunk már!-mondta Lott.
Elkezdtük kipakolni a csomagokat. Ahhoz képest, hogy délelőtt 11-kor kezdtük el, csak este 9-kor lettünk kész vele. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a srácok szobáját is berendeztük.

Lotté:

Stephanié:

Chrisé:

-Kész van!-mondtam.

-Azért egész jó lett.-mondta Lott.

-Elmehetünk aludni?-kérdezte Stephanie.

-Menjetek csak.-mondtam.

Erre a tesóim mind felhúztam az emeletre.

-Köszi, hogy segítettél.-mondtam Olly-nak.

-Ez csak természetes.-mondta mosolyogva.-Húzós lesz a holnap?

-Inkább nem mondok semmit.

-Szerintem is jobban teszed.

-Ezt meg, hogy értsem?-tettem csípőre a kezem.

-Én nem mondtam semmit!-mentegetőzött.

-Persze, én is ezt mondanám.

Közelebb jött hozzám, majd megfogta a derekamat és megcsókolt.

-Te azt hiszed, hogy ez mindenre jó?-kérdeztem.

-Reménykedtem benne.

-Azt jól teszed.-mondtam, majd megöleltem.-Szeretlek!
-Én is, pici szerelmem!-mondta.
-Ez hogy jött ide?-kérdeztem.
-Hát ha te szívemezel, akkor én pici szerelmemezek.-mondta mosolyogva.
Ezen csak én is mosolyogni tudtam.