5. fejezet

Búcsúbuli

/Haylie szemszöge/
-Bejössz?-kérdeztem.

Este volt, a napnak vége, Olly hazahozott és most éppen az ajtóban állunk.

-Ha nem baj, most inkább nem.-mondta csalódottan.

-Miért nem?-tudakoltam.

-Mivel én holnap albumot készítek és kinyírnak, ha nem alszok eleget.

-Értem.

-Jó éjt!-mondta, majd közelebb hajolt és megcsókolt.

-Neked is!-mosolyogtam.

Hátrált, majd beült a kocsiba és elhajtott. Bementem, de még fogjuk rá be sem értem megcsörrent a nappaliba a telefon. Felvettem.

-Haló!

-Ugye tudod, hogy most haragszunk rád!-hallottam az ideges Jade hangját a túloldalon.

-Mégis miért?

-Miért nem mondtad el, hogy Phil-t kirúgják?-vette át a szót Perrie.

-Mert én is csak ma tudtam meg.Nektek meg amúgy is elmondták.

-Szóval te akkor tudtad meg kb., amikor kihívott téged?-kérdezte most Jesy.

-Igen. Semennyivel sem előbb.

-Sajnáljuk Haylie! Azt hittük, hogy te már legalább 2-3 napja tudod.

-Dehogy is!

-Amúgy búcsúbulit rendezünk Phil-nek holnap, amire neked is kötelező eljönnöd.-mondta Leigh.

-Még jó, hogy ott leszek.

-Akkor alkalmi ruciba holnap reggel 10-kor.-mondta Perrie.

-Oké.

-Szia!-mondták, majd letették.

Visszatettem a telefont a helyére, majd felmentem fürödni, és elmentem aludni.

*~*~*~*

Reggel gyorsan előkerestem egy irtó cuki piros koktélrucit,a mit majd a búcsúbulin fogok viselni.

Előkerestem a táskámat, amibe beletettem a szükséges cuccokat, majd kimentem a házból. Szokásomhoz hűen leállítottam egy taxit, majd bementem vele a stúdióig. Amint kiszálltam a taxiból beleütköztem a lányokba.
-Azta, de csini vagy!-álmélkodott Jesy.
-Köszönöm!-mondtam mosolyogva.-Amúgy Phil tudja, hogy bulit szerveztek neki?
-Nem, éppen ezért szervezzük titokban.-mondta Jade.
-Értem. Tudok esetleg segíteni valamiben?
-Tudod, már megrendeltük a tortát tegnap és hiper-szuper kiszállítást kértünk meg elkészítést. Most hívtak, hogy kész van, csak el kéne menni érte.-mondta Perrie.
-Akkor majd én elmegyek a tortáért ti pedig szervezkedjetek csak.
-Mivel hozod ide?-kérdezte Leigh.
-Taxival.
-Nem, majd velem.-hallottam egy roppant ismerős hangot a hátam mögött.
Mindannyian a hang irányába néztünk, ahol éppen az irtó jól csókoló szuper-szexi Oliver állt.
-Nem úgy volt, hogy ma lemezt készítesz?-tettem csípőre a kezem.
-Talán nem szedik le a fejem, ha elviszlek a sütiig.-vakarta a fejét.
-Nem, mert én elmegyek taxival te pedig énekelni mész!
-Haylie ne utasítsd vissza ezt az udvarias fiatalembert!-lökdösött Olly felé Perrie.
-Igen Haylie, ne utasítsd vissza ezt az udvarias fiatalembert.-próbálta utánozni Olly Perrie-t.
-Akkor jó tortázást!-mondta Jade, majd a többiekkel együtt bementek, mi pedig kint maradtunk a stúdió előtt.
-Ez mire volt jó?-néztem rá értetlenül.
-Így legalább együtt lehetünk egy kicsit. Nem jöttél rá?
-Nem. Ez valahogy nem jutott el az agyamig.
-Gondoltam.-forgatta a szemeit.-Na gyere!
Ezen csak mosolyogtam egyet, majd beszálltunk a kocsiba és elmentünk a cukrászdáig.
-Megvársz kint vagy bejössz?-kérdeztem, mikor már a cukrászda előtt voltunk.
-Inkább bemegyek, mert a lányokat elképzelései szerintem nagyok, szóval a torta is nagy lehet.
Bementünk a cukrászdába, ahol az egyik nő úgy bámult ránk, mint aki soha nem látott volna még fehér embert.
-Segíthetek?-kérdezte még mindig az értelmes ábrázatával.
-Tortát rendeltek az ismerőseim tegnap.-mondtam.
-Little Mix néven?
-Igen.
-Egy pillanat.-mondta, majd hátrament.
Fél perc múlva visszatért egy tortával. Olly nagy csalódottságára elég kicsi torta volt.

-Hány embert hívtak erre a bulira?

-Passz. Mennyibe kerül?-kérdeztem a nőtől.

-350 font.

-Ez a kis semmi?-kérdezte Olly meglepődötten.

-Igen.-mondta a nő még mindig komoly ábrázattal.

Előkerestem a pénzt és odaadtam neki, majd Olly felvette a "kis semmit" és elhagytuk a cukrászdát. A kocsinál átvettem tőle a tortát, majd beszálltunk és fél perc múlva elkezdte:

-Hogy kerülhet ez a kis semmi 350 fontba?

-Most komolyan ezen fogsz lovagolni?-kérdeztem tőle.

-Igen, mert ez pénzkidobás!

Nagy örömömre megérkeztünk. 

-Nézd, bocs, hogy kiakadtam a torta miatt.

