8. fejezet

Hali olvasók!

Egy újabb résszel jelentkezem :) Remélem tetszeni fog :)

puszi: Lisyke :)

Beköltözés, pici szerelmem

/Haylie szemszöge/
6 nap távlatából mondhatni, hogy minden kacifántosabb, mint volt. A New York-i lakásunk tele van dobozokkal. Doboz doboz hátán. nem is tudtam, hogy a tesóimnak ennyi cuccuk van. Alig fértem el. Igen, most költöznek hozzám Londonba. A gép hamarosan indul vissza, mindenki kész van, csak a szállítást intéző faszikám nincs még itt. A srácok tűkön ülnek és én is. Hamarosan érkezik az új menedzser és nem vagyok biztos benne, hogy időben odaérek, ha ilyen csigatempóban haladunk. Hamarosan megjött a hapsikám is. Aláírtam a papírokat, majd ők feltették a cuccokat a kamionra, amik majd csak holnap érnek London-ba. A kocsit is majd akkor hozzák. Így igaz. Anyuék kocsija is hozzám kerül, ezért megkímélem Olly-t egy felesleges költekezéstől. Egy taxival mentünk a reptérre. Felszálltunk a repülőre és úton voltunk London-ba. Egy újabb 6 órás út, amit ki kell bírnom. 
-Haylie, milyen London?-kérdezte Lott.
-Fantasztikus!-magyaráztam meg egyetlen egy szóval.
-Ott van Starbucks?-kérdezte Stephanie.
-Igen van.-mosolyogtam.
-És Mc'Donalds? Meg Burger King? És vidámpark? Mozi?-tette fel a kérdéseket egymás után Chris.
-Minden van ott, nyugi.-mosolyogtam.
-Helyes londoni pasik is?-kérdezett újra Stephanie.
-Biztos.-vontam meg a vállam.
-Én nem akarok új suliba menni!-nyavalygott Charlotte.
-Én sem!-csatlakozott Chris.
-De miért nem?-kérdezte tőlük elképedve.
-Mert nincsenek ott a barátaim.-mondta Chris egy kissé szomorkásan.
-Nyugi. Itt is rengeteg barátod lesz.-simogattam meg a fejét, mire megölelt.

