8. fejezet

Hali olvasók!

Egy újabb résszel jelentkezem :) Remélem tetszeni fog :)

puszi: Lisyke :)

Beköltözés, pici szerelmem

/Haylie szemszöge/
6 nap távlatából mondhatni, hogy minden kacifántosabb, mint volt. A New York-i lakásunk tele van dobozokkal. Doboz doboz hátán. nem is tudtam, hogy a tesóimnak ennyi cuccuk van. Alig fértem el. Igen, most költöznek hozzám Londonba. A gép hamarosan indul vissza, mindenki kész van, csak a szállítást intéző faszikám nincs még itt. A srácok tűkön ülnek és én is. Hamarosan érkezik az új menedzser és nem vagyok biztos benne, hogy időben odaérek, ha ilyen csigatempóban haladunk. Hamarosan megjött a hapsikám is. Aláírtam a papírokat, majd ők feltették a cuccokat a kamionra, amik majd csak holnap érnek London-ba. A kocsit is majd akkor hozzák. Így igaz. Anyuék kocsija is hozzám kerül, ezért megkímélem Olly-t egy felesleges költekezéstől. Egy taxival mentünk a reptérre. Felszálltunk a repülőre és úton voltunk London-ba. Egy újabb 6 órás út, amit ki kell bírnom. 
-Haylie, milyen London?-kérdezte Lott.
-Fantasztikus!-magyaráztam meg egyetlen egy szóval.
-Ott van Starbucks?-kérdezte Stephanie.
-Igen van.-mosolyogtam.
-És Mc'Donalds? Meg Burger King? És vidámpark? Mozi?-tette fel a kérdéseket egymás után Chris.
-Minden van ott, nyugi.-mosolyogtam.
-Helyes londoni pasik is?-kérdezett újra Stephanie.
-Biztos.-vontam meg a vállam.
-Én nem akarok új suliba menni!-nyavalygott Charlotte.
-Én sem!-csatlakozott Chris.
-De miért nem?-kérdezte tőlük elképedve.
-Mert nincsenek ott a barátaim.-mondta Chris egy kissé szomorkásan.
-Nyugi. Itt is rengeteg barátod lesz.-simogattam meg a fejét, mire megölelt.

~*~*~

Nagy nehezen leszállt a gép. Épp a reptéren vártuk a csomagokat, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Téged nem lehet elérni? merre vagy?-hallottam Olly hangját.
-Neked is szia!-mondtam.-Amúgy a reptéren vagyok és ha nem tudnád szívem a repülőn ki kell kapcsolni a telefonokat.
-Most a reptéren vagy?
-Igen. Várom a csomagokat.
-Rendben. Ne mozdulj!-mondta, majd letette.
Mi van? Miért ne mozduljak?
-Ki volt az?-kérdezte Chris.
-A szexi énekes pasid?-kérdezte Lott.
-Igen, ő. Most boldog vagy?-néztem rá.
-Igen.-vigyorgott.
-Mit mondott?-csatlakozott bele már Stephanie is a beszélgetésbe.
-Azt, hogy ne mozduljak. Szó szerint.
-Haylie!-hallottam ahogy valaki a nevemet ordítozza.
Körbenéztünk mind a négyen, de egyszerűen nem láttunk senkit. Közben a csomagok is megérkeztek. Még mindig azt a személyt kerestem, aki a nevemet ordítozta. Egy pillanatra azt hittem, hogy képzelődöm, de aztán megjelent ő. Ne is kérdezzétek, hogy ki volt, mert szerintem úgyis tudjátok :).
-Te mit keresel itt?-kérdeztem, mikor közelebb jött.
-Szia neked is! Amúgy te mióta szívemezel engem?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Foggalmam sincs! Amúgy ők a tesóim, Lott, Chris és Stephanie. Őt pedig gondolom nem kell bemutatnom.-mutattam Olly-ra.
-Elveszel?-kérdezte Stephanie kutyaszemekkel.
-Majd egyszer.-mondta Olly.-Amúgy van egy kis probléma.-nézett rám.
-Mégis mi?-lepődtem meg.
-Ma jön az új menedzser.
-Mi? Nem úgy volt, hogy csak 1 hét múlva jön?
-Mindenki úgy tudta, de a főnökség meggondolta magát.
-Mikor ér ide?
-Már ott van. 15 perc múlva megy a lányokhoz.
-Akkor miért állunk még itt?-néztem a többiekre.
Gyorsan kirohantunk a kocsihoz, a csomagok szó szerint bedobtuk a csomagtartóba, majd beültünk és Olly eszét vesztetten vezetett. Amint megállt a stúdió előtt én már szálltam is ki, de előtte megbíztam valamivel:
-Ugye elleszel velük.
-Megoldom.-mosolygott.
-Oké. Nektek meg nyugi van, értem?-néztem a tesóimra, mire bólogattak.
Berohantam az épületbe. Egyszerűen nem volt türelmem a lifttel menni, ezért a lépcsőn szaladtam fel. Mire felértem már azt hittem kiköpöm a tüdőmet. Siettem be a csajok szobájába, ahol nagy szerencsétlenségemre már ott volt az új menedzser is.
-Jó napot!-köszöntem.
-Maga lenne Haylie Scott?-nézett végig rajtam szúrós szemekkel.
-Igen.
-Tudja mennyit késett?
-Nem, de ha jól sejtem mindjárt el fogja mondani.
-Maga szórakozik velem?
-Dehogy! Eszem ágában sincs.-mentegetőztem.
-Épp az előbb mondtam a lányoknak, hogy 1 hét múlva koncertet adnak a London-i arénában. Addigra kérem, hogy tegye le az asztalomra a fellépő ruhák összeállítását. Pontosan csütörtökre. És ne felejtse el, hogy holnap a lemez borítói fotózás lesz pontban 10-kor. 
-Rendben.-bólogattam.
-Akkor én ennyi is voltam.-mondta, majd kiment.
-Annyira örülünk, hogy visszajöttél!-mondta Perrie, majd megölelt.
-Ez a nő maga a megtestesült gonoszság.-mondta Leigh.
-Hogy vagy?-nézett rám Jade.
-Megvagyok.-mosolyogtam.
-Te ne hazudj itt nekem!-mondta Jesy.
-Oké, nem vagyok meg.-adtam meg magam.- A szüleim meghaltak, a tesóim ideköltöztek és perpillanat Olly-t boldogítják. Fogalmam sincs arról, hogy adok le fellépőruha terveket csütörtökig, közbe pedig a tesóimmal is tudjak lenni. Annyira reménytelen a helyzetem.
-Ezért vagyunk mi itt. Akármi van, tudnod kell, hogy bennünk megbízhatsz.-mondta Jesy.
-Köszi!-mosolyogtam.
Hamarosan megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia babus! Mikor végzel?-hallottam Olly kétségbeesett hangját.
-Miért? Valami baj van?
-Ja nem, semmi! Csak a tesóid szétszedik a házat.
-Azonnal indulok.
-SIESS!
-Oké! Szia!-mondtam, majd letettem.
-Kitalálom. A tesóid kikészítik Olly-t?-nézett rám Jade.
-Ezt honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Minden hétvégén össze voltam zárva az unokatesóimmal, akik kikészítettek engem is, meg a nagyszüleimet is.
-Akkor érthető.-bólogattam.
-Neked nem úton kéne lenned?-nézett rám Jesy.
-Ó, bassza meg!-kaptam a fejemhez.-Akkor majd holnap.-intettem.
Amilyen hamar csak tudtam siettem is haza, mert nem akartam, hogy a tesóim végleg az őrületbe kergessék a cuki szépfiúmat.