-Semmi baj. Amúgy én is sajnálom rá a 350 fontot.-mosolyogtam.

-Te vagy a legjobb.-mondta, majd megcsókolt.

-Most mennem kell.

-Akkor sok sikert a bulival kapcsolatban.

-Köszi.-mondtam, majd megcsókoltam és kiszálltam.

Elhajtott a kocsival én pedig bementem a stúdióba. Beszálltam a liftbe, majd felmentem a lányokhoz. Amikor beértem már javában nyüzsögtek mind az öten. 

-Meghoztam a tortát!-mondtam, majd letettem a dobozt az asztalra.

-Hogy néz ki?-kérdezte Jade, amikor egy percre abbahagyta, amit éppen csinált.

Kinyitottam a dobozt és így ők is megfelelően szemügyre tudták venni a tortát.

-Hát ez....pici.-mondta Perrie.

-Olly "kis semminek" nevezte.-mondtam, majd megvontam a vállam.

-Igaza is van!-mondta Leigh-Anne.

-A semmi nagyobb ennél!-mondta Jade.

-Igazából nagyobbnak kéne lennie ugye Jesy?!-nézett Perrie szúrós szemekkel Jesy-re.

-Mi van? Ilyen volt! Telefonon keresztül pedig nem láttam miről beszél a banyaféle szakácsnője!-vágott vissza Jesy.

-Nyugi lányok! Jó ez is!-nyugtattam le őket, mielőtt még valamilyen csajbunyót rendeznek.

-Igazad van.-mondta Perrie.

-Mire várjuk Phil-t?-kérdeztem.

-Fél 12-re.-mondta Jesy.

-Miért mennyi az idő?-kérdezte Leigh.

-Fél 12 lesz 1 perc múlva.-néztem az órámra.

A csajok erre belehúztak és serény fél perc alatt kész is lett az egész. Épp, amikor fél 12 lett az órámon belépett Phil.

-MEGLEPETÉS!!!!-mondtuk egyszerre.

-Lányok nincs szülinapom.-mondta Phil.

-Tudjuk. Ez a búcsúbulid.-mondta Jesy.

-Megszeretnénk köszönni, hogy kiálltál mellettünk és támogattál minket!-mondta Jade, majd elővett egy zsepit és megtörölte a szemeit.

-Maga is eljött Haylie?-nézett rám.

-Igen. Lehet, hogy csak pár napja ismerjük egymást, de ez a legkevesebb.-mosolyogtam.

-Köszönöm!-mondta, majd megölelt.

-Nézd még tortát is rendeltünk.-mutatott a tortára Perrie.

-Ez olyan kedves tőletek!-mondta Phil.

-Akkor ne hagyjuk megromolni!-mondta Jesy.

-Hozok kést.-mondta Jade.

-Segítek tányérokat hozni.-mondtam.

Elmentünk Jade-del a folyosó végén lévő kis konyhához, ahonnan hoztunk tányérokat és villákat is. Visszamentünk, ahol éppen a Wings forgatásán készült képeket nézték a többiek. 

-Itt felejtetted el a szöveget!-lökdöste Jesy Perrie-t.

-Ez a kedvenc képem.-mondta Leigh.

A képen a lányok voltak a klip végén:

-Ez nekem is tetszik.-mondta Jade.

-Nézd itt a mi kis csillagos stylist-unk.-mondta Jesy.

A képen én voltam, ami a raktár előtt készült az egyik forgatási szünetben.

-Dögölj meg Haylie annyira szép vagy!-mondta Perrie.

-Köszönöm, de nem igaz.

-Mutatsz képet a családodról?-kérdezte Leigh.

-Persze.

Elővettem a telefonomat, majd rácsatlakoztattam a gépre és előkerestem a családomról a fényképeket.

-Ő az öcsém Chris.-mutattam az első képet.

-Vagány kiskölök.-mondta Jade.

-Az idősebb húgom Stephanie.

-Azta de szép!-mondta Perrie.

-Hány éves?-kérdezte Phil.

-20 múlt májusban.-mondtam.

-Na ki van még?-kérdezte Leigh.

-A fiatalabb húgom Charlotte.

-Ő hány éves?-kérdezte Perrie.

-18 lesz decemberben. Akkor ők a szüleim Sarah és Adam.

-Anyud tisztára hasonlít Jessica Alba-ra.-mondta Leigh.

-Igen, de nem ő az.-nevettem.

-Rólad is van kép?-kérdezte Jesy.

-Van, de nem olyan nagy szám.

-Mucca őket!-lelkendezett Jade.

Télen készült a nagyinál Kanadában

A Central Parkban készítette az egyik volt osztálytársam

Californiai tengerparton tavaly nyáron

A húgommal tavaly karácsonykor. Itt Stephanie befestette a haját barnára

Örültem, amikor felvettek az egyetemre

-Ennyi.-mondtam, mert már nem volt több kép a telómon.

-Annyira szép vagy!-mondta Leigh.

-Már mondtátok és nem igaz.

-Gondolt már arra, hogy modell legyen?-kérdezte Phil.

-Anya már mondta, hogy beajánl egy próbafotózásra, de nem mentem bele.

-Kár.-mondta Jesy.

-Hülye vagy? Nem kár! Ha Haylie elment volna a fotózásra, lehet, hogy most egy bazi nagy modellügynökségnél fotóznák még most is és nem lenne stylist-unk.-mondta Jade.

-Ez igaz.-helyeselt Perrie.

Hirtelen megcsörrent Phil telefonja.

-Egy pillanat.-mondta, majd kiment.