~*~*~

Nagy nehezen leszállt a gép. Épp a reptéren vártuk a csomagokat, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Téged nem lehet elérni? merre vagy?-hallottam Olly hangját.
-Neked is szia!-mondtam.-Amúgy a reptéren vagyok és ha nem tudnád szívem a repülőn ki kell kapcsolni a telefonokat.
-Most a reptéren vagy?
-Igen. Várom a csomagokat.
-Rendben. Ne mozdulj!-mondta, majd letette.
Mi van? Miért ne mozduljak?
-Ki volt az?-kérdezte Chris.
-A szexi énekes pasid?-kérdezte Lott.
-Igen, ő. Most boldog vagy?-néztem rá.
-Igen.-vigyorgott.
-Mit mondott?-csatlakozott bele már Stephanie is a beszélgetésbe.
-Azt, hogy ne mozduljak. Szó szerint.
-Haylie!-hallottam ahogy valaki a nevemet ordítozza.
Körbenéztünk mind a négyen, de egyszerűen nem láttunk senkit. Közben a csomagok is megérkeztek. Még mindig azt a személyt kerestem, aki a nevemet ordítozta. Egy pillanatra azt hittem, hogy képzelődöm, de aztán megjelent ő. Ne is kérdezzétek, hogy ki volt, mert szerintem úgyis tudjátok :).
-Te mit keresel itt?-kérdeztem, mikor közelebb jött.
-Szia neked is! Amúgy te mióta szívemezel engem?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Foggalmam sincs! Amúgy ők a tesóim, Lott, Chris és Stephanie. Őt pedig gondolom nem kell bemutatnom.-mutattam Olly-ra.
-Elveszel?-kérdezte Stephanie kutyaszemekkel.
-Majd egyszer.-mondta Olly.-Amúgy van egy kis probléma.-nézett rám.
-Mégis mi?-lepődtem meg.
-Ma jön az új menedzser.
-Mi? Nem úgy volt, hogy csak 1 hét múlva jön?
-Mindenki úgy tudta, de a főnökség meggondolta magát.
-Mikor ér ide?
-Már ott van. 15 perc múlva megy a lányokhoz.
-Akkor miért állunk még itt?-néztem a többiekre.
Gyorsan kirohantunk a kocsihoz, a csomagok szó szerint bedobtuk a csomagtartóba, majd beültünk és Olly eszét vesztetten vezetett. Amint megállt a stúdió előtt én már szálltam is ki, de előtte megbíztam valamivel:
-Ugye elleszel velük.
-Megoldom.-mosolygott.
-Oké. Nektek meg nyugi van, értem?-néztem a tesóimra, mire bólogattak.
Berohantam az épületbe. Egyszerűen nem volt türelmem a lifttel menni, ezért a lépcsőn szaladtam fel. Mire felértem már azt hittem kiköpöm a tüdőmet. Siettem be a csajok szobájába, ahol nagy szerencsétlenségemre már ott volt az új menedzser is.
-Jó napot!-köszöntem.
-Maga lenne Haylie Scott?-nézett végig rajtam szúrós szemekkel.
-Igen.
-Tudja mennyit késett?
-Nem, de ha jól sejtem mindjárt el fogja mondani.
-Maga szórakozik velem?
-Dehogy! Eszem ágában sincs.-mentegetőztem.
-Épp az előbb mondtam a lányoknak, hogy 1 hét múlva koncertet adnak a London-i arénában. Addigra kérem, hogy tegye le az asztalomra a fellépő ruhák összeállítását. Pontosan csütörtökre. És ne felejtse el, hogy holnap a lemez borítói fotózás lesz pontban 10-kor. 
-Rendben.-bólogattam.
-Akkor én ennyi is voltam.-mondta, majd kiment.
-Annyira örülünk, hogy visszajöttél!-mondta Perrie, majd megölelt.
-Ez a nő maga a megtestesült gonoszság.-mondta Leigh.
-Hogy vagy?-nézett rám Jade.
-Megvagyok.-mosolyogtam.
-Te ne hazudj itt nekem!-mondta Jesy.
-Oké, nem vagyok meg.-adtam meg magam.- A szüleim meghaltak, a tesóim ideköltöztek és perpillanat Olly-t boldogítják. Fogalmam sincs arról, hogy adok le fellépőruha terveket csütörtökig, közbe pedig a tesóimmal is tudjak lenni. Annyira reménytelen a helyzetem.
-Ezért vagyunk mi itt. Akármi van, tudnod kell, hogy bennünk megbízhatsz.-mondta Jesy.
-Köszi!-mosolyogtam.
Hamarosan megcsörrent a telefonom.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia babus! Mikor végzel?-hallottam Olly kétségbeesett hangját.
-Miért? Valami baj van?
-Ja nem, semmi! Csak a tesóid szétszedik a házat.
-Azonnal indulok.
-SIESS!
-Oké! Szia!-mondtam, majd letettem.
-Kitalálom. A tesóid kikészítik Olly-t?-nézett rám Jade.
-Ezt honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Minden hétvégén össze voltam zárva az unokatesóimmal, akik kikészítettek engem is, meg a nagyszüleimet is.
-Akkor érthető.-bólogattam.
-Neked nem úton kéne lenned?-nézett rám Jesy.
-Ó, bassza meg!-kaptam a fejemhez.-Akkor majd holnap.-intettem.
Amilyen hamar csak tudtam siettem is haza, mert nem akartam, hogy a tesóim végleg az őrületbe kergessék a cuki szépfiúmat.