~*~*~

Benyitottam a házba. A folyosón szanaszét hevertek a párnák, a ruhák. Az egész előtér olyan volt, mintha a gettóban lettem volna. Óvatosan beljebb mentem. A nappali az volt csak a kész katasztrófa. Mit csináltak ezek itt? Felakartam menni az emeletre, de hirtelen Olly jött le róla, csakhogy nem egyedül. Rajta csimpaszkodott Chris és Lott.
-Szia!-mondta Olly.
-Ez itt mi?-néztem rájuk.
-Csak játszunk.-mondta Lott.
-Akkor szálljatok le róla, kérlek!-mondtam, mire a tesóim lemásztak Olly-ról.- Stephanie Hol van?
-Az előbb még itt volt.-mondta Lott.
-Itt vagyok!-jött le az emeletről Stephanie.
-Amúgy milyen az új menedzser?-kérdezte Olly.
-Borzalmas.-mondtam, majd leültem a kanapéra.
-Akkor azzal is meggyűlhet a bajod.-mondta Stephanie.
-Haylie, holnap elmegyünk moziba?-kérdezte Chris.
-Holnap lemezborító fotózás lesz, de után ígérem elviszlek.-mondtam.
-Little Mix koncertjegyet nem tudsz szerezni?-kérdezte Lott.
Összenéztünk Olly-val.
-Nem, de tudok egy sokkal jobbat.-mondtam egy sejtelmes mosoly kíséretében.
-Mégis mit?-nézett rám Lott.
-Holnap mind bejöttök velem dolgozni.-mondtam.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!-mondták a tesóim lehangolóan.
-Most mi van? Tök jó lesz!-mondtam.
Hirtelen csöngettek. Felemeltem a hátsómat a kanapéról, majd kinyitottam az ajtót. A kamionos pasi volt, aki rendezte a csomagokat.
-Haylie Scott?-kérdezte.
-igen.-mondtam.
-megjöttek a csomagok.-mondta.
-De nem úgy volt, hogy csak holnap jönnek meg?-kérdeztem.
-Elméletileg úgy lett volna, de sikerült feltennünk egy másik teherszállító gépre, ami előbb idehozta.
-Értem.
-Akkor ha ezt aláírná, már el is kezdhetnénk kipakolni a csomagokat.
Aláírtam a szállítási papírokat, meg az ahhoz hasonlókat a pasi pedig egy másik pasival elkezdte behozni a kupis lakásba a dobozokat. Bő 2 óra alatt mindent behoztak a házba és minden újra tele lett dobozokkal.
-na, akkor nekikezdünk?-nézett ránk Olly.
-Te is pakolgatni akarsz?-kérdeztem.
-Miért ne?
-Akkor pakoljunk már!-mondta Lott.
Elkezdtük kipakolni a csomagokat. Ahhoz képest, hogy délelőtt 11-kor kezdtük el, csak este 9-kor lettünk kész vele. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a srácok szobáját is berendeztük.

Lotté:

Stephanié:

Chrisé:

-Kész van!-mondtam.

-Azért egész jó lett.-mondta Lott.

-Elmehetünk aludni?-kérdezte Stephanie.

-Menjetek csak.-mondtam.

Erre a tesóim mind felhúztam az emeletre.

-Köszi, hogy segítettél.-mondtam Olly-nak.

-Ez csak természetes.-mondta mosolyogva.-Húzós lesz a holnap?

-Inkább nem mondok semmit.

-Szerintem is jobban teszed.

-Ezt meg, hogy értsem?-tettem csípőre a kezem.

-Én nem mondtam semmit!-mentegetőzött.

-Persze, én is ezt mondanám.

Közelebb jött hozzám, majd megfogta a derekamat és megcsókolt.

-Te azt hiszed, hogy ez mindenre jó?-kérdeztem.

-Reménykedtem benne.

-Azt jól teszed.-mondtam, majd megöleltem.-Szeretlek!
-Én is, pici szerelmem!-mondta.
-Ez hogy jött ide?-kérdeztem.
-Hát ha te szívemezel, akkor én pici szerelmemezek.-mondta mosolyogva.
Ezen csak én is mosolyogni tudtam. 