-Hova ment?-kérdezte Leigh.

-Drágaságom kiment telefonálni. Nem esett le?!-kérdezte Perrie.

-Jól van na! De szerintetek kivel beszél?-kérdezte ismét Leigh.

-Azt pletykálják, hogy Phil összejött a nagyfőnöknővel.-mondta Jade suttogva.

-Ezt ki mondta?-kérdezte Jesy.

-Hallottam, amikor Lou Teasdale, a One Direction stylist-ja mondta Taylor Swift sminkesének.

-Ez egyre jobb lesz.-sóhajtott Perrie.

-Szóval Haylie ha hallasz ilyen pletyiket majd az öltözőben, akkor szólsz nekünk is.-mondta Leigh.

-Ha te mondod.-mondtam mosolyogva, amin a lányok is nevetni kezdtek.

Phil hamarosan visszajött. Amikor kiment már mosolygott, de most még nagyobb vigyor ült az arcán.

-Na mi történt?-kérdezte Jade.

-Mit csináltok augusztus 20.-án?-kérdezte.

-Semmit.-mondták a lányok.

-Hazautazom New York-ba.-mondta.

-Mi? Miért?-kérdezte Perrie elképedve.

-Szülinapom lesz.-mosolyogtam.

-Tényleg! A mi kis gyöngyünk 25 éves lesz!-mondta Jesy.

-26.-nevettem.

-Akkor annyi.-helyesbített Jesy.

-Amúgy mi lesz augusztus 20.-án Phil?-kérdezte Leigh.

-Az esküvőm. Már májusban megkértem a barátnőm kezét, de csak most jutottunk el az esküvőig.-mondta Phil.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-sikítoztunk szinte egyszerre.

-Halkabban.-csitított minket Phil.

-Ezt mi eddig miért nem tudtuk?-kérdezte Jade.

-Hosszú sztori. De eljöttök?

-Igen.-mondták a lányok.

-Naná!-tettem hozzá.

-Mégsem mész haza?-kérdezte Leigh.

-Nem, mivel nem mindennap megyek esküvőre.-mosolyogtam.

-Ez olyan érzés, mint amikor megnyertük az X-Factort.-mondta Perrie.

-Igazad van.-mondta Jade.

Hirtelen megszólalt a hangosbeszélő:

Figyelem! A Little Mix menedzsere Phil Lewis elmegy. Ma van a búcsúbulija. Akit érdekel menjen a 3. emeletre a 126-os szobába. Köszönöm!

-Ki ez a hülye?-kérdezte Leigh.

-Oliver.-mondtam, mivel már elsőre megismertem Olly hangját.

Amint ezt kimondtam már egy csomóan özönlöttek be a helyiségbe. Hoztak ajándékokat, meg pezsgőt, meg mindenfélét, amit a búcsúbulikon szokás egymásnak adni.

-Mindjárt visszajövök.-szóltam oda Jesy-nek.

-Persze.-mosolygott.

Kiverekedtem magam a tömegen és elindultam Olly szobája felé. A folyosó üres volt. Épp megtettem 10 métert máris észrevettem.

-Na milyen voltam?-kérdezte.

-Ezt mégis miért kellett?!-néztem rá szúrós szemekkel, amikor már szemtől-szemben álltunk.

-Ugyan már! Egy csomóan ismerték Phil-t.

-Ez akkor sem a te ügyed.-mosolyogtam.

-Nem baj.-vonta meg a vállát.-De azért jó voltam, nem?

-De nagyon jó voltál.-mondtam, majd megcsókoltam.

-Akkor lelépünk?

-Nem is álmodj róla. Most bejössz velem.

-Mi? De én nem akarok!-tiltakozott.

-Te csináltad, szóval most bejössz.-mondtam, majd megfogtam a kezét és elcipeltem a bulira.

Bent már mindenki jól érezte magát. Az asztalt eltoltál a terem közepéről, szóval most úgy nézett ki, mint egy táncparkett.A hi-fi-n éppen Chad Kroeger és Santana közös dala az Into the night ment.

-Táncolunk?-kérdezte Olly.

-Ezt buktad, mert nem tudok táncolni.

-Majd én megtanítalak.

-Láttam a Dance with me tonight-ot, az a tánc kevés.-mosolyogtam.

-És ez milyen?-kérdezte, majd megpörgetett.

-Egész jó.-mosolyogtam.

-Na milyen a buli?-jött oda Perrie.

-Egész jó.-mondta Olly.

-Nem lemezt kellene készítened?

-Haylie elrángatott ebbe a gagyiságba.-vigyorgott, mire én vállba ütöttem.

-Igen elrángattam, mivel ő jelentette be a hangosba, hogy búcsúbuli van, ezért elhoztam, hogy megnézze mit alkotott.-mondtam.

-Értem.

-Ki keresel?

-A pasimat.

-Összejöttél Zayn-nel?

-Igen. Most írt üzit az előbb, hogy eljön, de még nem láttam.

-Biztos ideér.-mosolyogtam.

-Már meg is jött!-lelkendezett Perrie, majd kifutott Zayn-hez.

Az Into the night után megszólalt Olly dala a Heart skips a beat:

-Na ne! Ez most komoly?-kérdezte unottan.

-Nem tetszik a saját dalod?-kérdeztem.

-Akárhányszor hazamegyek Essex-be anyám ezt hallgatja, addig amíg ott vagyok. Szóval...

-Akkor ez idegesít?

-Mi?