~*~*~

Benyitottam a házba. A folyosón szanaszét hevertek a párnák, a ruhák. Az egész előtér olyan volt, mintha a gettóban lettem volna. Óvatosan beljebb mentem. A nappali az volt csak a kész katasztrófa. Mit csináltak ezek itt? Felakartam menni az emeletre, de hirtelen Olly jött le róla, csakhogy nem egyedül. Rajta csimpaszkodott Chris és Lott.
-Szia!-mondta Olly.
-Ez itt mi?-néztem rájuk.
-Csak játszunk.-mondta Lott.
-Akkor szálljatok le róla, kérlek!-mondtam, mire a tesóim lemásztak Olly-ról.- Stephanie Hol van?
-Az előbb még itt volt.-mondta Lott.
-Itt vagyok!-jött le az emeletről Stephanie.
-Amúgy milyen az új menedzser?-kérdezte Olly.
-Borzalmas.-mondtam, majd leültem a kanapéra.
-Akkor azzal is meggyűlhet a bajod.-mondta Stephanie.
-Haylie, holnap elmegyünk moziba?-kérdezte Chris.
-Holnap lemezborító fotózás lesz, de után ígérem elviszlek.-mondtam.
-Little Mix koncertjegyet nem tudsz szerezni?-kérdezte Lott.
Összenéztünk Olly-val.
-Nem, de tudok egy sokkal jobbat.-mondtam egy sejtelmes mosoly kíséretében.
-Mégis mit?-nézett rám Lott.
-Holnap mind bejöttök velem dolgozni.-mondtam.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!-mondták a tesóim lehangolóan.
-Most mi van? Tök jó lesz!-mondtam.
Hirtelen csöngettek. Felemeltem a hátsómat a kanapéról, majd kinyitottam az ajtót. A kamionos pasi volt, aki rendezte a csomagokat.
-Haylie Scott?-kérdezte.
-igen.-mondtam.
-megjöttek a csomagok.-mondta.
-De nem úgy volt, hogy csak holnap jönnek meg?-kérdeztem.
-Elméletileg úgy lett volna, de sikerült feltennünk egy másik teherszállító gépre, ami előbb idehozta.
-Értem.
-Akkor ha ezt aláírná, már el is kezdhetnénk kipakolni a csomagokat.
Aláírtam a szállítási papírokat, meg az ahhoz hasonlókat a pasi pedig egy másik pasival elkezdte behozni a kupis lakásba a dobozokat. Bő 2 óra alatt mindent behoztak a házba és minden újra tele lett dobozokkal.
-na, akkor nekikezdünk?-nézett ránk Olly.
-Te is pakolgatni akarsz?-kérdeztem.
-Miért ne?
-Akkor pakoljunk már!-mondta Lott.
Elkezdtük kipakolni a csomagokat. Ahhoz képest, hogy délelőtt 11-kor kezdtük el, csak este 9-kor lettünk kész vele. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a srácok szobáját is berendeztük.

Lotté:

Stephanié:

Chrisé:

-Kész van!-mondtam.

-Azért egész jó lett.-mondta Lott.

-Elmehetünk aludni?-kérdezte Stephanie.

-Menjetek csak.-mondtam.

Erre a tesóim mind felhúztam az emeletre.

-Köszi, hogy segítettél.-mondtam Olly-nak.

-Ez csak természetes.-mondta mosolyogva.-Húzós lesz a holnap?

-Inkább nem mondok semmit.

-Szerintem is jobban teszed.

-Ezt meg, hogy értsem?-tettem csípőre a kezem.

-Én nem mondtam semmit!-mentegetőzött.

-Persze, én is ezt mondanám.

Közelebb jött hozzám, majd megfogta a derekamat és megcsókolt.

-Te azt hiszed, hogy ez mindenre jó?-kérdeztem.

-Reménykedtem benne.

-Azt jól teszed.-mondtam, majd megöleltem.-Szeretlek!
-Én is, pici szerelmem!-mondta.
-Ez hogy jött ide?-kérdeztem.
-Hát ha te szívemezel, akkor én pici szerelmemezek.-mondta mosolyogva.
Ezen csak én is mosolyogni tudtam. 

7. fejezet

Sziasztok Kedves Olvasók! :)

Sajnálom, hogy ilyen későn hozom az új részt, csak megkaptam az első kritikámat, ami egy picit kiverte nálam a biztosítékot.... A "Critisc" menüpontban ti is elolvashatjátok. Igyekeztem a résszel, de nem tudom mennyire lett jó.....

puszi: Lisyke :)

Ég veletek!