7. fejezet

Sziasztok Kedves Olvasók! :)

Sajnálom, hogy ilyen későn hozom az új részt, csak megkaptam az első kritikámat, ami egy picit kiverte nálam a biztosítékot.... A "Critisc" menüpontban ti is elolvashatjátok. Igyekeztem a résszel, de nem tudom mennyire lett jó.....

puszi: Lisyke :)

Ég veletek!

/Haylie szemszöge/

6 óra hosszú volt a repülőút. Igyekeztetem elfoglalni magam, vagy esetleg nem gondolni anyáékra, de ez lehetetlen volt. Borzalmas volt. Átgondoltam a helyzetemet. Ha anyáék végleg elmennek, akkor a tesóim az én felügyeletem alá kerülnek, mivel már felnőttnek számítok. Akaratuk ellenére is kénytelenek hozzám költözni. Nem hiszem, hogy képes lennék ügyelni a tesóimra, közben pedig a munkámra is koncentrálni. A kettő együtt számomra lehetetlen.
A gép nagy nehezen leszállt. Mint a hülye rohantam le, majd a csomagjaimat kerestem. Nagy nehezen megérkeztek, amikkel már siettem is kifelé taxit vadászni. Hamar sikerült taxit találnom, ami egyenesen a kórházhoz repített. Kitett a kórház előtt, majd bementem.  Mint az eszét vesztett rohantam a nővérpulthoz, ahol meg is mondták, hogy hol vannak anyáék. Felsiettem az emeletre, ahol észre is vettem Lott-ot és Chris-t.
-Haylie!-ugrottak a nyakamba.
-Sziasztok!-mondtam.-Hol van Stephanie és anyáék?
-Stephanie épp az orvossal dumál, de már legalább negyed órája.-magyarázta Lott.-Anya amúgy megvan, de apa...-itt elcsuklott a hangja.
-Mi....Mi van apával?-kérdeztem kissé ijedten.
-Apa...-kezdte, de már szinte a könnyeivel küszködött.
-Apa az este meghalt.-mondta Chris.
-Komolyan?-kérdeztem és éreztem, hogy kezd eltörni a mécses.
A srácok csak bólogattak. Ehhez nem tudtam mit hozzáfűzni. Apa elment és hamarosan anya is el fog. A könnyeimet törölgettem, de nem jutottam sokra. Egyszerűen nem hiszem el, hogy elkéstem. Nem fogtam fel, hogy apa elment. Stephanie is közelebb jött.
-Szia Haylie!-ölelt meg.
-Szia! Hol van anya? Beszélnem kell vele.-mondtam.
-Gyere, elviszlek hozzá.-mondta, majd elindultunk.
Végigmentünk a folyosón, majd Stephanie bevezetett egy szobába, ahol anya feküdt.
-Én itt is hagylak titeket, mert a srácokra ügyelni kell.-mondta, majd kiment.
Nem tudtam mit tenni, csak odafutottam anyához és jó szorosan átöleltem.
-Semmi baj, kincsem!-simogatta a hajam és közben próbált nyugtatni.
-Anya...én....-kezdtem, de egyszerűen nem bírtam a könnyeimet visszatartani.
-Hidd el, hogy én sem így terveztem. De ezek szerint elért hozzád a levelem.
Leültem az ágy melletti székre.
-Igen, el.-próbáltam mosolyogni egy kicsit.
-Aztán mesélj valamit.
-Mit mondhatnék?
-Mesélj a munkádról. Miután Lott elvitte a postára utána láttam a tv-ben, hogy te lettél a Little Mix stylist-ja.
-Igen, tényleg én.
-Jaj kicsem, el sem tudod képzelni, hogy mennyire büszke vagyok rád. Hiszen mindig is stylist szerettél volna lenni. Ezek szerint London valóra váltotta az álmodat.
-Igen, valóra váltotta. Sőt néha már úgy érzem, hogy a legmerészebb álmaimat is túlszárnyaltam.
-Aztán van ott valami helyes énekes fiú?-kérdezte.
Ezen csak mosolyogtam. Anya a gimiben és az egyetemi tanulmányaim alatt is abban reménykedett, hogy egyszer összefutok egy kedves, okos, szeretnivaló fiúval, aki aztán majd részesíti anyáékat abban a csodában, hogy unokákat "hoz" nekik. Akárhányszor előhozta ezt én csak mosolyogtam. Úgy, ahogy most is.
-Igen, van.-mondtam, majd éreztem, hogy elpirultam.
-Neve is van?-kérdezősködött tovább.
-Van. Olly-nak hívják.-nyögtem ki nagy nehezen.
Nem tudom miért, de valahogy félek anyának Olly-ról beszélni.
-Kitalálom.-gondolkozott el egy pillanatra.-Olly Murs az?
-Igen.-adtam meg a lényegre törő választ.
-Kicsim, hiszen te odavagy Olly Murs-ért.-mondta anya.
Nos, ez a másik dolog. Amióta Olly befutott, azóta gyűjtöm a posztereket, újságkivágásokat, pólókat stb. Mindig arról álmodtam, hogy elmegyek egy Olly Murs koncertre, ahol majd észrevesz és találkozgatunk párszor és a végén hozzámegyek. Lehet, hogy ez valóra fog válni. Azt nem tudom miért, de valahogy érzem.
-Min gondolkozol?-kérdezte.
-Semmin.-eszméltem fel.
-Amúgy beszédem van veled.-mondta egy kicsit szigorúan.
-Mi?-kérdeztem meglepődötten.
-Nem azt írtam, hogy ne gyere ide?
-De azt.
-Akkor? Beszélhetek én neked, akkor sem vagy képes szót fogadni. Nem is tudom, hogy kire ütöttél.
-Lehet, hogy rád ütöttem. Nem gondolod?-vetettem fel a kérdést, mire csak mosolygott.
-Elnézést kisasszony!-szólalt meg az ajtón belépő doki.
-Igen.-álltam fel.
-Bocsánat, de ki kellene mennie.
-Rendben.-mondtam, majd kimentem a teremből.
Megkerestem a srácokat. Visszamentem oda, ahol összefutottam Lott-tal és Chris-szel. Most Stephanie is ott volt velük. Éppen beszélgettek. 
-Na mi volt?-kérdezte Stephanie.
-Semmi. Bejött a doki és mondta, hogy egy picit ki kéne mennem.
-Te tényleg Olly Murs-szel jársz?-kérdezte Lott.
-Ezt honnan veszed?-kérdeztem.
-Sehonnan, csak a kistáskádban megszólalt a telefonod, Lott pedig felvette és azt mondta, hogy Olly Murs volt az.-mondta Chris. 
-Valójában Chris vette fel.-mondta Lott.
-Amúgy nem tudom.-mondtam.
-Mit nem tudsz?-nézett rám Stepanie kérdően.
-Azt, hogy járunk-e vagy nem.
-Közösültetek már?-kérdezte Chris.
-Mi bajod van?-néztem rá.
-Tudod. Te meg ő egy ágyban és...
-Oké, oké, értem!-állítottam le, mert a végén még engem akar kioktatni arról.-És nem.
-Kár. Amúgy tudtad, hogy abból lesz a baba?-kérdezte ismét az öcsém.
-Oké, melyik idióta engedte neki, hogy Amerikai pitét nézzen?-néztem a húgaimra.
-Az én voltam.-emelte fel Lott a kezét.
A következő 10 perc elég csendesen telt. Írtam SMS-t Olly-nak, hogy épségben földet értem és majd később felhívom. A kínos csendet egy liftből kiszálló doki törte meg. Ez nem is lett volna olyan vészes, ha nem anya szobája felé tartott volna. Mindannyian anya szobája elé rohantunk. Stephanie be is akart menni, de egy nővér visszatartotta. Már legalább negyed órája bent lehettek anyánál. Hiába kérdeztük a nővéreket, hogy mi történt, csak annyit mondtak, hogy nyugodjunk meg és, hogy anya jó kezekben van. A várakozás mindannyiunkat kikészített. Felváltva járkáltunk fel-alá a folyosón. A várakozást az egyik teremből kilépő doki törte meg. Azonnal letámadtuk:
-Mi történt?-kérdezte Lott.
-Nos, a vizsgálatokkal minden rendben volt. De a rák sajnos elég gyorsan terjedt a szervezetében és az egyik teszt során valahogy elpattant egy ér az édesanyjuk agyában és sajnos nem tudtuk megmenteni. Részvétünk!-mondta, majd elment.