Nem bírtam ki, hogy ne nyektessem, szóval elkezdtem énekelni:

So come on, spin me around

I don’t wanna go home

Cause when you hold me like this

You know my heart skips, skips a beat

I know I should, but I can’t leave it alone

And when you hold me like this

That’s when my heart skips, skips a beat

Oh oh oh, oh oh oh, oh oh oh

Oh oh oh! oh oh oh!

My heart skips, skips a beat

-Élvezed ezt ugye?
-Igen nagyon.-vigyorogtam.
-Le kéne lépnünk nem gondolod?
-Hova akarsz menni?
-Nem tudom, de gyere.-nyújtotta a kezét.
-Oké.....-mondtam kissé félénken, de azért megfogtam és kimentünk. 
A lementünk a lifttel, majd kint beszálltunk a kocsijába és elmentünk hozzám.

4. fejezet

Stylist-ok gyöngye

/Haylie szemszöge/

Másnap reggel nehezen keltem, ugyanakkor nagyon boldog voltam, mert fantasztikusan alakult a tegnapi napom. Most pedig nem csak a csókról beszélek, hanem az egész napról így általánosan. Felkeltem és felöltöztem. Lementem, főztem teát és csináltam magamnak szendvicset. Bekapcsoltam a tv-t, ahol éppen egy jó film ment. Szívesen néztem volna tovább, csak be kellett mennem. Megettem a szendvicset, majd kiléptem az ajtón. Leállítottam egy taxit és egészen a stúdióig fuvaroztam magam. A kocsi megállt a stúdió előtt. Kiszálltam, kifizettem a fuvart, majd bementem. A lift felé igyekeztem, de hirtelen valaki leszólított.

-Köszi, hogy megvársz!

Megfordultam, mert fogalmam nem volt arról ki lehet. Amúgy tippelhettem is volna. Olly cuki fiú állt a hátam mögött a szokásos vigyorával.

-Máskor is.-nevettem.

-Azt hittem nem jössz be.

-Ezt meg honnan veszed?-néztem rá kérdően.

-Nem tudom.-vonta meg a vállát.-Menni kéne nem?

-De.-mondtam, majd beszálltunk a liftbe.

Hatalmas csend volt a liftben. Szinte már aggasztott. Csinálnom kellene valamit.

-Nézd...ami a tegnapit illeti...-kezdtem, de az ujját a számra tette.

-Felejtsük el.-mondta, majd lassan levette az ujját a számról.

-Oké.-mondtam halkan.

A lift ajtaja kinyitódott, majd kiléptünk mind a ketten. Ő balra ment, én jobbra. Tiszta egyszerű elválás volt, de valahogy nekem ez nem tetszett. A lányokhoz mentem. A teremben voltak, egy asztal körül ültek és ha jól láttam egy lap-top-ot néztek.

-Sziasztok!-mondtam, majd letettem a táskám.

-Haylie! Képzeld el, hogy egy csomó rajongónk lett és feltették a hivatalos klipet a netre.-mondta lelkendezve Perrie.

-Az jó.-mondtam mosolyogva.

-Gyere nézd meg! Már legalább 2 millióan nézték meg tegnap óta.-rángatott Jesy az asztalhoz.

Leültem és megnéztem a klipet, ami tényleg jó lett:

-Ez nagyon jó lett!-mondtam, miután végignéztem.

-Ugye? És ezt csakis neked köszönhetjük!-mondta Jade.

Hirtelen Phil jött be, a menedzser. Izgatottnak tűnt.

-Minden oké?-kérdezte Leigh.

-Persze, de ezt meg kell néznetek.-mondta, majd bekapcsolta a tv-t.

A hírekben éppen a lányokról volt szó és a klipről.

A Little Mix nevű lánybanda leforgatta első önálló klipjét, a Wings című dalhoz. A klipnek már most nagyon sikere van. Sokan úgy gondolják, hogy a Wings sikere többek között a banda új stílest-ja Haylie Scott érdeme, akit a lányok hosszú keresgélés után vettek fel. A New York-i lány London-ba jött, hogy sikereket érhessen el a stylist-ság terén, ami ezek szerint sikerült is. A fiatal lányt most már sokan a "Stylist-ok gyöngye"-ként emlegetik. A lényeg végül is ugyanaz, hiszen a klip lendületes lett és fiatalos, ami még az idősebb korosztályt is felrázza. Gratulálunk a Little Mix-nek és várjuk a további klipeket lányok!

-Hallottátok?-kérdezte Jesy.

-Haylie te vagy a stylist-ok gyöngye!-rázogatott Jade, mert még mindig nem hittem el, amit hallottam.

-Gratulálok!-mondta Phil.

Erre nagyjából próbáltam összeszedni magam.

-Köszönöm!-végre kinyögtem.

-Minden oké?-kérdezte Perrie.

-Persze, csak egy kicsit sokkot kaptam.-mondtam, majd próbáltam rendesen észhez térni.

Phil még mindig izgatott volt, pedig már véget ért az interjú. A telefonját bögyözte. A lányok nézték a videón a kommenteket.Perrie egyszer csak elkezdte.

-Haylie ezt hallgasd!-mondta, majd olvasni kezdte:

Kedves Little Mix! Imádom a klipeteket! Ez lett az egyik kedvencem! Szerintem minden Mixioner-eknek örömöt szereznétek azzal, ha mutatnátok egy képet a stylist-otokról. Haylie ugyanolyan tehetséges, mint ti! :) puszi: Leila Gilbert.

-Ez de cuki!-mondtam.

-Haylie beszélhetnék magával egy percre?-kérdezte Phil, mire bólintottam.

