Már megint egymillió variáció van a fejemben
/Haylie szemszöge/
Amint kimondta, hogy terhes vagyok azt hittem elájulok. A világ legcsodálatosabb érzése fogott el, ugyanakkor valamiért nem is repestem érte. Ne értsetek félre, de ez akkor is így van.
-Minden rendben?-kérdezte a doki, mert senki nem szólt egy szót sem.
-Igen, köszönöm!-szólaltam meg.
-Akkor viszlát!-mondta, majd kiment.
-Most mit csinálsz?-kérdezte Perrie.-Belegondoltál abba, hogy egy gyerek mekkora felelősség? Ráadásul, ha Tulisa megtudja, akkor kinyír. Ha a főnökség meg azt tudja meg, hogy Olly-tól, akkor azok nyírnak ki.
-Honnan tudod te azt, hogy pont tőlem terhes?-kérdezte Olly.
-Együtt jártok, randiztatok és Haylie csak reggel ment haza. Gondolom, hogy nem Gazdálkodj okosan-t játszottatok!
-Lefeküdtünk, de első alkalomra, hogy lehetett belőle gyerek?-kérdeztem.
-Isten útjai kifürkészhetetlenek.-mondta Perrie.
-Mióta lettél te igehirdető?-kérdezte Olly.
-Az nem lényeg. A lényeg az, hogy mi lesz a gyerek sorsa.
~*~*~
Egyedül indultam haza. Ugyan Olly és Perrie ragaszkodott ahhoz, hogy hazakísérjenek, de a kórházi büfénél valahogy leráztam őket. Ahogy sétáltam az őszi Londonban, miközben hullottak le a falevelek elképzeltem, hogy egyszer majd a kislányommal vagy a kisfiammal fogok itt sétálni és játszani. Nem fog érdekelni, hogy Tulisa kirúg, vagy Olly fog tiltakozni akkor is megtartom, mert ő az én babám lesz. Az enyém.
Hazaérve a tesóim már a kanapén nézték a tv-t. Persze, tévézzetek csak nyugodtan a lecke meg majd megíródik magától...
-Hali!-mondtam mosolyogva.
-Neked nem az ágyban kéne feküdnöd?-kérdezte Lott.
-Tulisa behívott, de összeestem a parkolóban és a kórházban kötöttem ki, de nem volt semmi bajom, szóval eljöttem.
-Haylie drága, kérdezhetek valamit?-kezdte el a mondandóját Stephanie.
-Hallgatlak.-mondtam.
-Te nem vagy terhes?-kérdezte.
Mindenre számítottam. Az összes húgom által megtapasztalt lehetőséget felvetettem, de erre pont nem számítottam.
-Ez honnan jutott eszedbe?-néztem rá.
-Tuti gyereke van!-ugrándozott Chris.
-Még nincs. De kb. 6 hónap múlva már lesz.-mondta Stephanie.
-Oké. Nem tudtom, hogy kitől tudtok erről, de örülnék, ha elmondanátok, mert szeretném kitekerni a nyakát!
-Akkor a gyerekednek nem lesz apja.-hallottam egy hangot a hátam mögött.
Megfordultam.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Amikor eltűntél Perrie bepánikolt és majdnem szétszedte a recepcióst. Gondoltam, hogy itthon vagy, de a tesóid azt mondták, hogy még nem vagy itthon, ezért arra gondoltam, hogy eljövök és személyesen mondom el azt, amit szeretnék.
-És mit szeretnél?-kérdeztem, mert megint minden kavargott egyszerre a fejemben.
Megfogta a kezem, majd letérdelt elém és csak ennyit mondott:
-Nem volt időm elmenni az ékszerboltba, de hozzám jönnél?
-MI VAN?-kérdezte Chris.
-Mi lenne? Ne szakítsd félbe a szerelem legromantikusabb pillanatát!-ütötte fejbe Stephanie.
-Nem is tudom, hogy mit mondjak....-mondtam,d e ezt is olyan nehezen, hogy azt hittem belehalok.
-Mondj igen és megkíméled Stephanie-t attól, hogy lerágja a körmeit!-mondta Lott.
-Nem akarlak sürgetni, de kezd görcsbe állni a lábam.-mondta Olly, mire csak röhögtem.
-Akkor igen!-mondtam, mire felállt és megcsókolt.
-Süti! Esküvő lesz, Tulisa kinyír, gyereketek lesz, a nagyfőnökség kinyír. Egész jó kis program ígérkezik a közeljövőben.-mondta Stephanie.
-De ha meghalsz is nyugodtan nekem adhatod a ruháidat.-csatlakozott Lott.
-És ha Lott kapja a ruhákat, akkor én kérem a kocsit.-tette hozzá Chris.
-Na azért ennyire ne szeressetek.-forgattam a szemeimet.
Az este hátralévő részében elmentünk moziba, vacsiztunk és otthon még egy jó filmet is megnéztünk. Persze azért a tesóim is megírták a leckét. Amikor Olly elment hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Haylie, itt Tulisa! Zavarhatom egy percre?-hallottam a főnököm hangját.
-Természetesen.
-Hallottam, hogy kórházba került. Jobban van már?
-Igen, csak egy kis betegség, de már itthon is vagyok.
-Rendben. Nagy baj lenne, ha holnap olyan délután 2 fele bejönne. Délután nem kell, de délután mindenképpen. Ugyanis a lányok legújabb klippje, a DNA holnap lesz bemutatva este a cég nagy esti rendezvényén. A lányoknak holnap kell ruha a vörösszőnyegre és maga is hivatalos az estélyre, ráadásul a testvéreinek is szereztem jegyet a partira.
-Rendben, természetesen bemegyek. És köszönöm!
-Ugyan, semmiség.
Akkor holnap bemegyek.
-Várni foglak!-mondta majd letette.
"Várni foglak?" Eddig mindig magázott. Most hogy-hogy rájött a tegezhetnék.
-Minden rendben?-kérdezte Chris.
-Persze, csak holnap partira megyünk. Ugye holnap péntek?
-PARTIRA???-kérdezte Stephanie, majd ugrálni kezdett.
-Igen, parira. A cégnél rendezvény lesz, ahol bemutatják a lányok új klippjét és mi is hivatalosak vagyunk rá. Szóval nincs semmi csíny, semmi balhé, és nem ugrunk rá semmilyen helyes sztárra, mert azt mondja, hogy "Szia!". Világos?-kérdeztem, mire bólogattak.-Helyes!
-Conor Maynard ott lesz?-kérdezte Lott.
-Ki?-nézett Chris tátott szájjal.
-Életem szerelme és a leghelyesebb pasi a világon. Akinek még egy koncertjén sem voltam és aki olyan cukin tud mosolyogni a kamerába, hogy az összes lánynak eláll tőle a lélegzete.-álmodozott Lott.
-Száll le a földre Lott! Chris, te meg csukd be a szádat! Nem pasizunk vagy csajozunk a partin, mert nem viszlek el titeket sehova!
-Oké főnökasszony!-mondta Stephanie.
A tesóim lenyugodtak. Chris videójátékozni kezdett, Lott a számítógépet bűvölte, Stephanie a sminkjeit próbálgatta, én pedig egy könyvet kezdtem olvasni. A gondolataim ezerfelé szaladtak és a bulival már megint egymillió volt a fejemben. Rettegtem, hogy mi lesz ott, ráadásul a baba miatt is féltem, mert nem tudtam, hogy mi lesz, ha ez az egész kiderül. De remélem, hogy a partit is és a fejem lecseszését is túlélem.