-Be akarok menni anyához!-kezdte el Chris.
Majdnem be is rohant, de elkaptam és jó szorosan magamhoz öleltem. Olyan szorosan ölelt, mintha sosem akarna elengedni. Anya tehát elment. És most tört el végleg a mécses. Ez volt az a pillanat, amikor tényleg ki tudtam volna nyírni magam, vagy legalább kiüvölteni magamból az egészet.

Miért velem történik ez? Miért épp őket kellett elvenni tőlünk? Egyszer tudtuk, hogy eljön ez pillanat, de nem egy nap akartuk elengedni mindkettőjüket.

INFÓ

Hali olvasók :)

Mivel tudjátok, hogy megszűnik a  Google reader és a Bloglovinon lehet követni a blogokat és szakítok a hagyományokkal. Nem akarom/szeretném, hogy a Bloglovin-nal szarakodjatok, ráadásul nekem sincs hozzá sok kedvem.
Van egy Facebook-os csopim, ahol lesz infó a blogjaimról és ott lesz köztük ez is :)

https://www.facebook.com/groups/420693908027805/?fref=ts

Puszi :) és hamarosan lesz friss fejezet :)

6. fejezet

Nehéz utazás... 

/Haylie szemszöge/
Miért éppen hozzám jöttünk? Komolyan Olly agya olyan kacifántos, hogy senki nem tudná megérteni.
-Miért ide jöttünk?-néztem rá, amikor már kiszálltunk a kocsiból.
-Mert nálam unalmas.
-Azt hiszed itt pörög élet?
-Reménykedem benne. Amúgy postád jött.-mutatott a postaládára, ahonnan kikandikált egy fehér boríték.
Kinyitottam a postaládát, majd kivettem belőle a borítékot. A feladó az otthoni címünk volt. Féltem, hogy valami baj van. Az egész testem remegett.
-Minden oké?-kérdezte.
-Otthonról jött.
-Az baj?
-Lehet.
-Hogy érted ezt?
-Olly.....a szüleim...rákosak.-kezdtek el folyni a könnyeim.
-Komolyan? Sajnálom. De mégis mióta?
-Majd bent elmondom.
Bementünk a házba, majd leültünk a kanapéra. A levelet a dohányzóasztalra tettem, mivel nem volt erőm kinyitni még egy pár percig.
-Akkor mióta?
-Körülbelül másodéves lehettem az egyetemen, amikor egyszer télen anya haja csomókban kezdett hullani. Apa azonnal elvitte a kórházba, ahol megmondták, hogy rákos.
-És apukád mióta?
-Legalább 1 éve.
-A tesóid tudják?
-Persze. Nagyon megviselt mindannyiunkat az elmúlt 2 év. Amikor mondtam, hogy London-ba akarok utazni, nem is  akartak elengedni.
-Kipróbálták már a kemoterápiát?
-Nem. Anya divatfotós, szóval nincs ideje a munkája miatt. Este apa szokott otthon lenni velünk, mert anya mindig későn ér haza. Apa pedig ezért nem vállalta el, mert nem szeret minket egyedül hagyni.
-Egyedül akarod elolvasni?
-Szeretném ha itt maradnál.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen. De inkább csináljuk úgy, hogy felmegyek az emeletre, elolvasom, majd visszajövök. Kell valaki, akire most tényleg rá tudok támaszkodni.
-Rendben. Engem itt fogsz találni.-mondta, majd megölelt, ami ebben a percben nagyon jó esett.
Felemeltem a levelet, majd felmentem az emeletre és bementem a szobámba. Leültem az ágyra, majd sóhajtottam egyet és kinyitottam a borítékot.