Kimentünk a teremből, majd becsuktam az ajtót. Phil nem ment tovább. Az izgatottság és az idegesség keveredett rajta.

-Minden oké?-kérdeztem.

-Igazából nincs. A helyzet az, hogy kirúgtak.-mondta, majd a hangja elcsuklott.

-De mégis miért?

-Mert azt mondták, hogy másik menedzser kell a lányoknak, ezért kirúgtak.

-Annyira sajnálom!

-Én is.

-De mégis ki lesz az új menedzser?

-Tulisa Contoslavlos.

-Tessék? Tulisa? Most hülyéskedik?

-Nem, ez sajnos komoly.

-De mégis meddig marad? És mikor közlik a lányokkal?

-Délután egy értekezleten behívják a lányokat és ott mondják el nekik.

-Ezen nekem is ott kell lennem?

-Nem, ezért közöltem magával most.

-Köszönöm, de sajnálom, hogy elmegy.

-Én is. 

-Hozzak egy kávét?

-Elmenne a Starbucks-ba is?-kérdezte.

-Persze.-mondtam mosolyogva.

Bementem a terembe a táskámhoz, majd felvettem és már ott sem voltam. Beszálltam a liftbe, majd lementem a földszintre és már siettem is a Starbucks-ba. Hamar odaértem, mivel futottam, mint az őrült. bementem, majd kértem kávékat és hozzájuk még muffin-t is. Éppen sétáltam visszafele, amikor valaki ismét leszólított:

-Mi az? Nem bírsz betelni a Starbucks-szal?

Elfordultam a hang irányába. Még jó, hogy Oliver drága volt az.

-Te követsz?

-Nem! Miért?

-Csak, mert mindenhol összefutok veled.

-Lehetséges.-vonta meg a vállát.

-Mi a lehetséges?

-Az, hogy követlek.-vigyorgott.-Amúgy láttam a riportot a Wings klipjéről. Szót ejtettek rólad is.

-Tudok róla.

-Mi a baj? Nem tetszik, hogy megemlítenek? Hiszen te lettél a ...

-A "stylist-ok gyöngye"! Tudom.

-Haylie mi a baj?

-Honnan veszed, hogy baj van?

-A szemedből?

-Nem vagy vicces.

-Figyelj, ülj be a kocsiba és útközben elregélheted nekem, hogy mi a baj.

-De nincs semmi baj!

-Ne vitatkozz!-mondta, majd megragadta a kezem és betuszkolt  a kocsiba.

-Most boldog vagy?-kérdeztem, mikor már a kocsiban voltunk.

-Igen. Nos, mi a baj?

-Mi vagy te pszichiáter?

-Nem!

-Akkor meg miért érdekel téged a problémám?

-Haylie nem akarlak megbántani, de lesmároltál. Ráadásul kétszer! Vagyis most regélsz nekem, különben soha többé nem érsz vissza a stúdióig.

-Ezt vegyem fenyegetésnek?

-Annak is veheted.

-Ha mesélek, akkor békén hagysz?

-Igen.

-Oké. Phil-t kirúgták.

-Mi?-rökönyödött le.

-Jól hallottad. Phil-t kirúgták és valamilyen Tulisa lesz az új menedzser.

-Ez egyre jobb lesz. És mi lesz veled?

-Mi lenne? Engem nem rúgnak ki. Illetve remélem nem...

-Tuti nem fognak kirúgni.

-Te már csak nagyon tudod....

-Igen tudom. Tudom, hogy csodálatos vagy és fantasztikusan végzed a munkádat. Ráadásul te lettél a stylist-ok gyöngye vagyis ez még nagyobb piros pont.

-Azta... Ilyen szépet még senki sem mondott nekem.

-Komolyan?

-Komolyan. Miért nem hiszed el?

-Olyan hihetetlen, hogy még senki sem mondott ilyet neked.

Fogjuk rá, hogy ezen a mondaton egy kicsit elpirultam. Az autó megállt, ami megtörte a kínos pillanatot.

-Köszi, hogy elhoztál.-mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.

Bementem, beszálltam a liftbe, majd felmentem az emeletre és be vissza a terembe. Letettem a kávékat és a muffinokat az asztalra.

-Istennő vagy!-mondta Jesy, majd belebújt a muffinoszacskóba.

-Amúgy cuki rólad a Starbucks-os kép.-mondta Jade, majd megmutatta a tegnapi képet.

-Köszi.

-Gondolkoztatok már a Halyie-s képen?-kérdezte Leigh a többiektől.

-Igen és benne vagyok.-mondta Jesy egy muffinnal a szájában.

-Akkor Haylie csücsöríccs!-mondta Perrie, majd elővette a telefonját.

Tudtam, hogy most jön a képes pillanat, amikor is az egész világ megfogja tudni ki az a Haylie Scott. Vágtam egy szép mosolyt, majd Perrie megcsinálta a képet. Elővettem a telefonomat, majd felmentem twitter-re és facebook-ra is. Perrie mindkét oldalra feltette a képet:

facebook:

Haylie Jamison Scott: A Stylist-ok gyöngye! :) imádunk Haylie! <3

twitter:

@Haylie_Scott: A legjobb stylist a világon :) Örülünk, hogy téged választottunk :) <3

-Köszönöm Perrie!-mondtam, majd megöleltem.

-Ezzel a Mixioner-ek is jól járnak!-mondta Leigh, mire a többiek bólogattak.

Hirtelen jelzett a telefonom. Megnéztem ki az. Üzit kaptam.