/Haylie szemszöge/

6 óra hosszú volt a repülőút. Igyekeztetem elfoglalni magam, vagy esetleg nem gondolni anyáékra, de ez lehetetlen volt. Borzalmas volt. Átgondoltam a helyzetemet. Ha anyáék végleg elmennek, akkor a tesóim az én felügyeletem alá kerülnek, mivel már felnőttnek számítok. Akaratuk ellenére is kénytelenek hozzám költözni. Nem hiszem, hogy képes lennék ügyelni a tesóimra, közben pedig a munkámra is koncentrálni. A kettő együtt számomra lehetetlen.
A gép nagy nehezen leszállt. Mint a hülye rohantam le, majd a csomagjaimat kerestem. Nagy nehezen megérkeztek, amikkel már siettem is kifelé taxit vadászni. Hamar sikerült taxit találnom, ami egyenesen a kórházhoz repített. Kitett a kórház előtt, majd bementem.  Mint az eszét vesztett rohantam a nővérpulthoz, ahol meg is mondták, hogy hol vannak anyáék. Felsiettem az emeletre, ahol észre is vettem Lott-ot és Chris-t.
-Haylie!-ugrottak a nyakamba.
-Sziasztok!-mondtam.-Hol van Stephanie és anyáék?
-Stephanie épp az orvossal dumál, de már legalább negyed órája.-magyarázta Lott.-Anya amúgy megvan, de apa...-itt elcsuklott a hangja.
-Mi....Mi van apával?-kérdeztem kissé ijedten.
-Apa...-kezdte, de már szinte a könnyeivel küszködött.
-Apa az este meghalt.-mondta Chris.
-Komolyan?-kérdeztem és éreztem, hogy kezd eltörni a mécses.
A srácok csak bólogattak. Ehhez nem tudtam mit hozzáfűzni. Apa elment és hamarosan anya is el fog. A könnyeimet törölgettem, de nem jutottam sokra. Egyszerűen nem hiszem el, hogy elkéstem. Nem fogtam fel, hogy apa elment. Stephanie is közelebb jött.
-Szia Haylie!-ölelt meg.
-Szia! Hol van anya? Beszélnem kell vele.-mondtam.
-Gyere, elviszlek hozzá.-mondta, majd elindultunk.
Végigmentünk a folyosón, majd Stephanie bevezetett egy szobába, ahol anya feküdt.
-Én itt is hagylak titeket, mert a srácokra ügyelni kell.-mondta, majd kiment.
Nem tudtam mit tenni, csak odafutottam anyához és jó szorosan átöleltem.
-Semmi baj, kincsem!-simogatta a hajam és közben próbált nyugtatni.
-Anya...én....-kezdtem, de egyszerűen nem bírtam a könnyeimet visszatartani.
-Hidd el, hogy én sem így terveztem. De ezek szerint elért hozzád a levelem.
Leültem az ágy melletti székre.
-Igen, el.-próbáltam mosolyogni egy kicsit.
-Aztán mesélj valamit.
-Mit mondhatnék?
-Mesélj a munkádról. Miután Lott elvitte a postára utána láttam a tv-ben, hogy te lettél a Little Mix stylist-ja.
-Igen, tényleg én.
-Jaj kicsem, el sem tudod képzelni, hogy mennyire büszke vagyok rád. Hiszen mindig is stylist szerettél volna lenni. Ezek szerint London valóra váltotta az álmodat.
-Igen, valóra váltotta. Sőt néha már úgy érzem, hogy a legmerészebb álmaimat is túlszárnyaltam.
-Aztán van ott valami helyes énekes fiú?-kérdezte.
Ezen csak mosolyogtam. Anya a gimiben és az egyetemi tanulmányaim alatt is abban reménykedett, hogy egyszer összefutok egy kedves, okos, szeretnivaló fiúval, aki aztán majd részesíti anyáékat abban a csodában, hogy unokákat "hoz" nekik. Akárhányszor előhozta ezt én csak mosolyogtam. Úgy, ahogy most is.
-Igen, van.-mondtam, majd éreztem, hogy elpirultam.
-Neve is van?-kérdezősködött tovább.
-Van. Olly-nak hívják.-nyögtem ki nagy nehezen.
Nem tudom miért, de valahogy félek anyának Olly-ról beszélni.
-Kitalálom.-gondolkozott el egy pillanatra.-Olly Murs az?