Drága Haylie!

Tudom, hogy London-ban vagy és nem tudom, hogy már van-e munkád, vagy nincs, de örülök, hogy volt erőm ahhoz, hogy ezt a levelet még megírjam neked. Miután elutaztál apáddal együtt bekerültünk a kórházba a rák miatt. A srácok mindennap bejönnek hozzánk, Chris szinte haza sem akar menni. Hiányzol nekünk, ráadásul nagyon! Ezt nem azért írom neked, mert haragszom rád, hogy nem vagy velünk, csak azért, hogy tudassam veled, hogy már nincs sok időnk. Az orvos azt mondta, hogy még kb. 1 hétig maradunk életben utána pedig végleg vége. Stephanie és Charlotte már le is ordították a fejünket, hogy miért nem fogadtuk el már az elején a kemoterápiát. De itt az a baj, hogy egyikünk sem látta teljesen előre.
 Lehet, hogy miután elolvastad már rohansz is hozzánk vissza New York-ba, hogy még egyszer utoljára találkozzunk. De most akármennyire is nem számítasz arra, amit most írok, de arra kérlek, nagyon szépen kérlek, hogy MARADJ. Tudom, most meglepődtél, de nem szeretném, ha feladnád az álmaidat miattunk. Harcolj az álmaidért és érd el a vágyaidat! Erre kérlek téged, semmi másra. Szeretném, ha ezt megtennéd nekem. Nem haragszunk meg ezért! Tudnod kell, hogy mi mindig is szerettünk és mindig is nagyon büszkék vagyunk rád!

Puszi:anya

A kezemből kihullott a papír és a földre zuhant. Éreztem, ahogy a könnyeim végigfolynak az arcomon. 

Fogalmam sem volt, hogy most mit csináljak. Felemeltem a levelet a földről és letöröltem a könnyeimet, ami nagyon nem volt egyszerű. Nem fért a fejembe, hogy 1 hét és végleg elvesztem a szüleimet. Összeszedtem magam, majd lementem. Olly még mindig lent ült.
-Minden oké?-kérdezte.
Erre nem feleltem semmit, csak odafutottam hozzá és jó szorosan átöleltem. Nem szóltam semmit, csak sírtam, amennyire csak tudtam. Általában utálok sírni, de most a szokásosnál is jobban rám tört és valahogy nem akart elmenni.
 Nem tudom mennyi ideig öleltem, és mennyi ideje sírtam már, de elmúlt. Nehezen ugyan, de elmúlt. Elengedtem.
-Jól vagy?-kérdezte, majd óvatosan letörölte a könnyeimet.
-Haza kell mennem.-válaszoltam, majd felfelé akartam indulni, de megfogta a kezem és óvatosan visszarántott.
-És mi lesz az új menedzserrel?-nézett rám kérdően.
-El fogom veszteni a szüleimet, és te komolyan azt várod tőlem, hogy az új menedzser-rel legyek elfoglalva?
-Nem. De nem gondolod, hogy a lányok mérgesek lesznek?
-Meg fogják érteni. Majd szólok nekik, mielőtt elmennék.
-Jó, de holnap tudsz csak menni.
-Akkor holnap megyek.-mondtam, majd próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.

~*~*~

Másnap reggel már ruhával teli bőrönddel álltam a ház bejáratánál. Olly nálam aludt, habár nem kértem rá, hogy maradjon itt velem. Este fogaltunk jegyet a mai New York-i járatra, ami másfél óra múlva indul.Előtte még úgy terveztem, hogy bemegyek elköszönni a lányoktól. A stúdió előtt vettem egy nagy levegőt, majd bementem fel a csajok szobájához. Olly mondta, hogy lent megvár. Benyitottam a csajokhoz, akik épp bohóckodtak.
-Megjött a gyöngyünk!-mondta Perrie lelkendezve, majd megölelt.
-Lányok mondanom kell nektek valamit.-mondtam, majd leültem az asztalhoz.
-Minden oké?-kérdezte Jade.
-Nem mondanám...
-Meséld el!-biztatott Jesy.
-A szüleimet rákkal diagnosztizálták. Tegnap kaptam anyától egy levelet, hogy már csak 1 hetük van vissza. Azt írta, hogy maradjak itt, de most mégis úgy érzem, hogy haza kell mennem. Tudom, hogy hamarosan jön az új menedzser, de higgyétek el, hogy nem hagyhatom egyedül a tesóimat, ebben az állapotban.-mondtam, miközben már a könnyeimet törölgettem.
-Nézz rám Haylie!-mondta Jade, mire rápillantottam.- Nem érdekel az új menedzser! Nem érdekel, ha elmész! A lényeg az, hogy ebben a helyzetben a családod mellett kell lenned! Szóval igyekezz a reptérre, mielőtt még kifutnál az időből!
-Tényleg nem bánjátok?
-Nem! Az új menedzser 2 hét múlva jön. Addig nyugodtan visszaérsz.-mondta Perrie.
-Köszönöm lányok!-mondtam, majd átöleltem őket jó szorosan.
-Sok sikert!-mondta Leigh, mire mosolyogtam.
Elköszöntem a lányoktól, majd visszarohantam a kocsihoz. Olly rálépett a gázra, és 10 perc múlva már a reptéren voltunk.