Szia stylist-ok gyöngye :) nincs kedved együtt csinálni valamit délután? kimehetnénk az Olimpiára, mivel a ma van az első nap :) írj vissza :) puszi: Olly :)

Ezt az üzenetet, csak megmosolyogtam. Hirtelen valaki kikapta a kezemből. Fel sem eszméltem, csak annyit láttam, hogy Perrie olvasta.

-Stylist-ok gyöngyének hív? Ez olyan cuki!

-Igen, és kérem vissza!-mondtam, majd visszavettem a telefonomat.

-Tutira tetszel neki!-mondta Jade.

-Honnan tudod?-kérdeztem.

-Sejtem. Derítsd ki, hogy csókol!-mondta Jesy.

-Nem! Hülye vagy? Soha nem smárolnám le!-vágtam rá.

-Biztos vagy benne?-kérdezte Perrie.

-Igen. Most, ha megbocsátotok mennem kell.-mondtam, majd kimentem a teremből. 

Ismét lementem a lifttel, majd a stúdió előtt összefutottam Olly-val.

-Valld be!-mondtam.

-Mégis mit?

-Azt, hogy nem tudsz nélkülem élni!

-Csak szeretnéd!-mondta vigyorogva, majd beültünk a kocsiba.

Elmentünk a Tower-hídhoz, ahonnan lelógott az olimpiai öt karika.

-Lefotózhatlak a híddal?-kérdezte.

-Ha akarsz.-vontam meg a vállam.

Erre már kapta elő a telefonját és megcsinálta a képet. Pötyögött a telefonján, majd eltette. Erre én vettem elő az enyémet és felmentem twitter-re és észrevettem magam a Tower-híddal:

@Haylie_Scott:  Mert te  hidat is a kezeiden tudod hordozni :)

-Azért a hidat nem!-mondtam, mire mosolygott.

 Egy kicsit megtámaszkodtunk a párkányon. Kihasználtam az alkalmat és csináltam egy képet Olly-ról, majd feltettem twitter-re:

@ollyofficial: fotósnak kellett volna mennem nem gondolod? :D

Elnézelődtem, miután feltettem a képet. Fél perc múlva Olly megszólalt.

-Hova megyünk?
-Megint te hívtál el és még mindig nem tudod?
-Nem. Tudod én már csak ilyen vagyok. Amúgy tetszik a kép, amit feltettél rólam és tényleg fotósnak kellett volna menned.
-Köszönöm.
Egy kicsit zavarban éreztem magam, amúgy magam sem tudom miért. Egy re közelebb hajolt hozzám, majd végül a szánk teljesen összeért. Nem csináltam semmit, nem tiltakoztam, nem volt ellenvetésem sem. Nem hagytam, egyszerűen nem engedtem, hogy ez a pillanat szertefoszlódjon....

3. fejezet

Városnézés

/Haylie szemszöge/

Reggel felkeltem és már izgultam, hogy mi lesz a mai napból. Izgatott voltam, mert fogalmam nem volt arról, hogy Olly hova akar vinni. Mindenesetre elég higgadtan készültem el. Éppen, hogy leszaladtam a lépcsőn, máris kopogtattak. Az ajtóhoz rohantam és kinyitottam. Olly állt az ajtó túloldalán.

-Szia!-mondta mosolyogva.

-Szia!

-Készen vagy? Mehetünk?

-Persze, csak hozom a telefonomat.-mondtam, majd a nappalaiból kihoztam a telefonomat.-Mehetünk.

-Akkor csak utánad.-mondta, majd kinyitotta az ajtót és kiengedett maga előtt.

-Köszi.-mondtam, majd kimentem előtte.

Megvártam míg kijött, majd bezártam az ajtót. A ház előtt egy piros sportkocsi parkolt.

-Ez a te kocsid?-kérdeztem ámuldozva.

-Igen, de nem nagy szám.-vonta meg a vállát.

-Hülyéskedsz? Örülnék, ha nekem ilyen kocsim lenne.

-Vegyek neked?

-Kocsit akarsz venni nekem?-lepődtem meg.

-Miért? Baj?-kérdezte.

-Igen.

-Miért?

-Mert....

-Oké...Szerintem a kocsiban is lesz időd gondolkodni ezen.-mondta, majd kinyitotta nekem az ajtót.

-Rendben.-mondtam, majd beszálltam a kocsiba.

Olly becsukta az ajtót. Tíz másodperc sem telt bele és kinyílt a másik ajtó, majd beszállt és elindította az autót.

-Hova akarsz menni?-kérdezte, miközben már London felé tartottunk.

-Két hozzáfűzésem lenne.

-Hallgatlak.-bólintott.

-Először is nekem mindegy. Másodszor pedig te ajánlottad fel, hogy körbevezetsz London-ban.

-Vagyis?

-Vagyis azt hittem, hogy van valamilyen "napi terved".

-Napi mim?-nézett rám értetlen ábrázattal.

-A napi terved. Mármint....tudod.....

-Nézz hülyének, de tényleg nem tudom.-nevetett.

-Akkor máshogy teszem fel.....Mit terveztél? Vagy csak elhívtál?

-Ja, már vágom.-eszmélt fel.-Először elmegyünk......Várj! nem mondom meg!

-Mi? Miért?

-Mert meglepi lesz.-mosolygott.

-Akkor hiába faggatlak ugye?

-Igen.-mondta nevetve, majd bekapcsolta a rádiót. 

Épp Rihanna-tól ment a Diamonds. Sóhajtott egyet, majd kikapcsolta.

-Mi? Miért szakítottad félbe Rihannát?-kérdeztem, majd visszanyomtam.

-Mert nem szeretem ezt a dalt.-mondta, majd kinyomta.