-Igen.-adtam meg a lényegre törő választ.
-Kicsim, hiszen te odavagy Olly Murs-ért.-mondta anya.
Nos, ez a másik dolog. Amióta Olly befutott, azóta gyűjtöm a posztereket, újságkivágásokat, pólókat stb. Mindig arról álmodtam, hogy elmegyek egy Olly Murs koncertre, ahol majd észrevesz és találkozgatunk párszor és a végén hozzámegyek. Lehet, hogy ez valóra fog válni. Azt nem tudom miért, de valahogy érzem.
-Min gondolkozol?-kérdezte.
-Semmin.-eszméltem fel.
-Amúgy beszédem van veled.-mondta egy kicsit szigorúan.
-Mi?-kérdeztem meglepődötten.
-Nem azt írtam, hogy ne gyere ide?
-De azt.
-Akkor? Beszélhetek én neked, akkor sem vagy képes szót fogadni. Nem is tudom, hogy kire ütöttél.
-Lehet, hogy rád ütöttem. Nem gondolod?-vetettem fel a kérdést, mire csak mosolygott.
-Elnézést kisasszony!-szólalt meg az ajtón belépő doki.
-Igen.-álltam fel.
-Bocsánat, de ki kellene mennie.
-Rendben.-mondtam, majd kimentem a teremből.
Megkerestem a srácokat. Visszamentem oda, ahol összefutottam Lott-tal és Chris-szel. Most Stephanie is ott volt velük. Éppen beszélgettek. 
-Na mi volt?-kérdezte Stephanie.
-Semmi. Bejött a doki és mondta, hogy egy picit ki kéne mennem.
-Te tényleg Olly Murs-szel jársz?-kérdezte Lott.
-Ezt honnan veszed?-kérdeztem.
-Sehonnan, csak a kistáskádban megszólalt a telefonod, Lott pedig felvette és azt mondta, hogy Olly Murs volt az.-mondta Chris. 
-Valójában Chris vette fel.-mondta Lott.
-Amúgy nem tudom.-mondtam.
-Mit nem tudsz?-nézett rám Stepanie kérdően.
-Azt, hogy járunk-e vagy nem.
-Közösültetek már?-kérdezte Chris.
-Mi bajod van?-néztem rá.
-Tudod. Te meg ő egy ágyban és...
-Oké, oké, értem!-állítottam le, mert a végén még engem akar kioktatni arról.-És nem.
-Kár. Amúgy tudtad, hogy abból lesz a baba?-kérdezte ismét az öcsém.
-Oké, melyik idióta engedte neki, hogy Amerikai pitét nézzen?-néztem a húgaimra.
-Az én voltam.-emelte fel Lott a kezét.
A következő 10 perc elég csendesen telt. Írtam SMS-t Olly-nak, hogy épségben földet értem és majd később felhívom. A kínos csendet egy liftből kiszálló doki törte meg. Ez nem is lett volna olyan vészes, ha nem anya szobája felé tartott volna. Mindannyian anya szobája elé rohantunk. Stephanie be is akart menni, de egy nővér visszatartotta. Már legalább negyed órája bent lehettek anyánál. Hiába kérdeztük a nővéreket, hogy mi történt, csak annyit mondtak, hogy nyugodjunk meg és, hogy anya jó kezekben van. A várakozás mindannyiunkat kikészített. Felváltva járkáltunk fel-alá a folyosón. A várakozást az egyik teremből kilépő doki törte meg. Azonnal letámadtuk:
-Mi történt?-kérdezte Lott.
-Nos, a vizsgálatokkal minden rendben volt. De a rák sajnos elég gyorsan terjedt a szervezetében és az egyik teszt során valahogy elpattant egy ér az édesanyjuk agyában és sajnos nem tudtuk megmenteni. Részvétünk!-mondta, majd elment.

-Be akarok menni anyához!-kezdte el Chris.
Majdnem be is rohant, de elkaptam és jó szorosan magamhoz öleltem. Olyan szorosan ölelt, mintha sosem akarna elengedni. Anya tehát elment. És most tört el végleg a mécses. Ez volt az a pillanat, amikor tényleg ki tudtam volna nyírni magam, vagy legalább kiüvölteni magamból az egészet.

Miért velem történik ez? Miért épp őket kellett elvenni tőlünk? Egyszer tudtuk, hogy eljön ez pillanat, de nem egy nap akartuk elengedni mindkettőjüket.