~*~*~

-Vigyázz magadra, oké?-nézett rám egy kicsit szomorú ábrázattal.
-Kész pokol lesz ez a 6 óra.-mondtam, mivel ilyen hosszú a repülőút.
-Ígérd meg, hogy felhívsz, ha leszállt a gép.
-Természetes, hogy felhívlak.-mondtam, majd megöleltem.
Remegő szívvel engedtem el bő fél perc múlva. Adtam neki egy puszit, majd kezdtem eltávolodni tőle. A gép felé vettem az irányt és már most érzem, hogy ez lesz életem leghosszabb és legnehezebb repülőútja...

5. fejezet

Búcsúbuli

/Haylie szemszöge/
-Bejössz?-kérdeztem.

Este volt, a napnak vége, Olly hazahozott és most éppen az ajtóban állunk.

-Ha nem baj, most inkább nem.-mondta csalódottan.

-Miért nem?-tudakoltam.

-Mivel én holnap albumot készítek és kinyírnak, ha nem alszok eleget.

-Értem.

-Jó éjt!-mondta, majd közelebb hajolt és megcsókolt.

-Neked is!-mosolyogtam.

Hátrált, majd beült a kocsiba és elhajtott. Bementem, de még fogjuk rá be sem értem megcsörrent a nappaliba a telefon. Felvettem.

-Haló!

-Ugye tudod, hogy most haragszunk rád!-hallottam az ideges Jade hangját a túloldalon.

-Mégis miért?

-Miért nem mondtad el, hogy Phil-t kirúgják?-vette át a szót Perrie.

-Mert én is csak ma tudtam meg.Nektek meg amúgy is elmondták.

-Szóval te akkor tudtad meg kb., amikor kihívott téged?-kérdezte most Jesy.

-Igen. Semennyivel sem előbb.

-Sajnáljuk Haylie! Azt hittük, hogy te már legalább 2-3 napja tudod.

-Dehogy is!

-Amúgy búcsúbulit rendezünk Phil-nek holnap, amire neked is kötelező eljönnöd.-mondta Leigh.

-Még jó, hogy ott leszek.

-Akkor alkalmi ruciba holnap reggel 10-kor.-mondta Perrie.

-Oké.

-Szia!-mondták, majd letették.

Visszatettem a telefont a helyére, majd felmentem fürödni, és elmentem aludni.

*~*~*~*

Reggel gyorsan előkerestem egy irtó cuki piros koktélrucit,a mit majd a búcsúbulin fogok viselni.

Előkerestem a táskámat, amibe beletettem a szükséges cuccokat, majd kimentem a házból. Szokásomhoz hűen leállítottam egy taxit, majd bementem vele a stúdióig. Amint kiszálltam a taxiból beleütköztem a lányokba.
-Azta, de csini vagy!-álmélkodott Jesy.
-Köszönöm!-mondtam mosolyogva.-Amúgy Phil tudja, hogy bulit szerveztek neki?
-Nem, éppen ezért szervezzük titokban.-mondta Jade.
-Értem. Tudok esetleg segíteni valamiben?
-Tudod, már megrendeltük a tortát tegnap és hiper-szuper kiszállítást kértünk meg elkészítést. Most hívtak, hogy kész van, csak el kéne menni érte.-mondta Perrie.
-Akkor majd én elmegyek a tortáért ti pedig szervezkedjetek csak.
-Mivel hozod ide?-kérdezte Leigh.
-Taxival.
-Nem, majd velem.-hallottam egy roppant ismerős hangot a hátam mögött.
Mindannyian a hang irányába néztünk, ahol éppen az irtó jól csókoló szuper-szexi Oliver állt.
-Nem úgy volt, hogy ma lemezt készítesz?-tettem csípőre a kezem.
-Talán nem szedik le a fejem, ha elviszlek a sütiig.-vakarta a fejét.
-Nem, mert én elmegyek taxival te pedig énekelni mész!
-Haylie ne utasítsd vissza ezt az udvarias fiatalembert!-lökdösött Olly felé Perrie.
-Igen Haylie, ne utasítsd vissza ezt az udvarias fiatalembert.-próbálta utánozni Olly Perrie-t.
-Akkor jó tortázást!-mondta Jade, majd a többiekkel együtt bementek, mi pedig kint maradtunk a stúdió előtt.
-Ez mire volt jó?-néztem rá értetlenül.
-Így legalább együtt lehetünk egy kicsit. Nem jöttél rá?
-Nem. Ez valahogy nem jutott el az agyamig.
-Gondoltam.-forgatta a szemeit.-Na gyere!
Ezen csak mosolyogtam egyet, majd beszálltunk a kocsiba és elmentünk a cukrászdáig.
-Megvársz kint vagy bejössz?-kérdeztem, mikor már a cukrászda előtt voltunk.
-Inkább bemegyek, mert a lányokat elképzelései szerintem nagyok, szóval a torta is nagy lehet.
Bementünk a cukrászdába, ahol az egyik nő úgy bámult ránk, mint aki soha nem látott volna még fehér embert.
-Segíthetek?-kérdezte még mindig az értelmes ábrázatával.
-Tortát rendeltek az ismerőseim tegnap.-mondtam.
-Little Mix néven?
-Igen.
-Egy pillanat.-mondta, majd hátrament.
Fél perc múlva visszatért egy tortával. Olly nagy csalódottságára elég kicsi torta volt.

-Hány embert hívtak erre a bulira?

-Passz. Mennyibe kerül?-kérdeztem a nőtől.

-350 font.

-Ez a kis semmi?-kérdezte Olly meglepődötten.

-Igen.-mondta a nő még mindig komoly ábrázattal.

Előkerestem a pénzt és odaadtam neki, majd Olly felvette a "kis semmit" és elhagytuk a cukrászdát. A kocsinál átvettem tőle a tortát, majd beszálltunk és fél perc múlva elkezdte:

-Hogy kerülhet ez a kis semmi 350 fontba?

-Most komolyan ezen fogsz lovagolni?-kérdeztem tőle.

-Igen, mert ez pénzkidobás!

Nagy örömömre megérkeztünk. 

-Nézd, bocs, hogy kiakadtam a torta miatt.