-Én pedig igen.-feleltem, majd újra visszanyomtam. 

Furcsán nem kapcsolta újra ki, hanem megint sóhajtott egyet és vezetett tovább. Feladta? De miért? Be kell vallanom, hogy sosem értettem a férfiakat, de ezek szerint sosem fogom megérteni őket. 10 perc kocsikázás után az autó leállt.

-Megjöttünk.-mondta.

Kiszálltunk a kocsiból. Egy hatalmas nagy parkolóban álltunk. Amerre a szem ellátott autók mindenfele.

-Mielőtt megkérdeznéd, azért itt álltunk meg, mert Londonban egy óra, mire parkolót találunk.-mondta.

-Értem.

-Megyünk?-kérdezte, mire bólintottam.

Nagy nehezen kiverekedtük magunkat a parkolóból, majd London utcáin sétáltunk tovább.

-Honnan is jöttél?-kérdezte.

-New York.

-Ott van Starbucks?

-Igen, de nem voltam még egyszer sem.

-Akkor feltétlenül ki kell próbálnod.-mondta lelkendezve.

-Mit?-kérdeztem.

-Túl sokat kérdezel.-mondta nevetve.

-Te pedig túl keveset árulsz el.

-Akkor átfogalmazom....Lenne kedved eljönni velem a Starbucks-ba? Én fizetek.

-Rendben.-mondtam mosolyogva.

10 perc séta után megérkeztünk a Starbucks-hoz. Egy kávézó volt, olyan, mint New York-ban, csak talán egy picivel nagyobb.

-Keresel helyet?-kérdezte Olly, mikor már bent voltunk.

-Persze.-feleltem, majd szétváltunk.

Nagy nehezen találtam egy helyet, ami pont megfelelő volt. Leültem és 2 perc múlva Olly is megérkezett. Letett elém egy poharat és egy muffin-t.

-Ez mi? 

-Egy muffin.-mondta vigyorogva.

-Komolyan? Azt hittem almás pite!

-Karamellás. Kóstold meg! Nagyon finom!

Nem tiltakoztam, hanem óvatosan megkóstoltam a karamellás italt. 

-Na milyen?-kérdezte.

-Ez irtó klassz! Nem értem miért nem voltam még a Starbucks-ban.-mondtam, mire nevetett.

-Akkor mondd, hogy csíz!-mondta.

A következő pillanatban már csak a telefonját láttam.

-Erre nem veszel rá!-tiltakoztam.

-Csak egyet!-könyörgött.

-Tényleg csak egyet?

-Becsszó!-mondta.

-Akkor jó!-mondtam.

Vigyorogtam egyet, majd Olly megcsinálta  a képet. Pötyögött még rajta párat, majd eltette. Elővettem a telefonomat a zsebemből. Telóról felmentem facebook-ra és twitter-re. Mit látnak szemeim? Olly  feltette a képet, ezzel  a leírással:

Jó nap Haylie-vel a Starbucks-ban :)

Ezt nem hiszem el!

-Ezt miért kellett?-kérdeztem.

-Nem tetszik?

-Figyelj, lehet, hogy te sztár vagy, de én nem, és bármennyire furcsán is hangzik én nem szeretnék belecsöppenni a sztáréletedbe.

-Értelek.-mondta csalódottan.

-Ne érts félre, nem akartam rosszat! Igenis kedvellek, csak én szeretnék átlagos lány maradni.

-Tényleg kedvelsz?

-Persze.

-Gyere, olyat mutatok, amilyet még nem láttál!-mondta, majd felállt.

Én is felálltam, de a Starbucks-os poharat és a muffin-t vittem magammal. Kimentünk a kávézóból, majd elindult, mint a villám.

-Köszi, hogy megvársz!-kiáltottam utána, mire megfordult és megvárta míg odaérek.

-Igazad van, megy ez gyorsabban is!-mondta, majd megfogta a kezem és elkezdett futni, ezzel húzva engem is maga után.

Kicsit sem néztek hülyének minket...Esküszöm, ha még egy métert futnom kell én kinyírom! Lehet, hogy hallja a gondolataimat, mert erre abbahagyta a futást.

-Meguntad?-kérdeztem lihegve.

-Nem, csak megjöttünk.

A London Eye volt előttünk. Gyönyörűbb volt élőben, mint a kocsiból.

-Ezt már láttam. Persze, csak kocsiból, de akkor is láttam.

-Van tériszonyod?

-Egy kicsi talán....Miért?

-Mert most megyünk vele egy kört.

-De....én.....

Nem várta meg míg befejezem, hanem megfogta újra a kezem és elindult a London Eye felé. Bevallom őszintén, hogy most félni kezdtem........Beszálltunk a fülkébe, ami hamarosan elindult felfelé. Volt ott egy kapaszkodó, amit el nem engedtem.

-Ezek szerint mégis van tériszonyod.-mosolygott.

-Bocs, de nem vagyok hibátlan!-vágtam vissza.

Már majdnem a tetejére értünk, amikor hirtelen megrázkódott a fülke és megállt egy helyben.

-KEDVES UTASAINK! FELLÉPETT EGY KIS TECHNIKAI PROBLÉMA, AMIT PERCEKEN BELÜL MEGCSINÁLUNK! KÉRJÜK? HOGY NE PÁNIKOLJANAK!

-Mi? Itt maradnunk?-kérdeztem.

-Igen, de csak egy ideig.

-Pompás.-mondtam, majd leültem a padlóra,a poharat pedig letettem magam mellé.

-Minden oké-kérdezte, majd leült mellém.