-Semmi baj. Amúgy én is sajnálom rá a 350 fontot.-mosolyogtam.

-Te vagy a legjobb.-mondta, majd megcsókolt.

-Most mennem kell.

-Akkor sok sikert a bulival kapcsolatban.

-Köszi.-mondtam, majd megcsókoltam és kiszálltam.

Elhajtott a kocsival én pedig bementem a stúdióba. Beszálltam a liftbe, majd felmentem a lányokhoz. Amikor beértem már javában nyüzsögtek mind az öten. 

-Meghoztam a tortát!-mondtam, majd letettem a dobozt az asztalra.

-Hogy néz ki?-kérdezte Jade, amikor egy percre abbahagyta, amit éppen csinált.

Kinyitottam a dobozt és így ők is megfelelően szemügyre tudták venni a tortát.

-Hát ez....pici.-mondta Perrie.

-Olly "kis semminek" nevezte.-mondtam, majd megvontam a vállam.

-Igaza is van!-mondta Leigh-Anne.

-A semmi nagyobb ennél!-mondta Jade.

-Igazából nagyobbnak kéne lennie ugye Jesy?!-nézett Perrie szúrós szemekkel Jesy-re.

-Mi van? Ilyen volt! Telefonon keresztül pedig nem láttam miről beszél a banyaféle szakácsnője!-vágott vissza Jesy.

-Nyugi lányok! Jó ez is!-nyugtattam le őket, mielőtt még valamilyen csajbunyót rendeznek.

-Igazad van.-mondta Perrie.

-Mire várjuk Phil-t?-kérdeztem.

-Fél 12-re.-mondta Jesy.

-Miért mennyi az idő?-kérdezte Leigh.

-Fél 12 lesz 1 perc múlva.-néztem az órámra.

A csajok erre belehúztak és serény fél perc alatt kész is lett az egész. Épp, amikor fél 12 lett az órámon belépett Phil.

-MEGLEPETÉS!!!!-mondtuk egyszerre.

-Lányok nincs szülinapom.-mondta Phil.

-Tudjuk. Ez a búcsúbulid.-mondta Jesy.

-Megszeretnénk köszönni, hogy kiálltál mellettünk és támogattál minket!-mondta Jade, majd elővett egy zsepit és megtörölte a szemeit.

-Maga is eljött Haylie?-nézett rám.

-Igen. Lehet, hogy csak pár napja ismerjük egymást, de ez a legkevesebb.-mosolyogtam.

-Köszönöm!-mondta, majd megölelt.

-Nézd még tortát is rendeltünk.-mutatott a tortára Perrie.

-Ez olyan kedves tőletek!-mondta Phil.

-Akkor ne hagyjuk megromolni!-mondta Jesy.

-Hozok kést.-mondta Jade.

-Segítek tányérokat hozni.-mondtam.

Elmentünk Jade-del a folyosó végén lévő kis konyhához, ahonnan hoztunk tányérokat és villákat is. Visszamentünk, ahol éppen a Wings forgatásán készült képeket nézték a többiek. 

-Itt felejtetted el a szöveget!-lökdöste Jesy Perrie-t.

-Ez a kedvenc képem.-mondta Leigh.

A képen a lányok voltak a klip végén:

-Ez nekem is tetszik.-mondta Jade.

-Nézd itt a mi kis csillagos stylist-unk.-mondta Jesy.

A képen én voltam, ami a raktár előtt készült az egyik forgatási szünetben.

-Dögölj meg Haylie annyira szép vagy!-mondta Perrie.

-Köszönöm, de nem igaz.

-Mutatsz képet a családodról?-kérdezte Leigh.

-Persze.

Elővettem a telefonomat, majd rácsatlakoztattam a gépre és előkerestem a családomról a fényképeket.

-Ő az öcsém Chris.-mutattam az első képet.

-Vagány kiskölök.-mondta Jade.

-Az idősebb húgom Stephanie.

-Azta de szép!-mondta Perrie.

-Hány éves?-kérdezte Phil.

-20 múlt májusban.-mondtam.

-Na ki van még?-kérdezte Leigh.

-A fiatalabb húgom Charlotte.

-Ő hány éves?-kérdezte Perrie.

-18 lesz decemberben. Akkor ők a szüleim Sarah és Adam.

-Anyud tisztára hasonlít Jessica Alba-ra.-mondta Leigh.

-Igen, de nem ő az.-nevettem.

-Rólad is van kép?-kérdezte Jesy.

-Van, de nem olyan nagy szám.

-Mucca őket!-lelkendezett Jade.

Télen készült a nagyinál Kanadában

A Central Parkban készítette az egyik volt osztálytársam

Californiai tengerparton tavaly nyáron

A húgommal tavaly karácsonykor. Itt Stephanie befestette a haját barnára

Örültem, amikor felvettek az egyetemre

-Ennyi.-mondtam, mert már nem volt több kép a telómon.

-Annyira szép vagy!-mondta Leigh.

-Már mondtátok és nem igaz.

-Gondolt már arra, hogy modell legyen?-kérdezte Phil.

-Anya már mondta, hogy beajánl egy próbafotózásra, de nem mentem bele.

-Kár.-mondta Jesy.

-Hülye vagy? Nem kár! Ha Haylie elment volna a fotózásra, lehet, hogy most egy bazi nagy modellügynökségnél fotóznák még most is és nem lenne stylist-unk.-mondta Jade.

-Ez igaz.-helyeselt Perrie.

Hirtelen megcsörrent Phil telefonja.

-Egy pillanat.-mondta, majd kiment.

-Hova ment?-kérdezte Leigh.

-Drágaságom kiment telefonálni. Nem esett le?!-kérdezte Perrie.

-Jól van na! De szerintetek kivel beszél?-kérdezte ismét Leigh.

-Azt pletykálják, hogy Phil összejött a nagyfőnöknővel.-mondta Jade suttogva.

-Ezt ki mondta?-kérdezte Jesy.

-Hallottam, amikor Lou Teasdale, a One Direction stylist-ja mondta Taylor Swift sminkesének.

-Ez egyre jobb lesz.-sóhajtott Perrie.

-Szóval Haylie ha hallasz ilyen pletyiket majd az öltözőben, akkor szólsz nekünk is.-mondta Leigh.

-Ha te mondod.-mondtam mosolyogva, amin a lányok is nevetni kezdtek.

Phil hamarosan visszajött. Amikor kiment már mosolygott, de most még nagyobb vigyor ült az arcán.

-Na mi történt?-kérdezte Jade.

-Mit csináltok augusztus 20.-án?-kérdezte.

-Semmit.-mondták a lányok.

-Hazautazom New York-ba.-mondta.

-Mi? Miért?-kérdezte Perrie elképedve.

-Szülinapom lesz.-mosolyogtam.

-Tényleg! A mi kis gyöngyünk 25 éves lesz!-mondta Jesy.

-26.-nevettem.

-Akkor annyi.-helyesbített Jesy.

-Amúgy mi lesz augusztus 20.-án Phil?-kérdezte Leigh.

-Az esküvőm. Már májusban megkértem a barátnőm kezét, de csak most jutottunk el az esküvőig.-mondta Phil.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-sikítoztunk szinte egyszerre.

-Halkabban.-csitított minket Phil.

-Ezt mi eddig miért nem tudtuk?-kérdezte Jade.

-Hosszú sztori. De eljöttök?

-Igen.-mondták a lányok.

-Naná!-tettem hozzá.

-Mégsem mész haza?-kérdezte Leigh.

-Nem, mivel nem mindennap megyek esküvőre.-mosolyogtam.

-Ez olyan érzés, mint amikor megnyertük az X-Factort.-mondta Perrie.

-Igazad van.-mondta Jade.

Hirtelen megszólalt a hangosbeszélő:

Figyelem! A Little Mix menedzsere Phil Lewis elmegy. Ma van a búcsúbulija. Akit érdekel menjen a 3. emeletre a 126-os szobába. Köszönöm!

-Ki ez a hülye?-kérdezte Leigh.

-Oliver.-mondtam, mivel már elsőre megismertem Olly hangját.

Amint ezt kimondtam már egy csomóan özönlöttek be a helyiségbe. Hoztak ajándékokat, meg pezsgőt, meg mindenfélét, amit a búcsúbulikon szokás egymásnak adni.

-Mindjárt visszajövök.-szóltam oda Jesy-nek.

-Persze.-mosolygott.

Kiverekedtem magam a tömegen és elindultam Olly szobája felé. A folyosó üres volt. Épp megtettem 10 métert máris észrevettem.

-Na milyen voltam?-kérdezte.

-Ezt mégis miért kellett?!-néztem rá szúrós szemekkel, amikor már szemtől-szemben álltunk.

-Ugyan már! Egy csomóan ismerték Phil-t.

-Ez akkor sem a te ügyed.-mosolyogtam.

-Nem baj.-vonta meg a vállát.-De azért jó voltam, nem?

-De nagyon jó voltál.-mondtam, majd megcsókoltam.

-Akkor lelépünk?

-Nem is álmodj róla. Most bejössz velem.

-Mi? De én nem akarok!-tiltakozott.

-Te csináltad, szóval most bejössz.-mondtam, majd megfogtam a kezét és elcipeltem a bulira.

Bent már mindenki jól érezte magát. Az asztalt eltoltál a terem közepéről, szóval most úgy nézett ki, mint egy táncparkett.A hi-fi-n éppen Chad Kroeger és Santana közös dala az Into the night ment.

-Táncolunk?-kérdezte Olly.

-Ezt buktad, mert nem tudok táncolni.

-Majd én megtanítalak.

-Láttam a Dance with me tonight-ot, az a tánc kevés.-mosolyogtam.

-És ez milyen?-kérdezte, majd megpörgetett.

-Egész jó.-mosolyogtam.

-Na milyen a buli?-jött oda Perrie.

-Egész jó.-mondta Olly.

-Nem lemezt kellene készítened?

-Haylie elrángatott ebbe a gagyiságba.-vigyorgott, mire én vállba ütöttem.

-Igen elrángattam, mivel ő jelentette be a hangosba, hogy búcsúbuli van, ezért elhoztam, hogy megnézze mit alkotott.-mondtam.

-Értem.

-Ki keresel?

-A pasimat.

-Összejöttél Zayn-nel?

-Igen. Most írt üzit az előbb, hogy eljön, de még nem láttam.

-Biztos ideér.-mosolyogtam.

-Már meg is jött!-lelkendezett Perrie, majd kifutott Zayn-hez.

Az Into the night után megszólalt Olly dala a Heart skips a beat:

-Na ne! Ez most komoly?-kérdezte unottan.

-Nem tetszik a saját dalod?-kérdeztem.

-Akárhányszor hazamegyek Essex-be anyám ezt hallgatja, addig amíg ott vagyok. Szóval...

-Akkor ez idegesít?

-Mi?

Nem bírtam ki, hogy ne nyektessem, szóval elkezdtem énekelni:

So come on, spin me around

I don’t wanna go home

Cause when you hold me like this

You know my heart skips, skips a beat

I know I should, but I can’t leave it alone

And when you hold me like this

That’s when my heart skips, skips a beat

Oh oh oh, oh oh oh, oh oh oh

Oh oh oh! oh oh oh!

My heart skips, skips a beat

-Élvezed ezt ugye?
-Igen nagyon.-vigyorogtam.
-Le kéne lépnünk nem gondolod?
-Hova akarsz menni?
-Nem tudom, de gyere.-nyújtotta a kezét.
-Oké.....-mondtam kissé félénken, de azért megfogtam és kimentünk. 
A lementünk a lifttel, majd kint beszálltunk a kocsijába és elmentünk hozzám.