-Azt hittem, hogy ez lesz életem legjobb napja. Erre ez életem legpocsékabb napja.

-Még nincs minden veszve.-fogta meg a vállam.

-Ezt meg honnan veszed?

-Megérzés.-mosolygott.

-Akkor most mit súg a megérzésed?

-Azt, hogy meg fogsz csókolni.-vigyorgott.

-Hülye!-nevettem.

-Miért? Megtörténhetne.

-Igen, de nem fog!

-És, ha mégis?

-Nézzük másképp a dolgot. Én megcsókollak, te elájulsz, és pedig röhögök egy nagyot!

-Elájulok? Nem fogok!

-Mennyibe fogadunk, hogy igen?

-Akkor sem!-tiltakozott.

Hirtelen közelebb hajoltam hozzá, majd egy óvatlan pillanatban megcsókoltam. Visszatekintve, már látom, hogy nem jól tettem, de akkor mégis olyan jó érzés volt. Mikor vége lett a pillanatnak csodák-csodájára nem ájult el.

-Hát ez nem jött be.-nevetett.

-Egy próbát megért!-vontam meg a vállam.

-De nagyon jó volt! Megismételjük?-kérdezte lelkendezve.

-Ne is álmodj róla!-zökkentettem ki az álomvilágból.

-Még megtörténhet.

-De...jobb lesz, ha ez a pár röpke pillanat köztünk maradna. Nem akarom, hogy a sajtó felkapja az ügyet.

-Hát azt én se!

Amint ezt kimondta a fülke megrázkódott, majd újra elindult. Felpattantam a földről és felvettem a poharat is.

-Ezek szerint mégis jó napod van, nem?-kérdezte, majd ő is felállt.

-Igen.-mondtam.

Amikor végre leért a fülke, kiszálltunk és mentünk volna tovább, ha Olly nem állt volna meg.

-Most mit csinálsz?-kérdeztem.

-Gondolkodok. Miért, minek látszik?

-Semminek.-mondtam.

Csak állt és nézett a semmibe. Mégis mire vár? Merengésemből a telefonom zökkentett ki. Kivettem a zsebemből és megnéztem ki az. Perrie. Felvettem:

-Haló!

-Szia Haylie! Perrie vagyok.-szólt bele.

-Igen, tudom. 

-Mizu veled?

-Miért van olyan érzésem, hogy akarsz valamit?

-Oké, lebuktam. Milyen a randi Olly-val?

-Perrie! Ez nem randi!

-Biztos vagy benne?

-Igen, biztos. 

-Jó, de holnap mesélned kell róla!

-Rendben.

-Oksi. Szia!

-Szia!-mondtam, majd kinyomtam.

-Perrie volt?-kérdezte Olly.

-Honnan tudod?-kérdeztem.

-Onnan, amikor azt mondtad, hogy "Perrie! Ez nem randi!".

-Jogos érv.

-Mennünk kéne nem gondolod?-kérdezte.

-Felőlem mehetünk.-vontam meg a vállam.

Visszamentünk a parkolóba a kocsihoz. Beszálltunk és elindultunk hozzám. 15 perc kocsikázás után már ott is voltunk. Olly leparkolta  a kocsit,majd elkísért az ajtóig.

-Nem jössz be?-kérdeztem.

-Bemehetek.-vonta meg a vállát.

Bementünk a házba. Becsukta az ajtót, majd beljebb merészkedett.

-Szép ház!-mondta.

-Köszi! Perrie-ék adták.

-Van garázsod?-kérdezte.

-Azt hiszem van. Miért?

-Mert venni kéne neked egy kocsit.-mondta, majd lehuppant a kanapéra.

-Reménytelen eset vagy!

-Most miért? 

-Mert. Leszállhatnál már erről a kocsis dologról.

-Felvázolom a helyzetedet. London külvárosában laksz. Kocsival negyed óra, amíg beérsz a városba és még 10 perc, amíg a stúdióba érsz. A taxi késhet, és még le is robbanhat.

-Elárulom neked, hogy a kocsi is lerobbanhat.

-Igen, de a taxinál fizetned kell minden egyes fuvar után. A kocsit meg elég, ha megtankolod egyszer a héten.

-Oké, de miből vegyek kocsit? Ha most elkezdek spórolni akkor is egy fél év, amíg összejön.

-Mit csinálsz holnap?

-Valószínűleg ruhaegyeztetés lesz. 

-Értem.-mondta, majd az órájára nézett.-Hát, nekem mennem kéne.

-Rendben.

-Akkor majd holnap találkozunk bent.-mondta mosolyogva.

-Persze.

Mondtam, mire kifelé indult. Kinyitotta az ajtót, majd hallottam, ahogy becsukta. Miért állok én még itt? gyorsan kinyitottam az ajtót, majd utánakiáltottam:

-OLLY!

-Mi az?-fordult vissza.

Odarohantam hozzá. Már majdnem sötét volt és nem is volt senki az utcán. Közelebb mentem hozzá és megcsókoltam. 

-Bocs, nem tudom mi ütött belém!-mondtam, majd a számhoz kaptam a kezem.

-Semmi baj!-mondta, majd elhúzta a kezem és ő is megcsókolt engem.

-Most már szerintem tényleg menned kéne!-mondtam.

.Igen, azt hiszem igazad van.-mondta, majd a kocsihoz ment, beszállt és elhajtott.

Megvártam, amíg az autó eltűnik a szemeim elől, majd bementem és leültem a kanapéra. Most már tényleg elhiszem, hogy ez volt életem legszebb és legjobb napja!